Ha hívják, jön – vagy pedig megy

– Miután megkapták a magyar szövetség meghívóját, klubom vezetői vacilláltak, elengedjenek-e, az edzőm, Jacques Santini például azzal érvelt, hogy igen közel állok az első "bevetéshez" – mondta a nyár végén Auxerre-be költöző Vadócz Krisztián, akinek esete azért is érdekes, mert a DVSC vezetősége négy Loki-játékost nem bocsátott a nemzeti együttes rendelkezésére. – Bár mindez csábítóan hangzott, arra kértem az elöljárókat, ha a Marseille elleni, szombati találkozón még nem számítanak rám, hadd csatlakozzam a válogatotthoz, mire ők közölték, rendben, de a mobiltelefonom legyen állandóan bekapcsolva, mert ha a hét végén nem is, az azt követő meccsen szükség lehet rám, és akkor nincs mese, a tengerentúlról is vissza kell repülnöm.– A következő fordulóban ki lenne a rivális?
– Megmondom őszintén, hirtelenjében nem is tudom. Csak a Mexikó és a Haiti elleni találkozó van a fejemben…

– Amúgy hogy érzi magát?
– Köszönöm, most, hogy elintéztük az amerikai vízumot, kifejezetten boldog vagyok.

– Úgy értettem: hogy érzi magát odakint?
– Nagyon jól. Remek helyre szerződtem, a társak elfogadtak, a francia nyelv egyre jobban megy, és ahogy Santini mester is célzott rá, egyre közelebb kerülök az élvonalbeli bemutatkozáshoz. Mi okom lenne hát a panaszra?

– Például, hogy a debütálás még odébb van.
– Ugyan, ez nem probléma. Az elmúlt hónapokat úgy fogom fel, mint beilleszkedési időszakot. Hét közben az első csapattal edzek, akkor rengeteget tanulok, s amit tudok, a juniorgárda vasárnapi mérkőzésén már hasznosítom is. Szerintem nem is megy rosszul.

– Hogyan áll az együttes?
– Egyik jobban, mint a másik: a felnőtt – a gyakorlatilag utolérhetetlen Lyon mögött – a második, a tartalék az első helyet foglalja el.

– Szóval megtörténhet, hogy a jövő nyáron a nyakába akasztanak egy-egy arany-, illetve ezüstérmet.
– Utóbbinak kizárólag abban az esetben örülnék, ha tavasszal pályára léphetnék a "nagyok" között. Mert eddig legfeljebb annyit tettem hozzá a sikerhez, hogy a gyakorlásokon nagyobb erőbedobásra késztettem a középpályásainkat, ugyanis lerí rólam: ki akarom szorítani őket…