A Loki főnökei kiborítják a szövetségi kapitányt

Pontosan érkezett a Hotel Kempinskibe, elegáns volt, mint mindig, s meglepően kipihentnek tűnt, mi több, jókedvűen nyilatkozott. Pedig lenne oka az idegeskedésre, elsősorban azért, hogy még mindig nincs döntés a szerződéshosszabbítással kapcsolatban; amiatt már inkább boszszús, hogy a debreceni vezetők nem engedik el meghatározó játékosaikat a válogatott közelgő amerikai túrájára. Ezenkívül témát jelentett az egyik politikai párt rendezvénye, amelyen megjelent a kapitány, s máris ráfogták: a következő lépés az lesz, hogy a szervezet kampányfogásként óriásplakáton jeleníti meg őt. Újra volt miről beszélgetni, s Lothar Matthäus szokásához híven ezúttal is kritikusan fogalmazott.

– Nagyjából sejti, kik azok a játékosok, akiket elvihet magával Amerikába? Tisztában van vele, melyik klub emel majd stoptáblát az orra elé, s kik lesznek azok, akik mandulagyulladás, vírusos fertőzés vagy hasonló panaszok miatt lemondják az utat?
– Kínomban magam is elviccelődöm ezzel a témával, csakhogy a helyzet nem nevezhető mókásnak – mondta Lothar Matthäus. – Nincs erre jobb szó: szégyen, ami mostanában történik a magyar futballban! Mi az, hogy a klubvezetők megtiltják játékosaiknak, hogy a válogatott túrájára utazzanak?! Hát hol élünk?! Úgy tűnik, Magyarországon még mindig képesek meglepni, holott annyit, de annyit tanultam az eltelt két évben az önök hazájában, hogy felvérteződtem minden váratlan fordulat ellen. Legalábbis azt hittem… Erre jön a debrecniek hivatalos értesítése, hogy kulcsjátékosaik fáradtak, kimerültek, a hosszú szezonban felélték energiatartalékaikat. Elképesztő! Ha jól számolom, nagyjából húsz meccsen vettek részt a játékosok fél év alatt, nem hiszem, hogy ettől szanatóriumba kellene vonulniuk. Csak összehasonlításként: Németországban harminckét találkozó jut a labdarúgóknak, és mégsem panaszkodnak. Megfelelő felkészítés után ilyen jellegű terhelést követően egyszerűen nem beszélhetünk fáradtságról. Ráadásul úgy gondolom, a kluboknak vannak kötelezettségeik.…

– Egy pillanat: biztos abban, hogy a játékosok annyira szeretnének utazni?
– Igen, azt gondolom, a játékosok egytől egyig szívesen játszanának a válogatottban. Az más kérdés, hogy ők is lehetnének határozottabbak, karakteresebbek, s nem csupán ilyen szituációban, hanem a pályán is. Most mondjam azt, hogy én annak idején összevesztem a Bayern München vezetőivel csak azért, mert Amerikába szerettem volna utazni a német válogatottal? Ilyenkor kellene eltökéltnek, jellemesnek lennie a magyar játékosnak, és azt mondania: márpedig én nem vagyok fáradt, és utazni szeretnék a válogatottal.

– A diósgyőri Tisza Tibor például nagyon szívesen menne…
– Honnan tudja, hogy Tisza Tibor nincs bent a bő keretben? Olvastam a diósgyőri vezetők nyilatkozatát, megnyugtatom őket, hogy figyelem a fiatalembert. Arra kérek mindenkit, bízzanak bennem, én nem klubérdekek szerint döntök és válogatok. Semleges kapitány vagyok, akinek csak az számít, hogy minél jobban szerepeljen a csapata.

– A görögök elleni meccs után meglehetősen kritikusan fogalmazott, és bírálta játékosait. Vannak olyan futballisták, akik végleg kijátszották magukat a keretből?
– Igen, vannak.

– Kik?
– Neveket nem mondok, majd úgyis látják…

– Önt látták, mégpedig az egyik politikai párt rendezvényén.
– Tőlem távol áll a politika, ám ha azt kérdi: miért voltam mégis ott az egyik párt rendezvényén, akkor azt kell felelnem, hogy nem kötődöm sem oda, sem a másik oldalhoz. Távol tartom magam a politikai csatározásoktól. Ezúton is üzenem, alig várom, hogy a másik vezető párttól is hívjanak, ugyanis én a futball egyik követe vagyok. A sportág érdekében bárhol bárkivel leülök beszélgetni, már csak azért is, mert óriási esélyünk van a 2012-es Európa-bajnokság megrendezésére. Ennek az országnak hatalmas áttörést jelenthetne a kontinensviadal lebonyolítása.

– Ezek szerint még mindig hosszú távra tervez.
– Természetesen! Most mondjam el ezredszer, hogy jól érzem magam Magyarországon, és a munkámat szeretném folytatni, akár még hat évig is… ---- J ---- L