A csúcsbeállító türelmesen várt

– Most éppen hol van?
– A juniorok meccsét nézem, és egy nulla "ide" – adott pontos helymeghatározást, s tudatta a részeredményt a szombat délután pécsi főszereplője, Kalina Tibor, aki a négy szerzett gólja és jó játéka után lapunktól a forduló legjobb osztályzatát, azaz
9-est kapott.

– Mindig ott van a tartalékcsapat meccsén?
– Ha úgy alakul a programom, és nem utazunk haza, akkor megnézem őket.

– Haza?!
– Dabasra, tudniillik ott lakom. Nyolc napja született a kislányom, Lotti, és mivel hétfőn az édesanyjával elhagyhatják a kórházat, úgy gondoltam, nem mozdulok Pécsről.

– Ahová júliusban érkezett, ott viszont egyelőre kérdés, hogy meddig marad.
– Egy évre szól a szerződésem, szóval a nyárig biztosan a Mecsekalján futballozom, és reményeim szerint azt követően is. Jól érzem magam a csapatban, a városban, s ha a tavasszal megfelelően teljesítek, akkor szóba kerülhet a hosszabbítás.

– A PMFC időrendben a harmadik hazai élvonalbeli csapata. Minőségben?
– Nehéz válaszolni. Az Újpest volt az első első osztályú klubom, abban az évben igazoltam a lilákhoz, amikor bajnok lett a csapat. Fiatal voltam, nem is kaptam lehetőséget, ám később, amikor visszatértem, már javult a helyzet. A győri időszak már más volt, nagyjából végigjátszottam a szezont.

– Hat első osztályú góljából négyet lőtt a Pápának, a maradék kettőt az ETO-ban jegyezte?
– Pontosan. De amiként Győrött, úgy Pécsett is el kellett telnie egy kis időnek, amíg megtaláltam a helyemet. Én türelmes ember vagyok, kivárom a legjobb pillanatot, így most boldog vagyok, hogy végre bizonyítottam.

– Légióskodott is: hogyan került a Hakához?
–Az Újpest játékosa voltam, amikor a finnek menedzsere bejelentkezett a Megyeri úton, miszerint magas csatárra lenne szükségük. Abban az időben csak a kispadot koptattam, a pályára lépő támadók szinte kivétel nélkül válogatottak voltak, ráadásul a vezetők sem akartak egyetlen meghatározó játékost sem elengedni, így amikor felvetették a légióskodás lehetőségét, arra gondoltam: miért is ne? Egy szezont töltöttem Finnországban. Szép volt, jó volt.

– Ezt a Pápa elleni produkciójával kapcsolatban mi is mondhattuk volna. Négy igencsak eltérő karakterű gólt szerzett.
– Az első előtt meg kellett harcolnom a labdáért, csináltam két cselt, majd viszonylag messziről lőttem – ahogy azt a mester, Keszei Ferenc is kérte tőlünk a talajt látva. A második egy szóló végén született. Hatalmas terület volt előttem, mivel a társak elvitték előlem a védőket. Bejöttek a cselek, az akció végén pedig a ballábas lövés is sikerült. Harmadszor szerencsém volt, mivel a labda megragadt a sárban, s a pápai védő hatalmas lyukat rúgott, így csak jókor kellett jó helyen állnom. A negyedik? Begyakorolt figura volt, a rövid sarokra kellett érkeznem – akárcsak a labdának. Mind a két kitétel teljesült.

– Mikor tudta meg, hogy a mesternégyessel beállította idősebb Dárdai Pál harmincéves pécsi rekordját?
– Csak vasárnap reggel, az újságból.

– Életkora alapján feltételezem: azt a négyest nem látta.
– Így van, de már szóltam a klubnál, ha van rá lehetőség, megnézném. Remélem, akad egy régi felvétel arról a mérkőzésről.

– Ön szerint reális eredmény született szombat délután?
– Meggyőződésem, hogy ha nincs a két kiállítás a pápaiaknál, mi akkor is biztosan nyerünk – legfeljebb én nem jutottam volna négy gólig. ---- A ---- H