A kispadon Dajka László ülhet

Nos, a történetet nem kell hoszszúra nyújtani, ugyanis a Zalaegerszeg vezetői – késő este, hatórás tanácskozás után – megerősítették tisztében Dajka László vezetőedzőt.

No, de nézzük, hogy akkor mi a baj a csapattal.

Talán jellemző adat: a ZTE 19 rúgott góljából kilencet védő szerzett. A söprögető Sebők Vilmos hat találattal vezeti a házi góllövőlistát (és ez még akkor is figyelemre méltó, ha hozzáveszszük: az 51-szeres válogatott hátvéd valamennyi gólját tizenegyesből lőtte), egyszer betalált Kocsárdi Gergely, László András és Csóka Zsolt. A támadók közül a Darko Szpalevics, Bojan Szpaszojevics, Marko Djorovics szerb különítmény két góllal járult hozzá a csapat összteljesítményéhez, és nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy lássuk: a nyári, főként a támadások befejezésére szerződtetett különítmény sovány produkciója is oka lehet a mélyrepülésnek.

Radu Sabo háromszor, Montvai Tibor kétszer, Koplárovics Béla, Józsi György és Kriston Attila egyszer rezegtette meg a hálót, s miután Montvai Tibor csatár, Koplárovics Béla és Józsi György támadó középpályás, látható, az ellenfél térfelén kevéssé veszélyes a kék-fehér alakulat.

"Az tény, hogy még sehol, egyik csapatomnál sem voltam házi gólkirály – mondta minderre a gárda egyik legrutinosabb tagja, Sebők Vilmos. – Örülök a góljaimnak, remélem, lesz még alkalmam betalálni az ellenfelek hálójába, de az, hogy én vagyok legelöl, egyik legfőbb mutatója a botladozásoknak. Nem a csatárokat akarom bántani, az egész támadójátékunk halovány mostanában, nem csak az ékeken múlik, hány helyzetet tudunk kialakítani. De félreértés ne essék, nemcsak elöl vannak problémák, a védekezésünk sem az igazi, nem vagyunk kellően stabilak hátul. Hogy mi a baj? Nos, szerintem a Gellei Imrénél már bevált négy négy kettes hadrendben kezdtük a bajnokságot, és jól szerepeltünk, de a sérülések miatt állandóan cserélgetni kellett az embereket, többen nem azon a poszton szerepeltek, ahol a legjobb teljesítményre képesek, az alapszisztémától is kényszerűen eltértünk, így lassan elvesztettük a saját játékunkat. A nehéz helyzetből jó egyéni teljesítmény, váratlan megoldás, amellyel meg lehet nyerni egy szoros meccset, kihúzhatja a szekeret, de nálunk sajnos nincsenek olyan képességű klasszisok, akik ilyesmire képesek lennének."

A sérültekre hivatkozik a korábban Siófokon, Angyalföldön és Debrecenben szereplő, vagyis elegendő élvonalbeli rutinnal felvértezett László András.

"Nem a kifogásokat keresem, de pechesek vagyunk: mindig közbejön valami, ami hátráltatja a csapatot – kezdte az utóbbi időben jó teljesítményt nyújtó játékos.

– Sokan megsérültek, kihagyjuk a helyzeteket, a legkisebb hibánkat azonnal góllal büntetik az ellenfelek, ilyenkor egy-egy minket sújtó játékvezetői tévedés is nagyobb hangsúlyt kap – ezek így együtt már elviselhetetlen terhet jelentenek. Kétszer nem tudunk ugyanabban az összeállításban pályára lépni, annyi a hiányzó.

Pedig a közösség jó, de ez keveset számít, ha szinte minden mérkőzésen hátrányba kerülünk, és futunk az eredmény után."

A csapatot két bajnoki pontért járó prémiumra büntették a vezetők a Sopron elleni kupakudarcok után (5–1-es vereség hazai pályán, 3–1 idegenben). Tudni kell, hogy a futballisták a prémiumuk felét kapják meg, a másik felét pedig akkor, ha az első hatban végeznek a bajnokság végén.

A játékosok abban is egyetértettek, hogy a hátralévő három mérkőzésen (otthon a Vasas és a Pécs, idegenben a REAC ellen) akár mind a kilenc pontot megszerezhetik, és akkor nem kell kérdezni: mi a baj Egerszegen?