Szeretni bolondulásig

– Nem is olyan régen Németh András, a Fradi mestere hasonlította tanítványai produkcióját egy hullámvasúthoz. Akkor mit mondhat ön?
– Valami hasonlót, azzal a kitétellel, hogy nálunk jóval nagyobb a hullámvasút szintkülönbsége.
– Mi az oka, hogy a csodálatos eredmények mellett rendre becsúsznak felettébb kellemetlen vereségek is?
– Tudni kell, hogy az elmúlt nyáron hatalmas változások történtek a csapatnál. Kulcsemberek sora távozott, új játékosok érkeztek, s új az edző is. A kezdőként szereplő mezőnyjátékosok közül egyedül Hornyák Ágnes maradt, azaz építkezünk, ám ehhez idő kell. Azt sem szabad elfelejteni, hogy hölgyekről van szó, így a sportszakmai és a pedagógiai oldalon túl bizonyos biológiai problémákkal is számolni kell. S akkor még nem beszéltünk a játékvezetőkről.
– Ingoványos terület…
– Félre ne értsen, véletlenül sem akarom részrehajlással gyanúsítani a sípmestereket. Mindössze arról van szó, hogy a párosok különböző stílusban bíráskodnak, sőt az ellenőrök felfogása is különböző. Fiatal csapatom ehhez nehezen alkalmazkodik. Egyébként is túl jó emberekből áll az együttesem, így nemigen alkalmasak a mai, a durvaság határát súroló vagy éppen átlépő védekezésre. Hiába engedik a játékvezetők az átlagosnál keményebb játékot, a mieink nem tudnak élni a lehetőséggel. Néha bizony nem bánnám, ha lenne két-három "vaddisznó" a keretünkben.

– A Vác évek óta résztvevője az európai kupáknak, a hazai bajnokságban is letette a névjegyét, s a most alakuló fiatal együttes is sokra lehet hivatott. Kérdés, hogy elegendő-e a muníció a következő évekre.
– A város és a város vezetősége szereti a kézilabdát, nyugodtan mondhatom, hogy Vácott közügy a csapat szereplése. A háttéren, azaz az anyagiakon nem fog múlni a váci kézilabda jövője.
– Azt már lehet sejteni, hogy ezt a jövőt Hajdu Jánossal vagy mással képzelik el?
– A szövetség szakmai igazgatójaként egyelőre egy évre kaptam különengedélyt az MKSZ vezetőitől.
– Nem elégítette ki az irodai munka?
– Egy ideig teljesen megfelelt, de aztán elkezdett hiányozni a kispaddal járó adrenalinszint-emelkedés.
– Egy-egy ilyen bravúr után érezheti, hogy megérte.
– Persze, csakhogy meg kellett élni a csabai vereséget is. Elképesztően kiszámíthatatlan a jelenlegi bajnokság, sokszor úgy ülök le a kispadra, hogy nem tudom, simán nyerünk-e vagy simán kikapunk. A lányoknak viszont nagyon sokat jelent minden siker, ilyenkor napokig a föld felett járnak, jobban megy az edzés is. A Dunaferr elleni meccs előtt is azzal küldtem őket pályára: próbáljatok meg örömet szerezni a szurkolóknak és magatoknak. Amikor egy órával a befejezés után még nem jutottak be az öltözőbe az ünneplés miatt, akkor úgy tűnt, megéri dolgozni.