Sokat nyüstölték egymást az előző évadban, különösen a rájátszásban, amikor a maximális öt mérkőzés kellett ahhoz, hogy eldőljön: az Univer KSE a jobb. Aztán végül negyedikek lettek a kecskemétiek és ötödikek a pécsiek, most pedig annak ellenére eggyel előrébb álltak mind a ketten a táblázaton, hogy becsúszott már itt is, ott is egy előre be nem kalkulált vereség: a fekete-fehérek Kaposváron véreztek el, míg a piros-fehérek a Körmend ellenében, ráadásul hazai pályán.
Czagány Balázs
Cory Bradford (balra) külön dobócsatát vívott Dragan Aleksziccsel, amelyet egy ponttal meg is nyert
Czagány Balázs
Cory Bradford (balra) külön dobócsatát vívott Dragan Aleksziccsel, amelyet egy ponttal meg is nyert
Ez a meccs is úgy indult, hogy gondjaik lehetnek saját csarnokukban, mert már a harmadik perc legelején jártunk, amikor végre betaláltak a gyűrűbe Bojan Lapov középtávolija révén. Hat ponttal lógott meg a jobban kezdő Pécs Expo, ám ezután a vendégek kaptak el rossz dobószériát, méghozzá kifejezetten hosszút: egészen az első félidő végéig tartott a baranyai célzókészülék meghibásodása. Húsz perc alatt 30 – konkrétan így festett a statisztika, már ami az eltelt idő és a dobószázalék viszonyát illette. De nem csupán annak köszönhette magabiztos, 12 pontos nagyszünetbeli vezetését a Kecskemét, hogy ennél sokkal hatékonyabban ostromolta a kosarat, hanem a több jó egyéni teljesítménynek, például Chad McClendon tíz lepattanójának is.
Valamelyest csökkent a hibák száma a pécsi oldalon a fordulás utánra, ellenben ezzel fordítottan arányosan, jelentősen nőtt a tripláké a hazai oldalon, így maradt a tíz pont körüli különbség. Ami többször is felkúszott 14-ig, ellenben egyszer sem csökkent kilenc alá, vagyis a vendégek csak stabilizálni tudták az eredményt, majd az utolsó negyed első felében már azt sem. A nagy duó, vagyis a két szerb Dragan Alekszics és Sztojan Ivkovics be-betalált ugyan néha, de egyrészt nekik sem ment igazán a játék, másrészt nem sok segítséget kaptak társaiktól, így idő előtt eldőlt a csata.
A legszembetűnőbb Orosz László "bénázása" volt a palánk alatt, mégsem az ő posztján úszott el a győzelem lehetősége a vendégek számára, hanem a hármas pozícióban. A kecskeméti Rytis Vaisvila és a pécsi Fedja Jovanovic teljesítménye között majdnem akkora volt a szakadék, mint amekkora nagy űr tátongott a két gárda összpontszáma között a hajráig. Aztán az érthetetlenül feszült hangulatú utolsó percekben kozmetikázott valamelyest vereségének különbségén a PVSK.
Mestermérleg Végig mi uraltuk a meccset. A harmadik tíz perc után már az előnyünk is megnyugtató volt, így biztos győzelmet szereztünk. A Pécs jól küzdött, vigyázott arra, hogy ne nagy különbséggel győzzük le. A végén már csak arra törekedtünk, hogy tartsuk előnyünket. Meszlényi Róbert, a Kecskemét edzője
Változatos mérkőzés volt. Az első félidőben nem tudtuk értékesíteni a helyzeteinket, sajnos a támadásaink gyengék voltak, így az Univer könynyedén leindított minket. A második játékrészben pedig már csak futottunk az eredmény után. Völgyi Péter, a Pécs edzője
Hárman pácban "Három hülye!" – zengett többször is a teremben a rigmus, amely attól a pillanattól kezdve várható volt, hogy zengeni fog, hogy átálltunk mi, magyarok is a három játékvezetős rendszerre. És bizony ezen a meccsen ez korántsem sült el jól, mert mind a három játékvezetőnek több nyilvánvaló tévedése akadt, bár hozzá kell tenni, a játékosok sem könnyítették meg a dolgukat. Ők viszont azáltal, hogy immár hárman vannak, nagyon is megkönnyítették a szurkolókét, hogy miként szidják őket…