Cigánykerékkel sem menne

Sowunmi Thomasnál a nyáron telt be a pohár: az Üllői úton kialakult anyagi zűrök miatt határozta el magát távozásra, s bár próbálkozott Franciaországban és Svédországban is, végül a cseh élvonalban szereplő 1. FC Slováckhoz szerződött.

– Keveset hallani mostanában önről: hogy érzi magát Csehországban?
– Minden a legnagyobb rendben – mondta a nyolcszoros válogatott csatár. – A csapat ugyan nem szárnyal a bajnokságban, hiszen tizenkét forduló után csupán a tizenharmadik helyen áll, ennek ellenére nem panaszkodhatom. Tudom, a szerencse forgandó, tehát előbb-utóbb a csapat mellé áll, és akkor megindulunk felfelé.

– A klub vezetősége azonban már nem várta meg ezt, és két hete felállította a kispadról Molnár Lászlót, aki Újpesten is dolgozott. Változott azóta valami a gárdánál?
– Szinte semmi… Leszámítva azt, hogy az eddigi egy plusz egy csatáros hadrendről kétcsatárosra váltottunk, és így talán valamivel nagyobb támogatást kapok – nem kell egyedül küszködnöm a cseh védőkkel. Ők sokkal keményebben játszanak, rengeteg a test test elleni ütközet, nem ritka a páros lábbal való becsúszás sem. Amíg azonban a labdára irányul a játékos mozdulata, addig senki sem szól a másiknak.

– Milyen formában van mostanában?
– Mondjuk így: alakulok. Nagy lemaradásom volt a nyári felkészülés kihagyása miatt, mostanra azonban ismét százszázalékos erőállapotba kerültem.

– A gólokkal hogy áll?
– Erős kezdés után erőteljesen visszaestem. Az első mérkőzésemen a kupában rúgtam egyet, azóta azonban semmi sem megy be. Kicselezhetem a fél védelmet, elszlalomozhatok egészen az ötösig, akár cigánykereket is vethetek, az utolsó pillanatban mindig történik valami, ami miatt nem tudok gólt rúgni. Legutóbbi mérkőzésünkön például háromszor is a gólvonalról vágták ki a labdát az ellenfeleink.

– Róth Ferenc is abban a csapatban játszik…
– A klub háromszobás házat bérel számunkra. Jól kijövünk, és nem csak a pályán kívül. A Slovácko szurkolói megkedveltek bennünket. A hazai mérkőzéseinken a lelátóról többször is hallottuk már a "Ria, ria, Hungária!" bekiabálást. Megkérdeztük, voltak-e a meccsen magyar szurkolók, de a klubnál felvilágosítottak minket, hogy a cseh drukkerek éltettek így bennünket. Ha valamelyikünk megindul a kapu felé, sokszor felharsan ez a kiáltás. Ilyenkor legalább otthon érezzük magunkat. ---- H ---- K