Vitalij Klicsko: itt a vége

"Az utóbbi időben az ellenfeleim helyett sokkal többet kellett küzdenem a sérüléseimmel. Nehezemre esett kimondani, hogy vége, felhagyok a profi sporttal. De a csúcson szeretném befejezni, és ezzel a lépéssel megnyitni az utat az utódaim előtt."

Vitalij Klicsko (35–2, 34 K. O.–T. K. O) ezen mondatokkal vett alighanem végleges búcsút az ökölvívástól. Esetében nehezen képzelhető el, ami például Muhammad Alival vagy George Foremannel megesett, hogy egy idő után meggondolja magát, és ismét visszatér a ringbe. Ő inkább ugyanúgy tartja magát az elhatározásához, mint Lennox Lewis, akit ugyan – éppen miatta! – többször is megpróbáltak visszacsábítani a ringbe, de a brit mindig nemet tudott mondani.

Klicsko aligha másítja meg elhatározását, igaz, ezt az egészségi állapota nem is engedné. A kálváriája 2000 áprilisában kezdődött, amikor az amerikai Chris Byrd ellen vállsérülés miatt kénytelen volt feladni a találkozót, és ezzel elveszítette a WBO (Bokszvilágszervezet) nehézsúlyú vb-övét. Egy évvel később a bal térdében elszakadt a keresztszalagja, 2002-ben porckorongsérvvel operálták, az idén márciusban combizomszakadást szenvedett, áprilisban a hátát műtötték, az utolsó cseppet pedig a mostani felkészülés során elszenvedett térdsérülése jelentette abban a bizonyos pohárban.

"Tele van a hócipőm!" – közölte, miután harmadszor is le kellett mondania a Hasim Rahman elleni ütközetét. Akkor még nem sejtette, hogy karrierje utolsó ilyen jellegű döntését kellett meghoznia, hiszen az első diagnózis szerint "csak" porcsérülést szenvedett, a WBC pedig három hónap haladékot adott neki címe megvédésére. Csakhogy a keddi műtét során kiderült, nagyobb a baj: Klicskónak újfent elszakadt a keresztszalagja. Ez újabb operációt és legalább féléves kihagyást jelentett volna, ami már sok volt a 34 esztendős ukrán számára.

A lesújtó diagnózis után beszélt fivérével, a WBO egykori világbajnokával, Vladimirral, a családjával, valamint edzőjével, Fritz Sdunekkel, majd meghozta sorsfordító döntését.

A világ jelenlegi legjobb nehézsúlyú bunyósa lépett le a színről, pedig igazán csak a közeljövőben tarolhatta volna le az amerikai piacot. Furcsa módon a 2003 júliusában Lewistól elszenvedett kudarc hozta meg számára a hírnevet, addig "puhatestűnek" tartották a tengerentúlon. Csakhogy a királykategória akkori uralkodója ellen remekül állta a sarat, hat menet után minden pontozónál tisztán vezetett, amikor szemsérülése, illetve a bíró megállította. Lewis azzal a győzelemmel vonult nyugdíjba, Klicsko pedig egy évvel később átvette a helyét a nehézsúlyú rangsor élén. Az öccsét korábban megsemmisítő Corrie Sanderst nyolc menetben felőrölve lett a WBC világbajnoka, majd a Tyson-verő Danny Williamst is szétmorzsolta – hogy aztán a sérülések őt hozzák lehetetlen helyzetbe.

Anyagi gondjai biztosan nem lesznek (a boksszal is jól keresett, de ma már több folyik a kasszába a reklámokból), munkát is találhat magának (hírlik, a tavaly az ő segítségével is az ukrán elnöki székbe emelkedő Viktor Juscsenko politikai pályára csábítja), egy álma viszont már nem valósulhat meg: nem lehet egy időben világbajnok a testvérével, Vladimirral.

Erdei Zsolt: "A legjobb döntést hozta meg"
Vitalij Klicsko évekig volt Erdei Zsolt klubtársa, de Madárnak azután is részben összefonódott a sorsa az ukránéval, hogy az utóbbi szakított az Universummal. Edzőjük ugyanis közös maradt, mindkettőjük felkészülését Fritz Sdunek irányította. "Amikor hallottam Vitalij sérüléséről, illetve a Rahman elleni meccse lemondásáról, az jutott az eszembe, hogy vissza kellene vonulnia – mondta a WBO félnehézsúlyú trónján lassan két éve ülő Erdei Zsolt. – Láttam, mennyit edzett, menynyi gondja volt, és sajnos azt kellett megállapítanom, hogy nem tudott teljes értékű munkát végezni. Nem volt szép látvány, egyszerűen azért, mert nem volt képes normálisan tréningezni. A legjobb döntést hozta meg, mert a folytatásnak, legalábbis ebben a formában, semmi értelme sem lett volna."