Nem minden a pénz, hajtani kell

Bözsi néni kiteregette a szenynyest. Hiába tanácsolták neki többen is a csapatból, hagyja a szenynyes ruhát másra, ő csak pakolt szótlanul. Hol egy mackófelsőt, hol egy kifakult klottgatyát terített ki a kerítésre, hadd szárítsa meg a szerelést a bágyadt őszi napsugár. Bözsi néni egyébként évek óta a pápai futballcsapat szolgálatában áll, szorgalmasan, lendületesen és jókedvűen dolgozik, s mialatt mossa a csapat szennyesét, titokban azt reméli, hogy a habtiszta szerelésben a fiúk talán eredményesebben fognak futballozni.

Hát elkél az optimizmus, a derű és a lendület a Lombardnál, az együttes ugyanis a tabella utolsó helyén áll.

Edzéslesen: mintha film peregne – lassítva

Persze, mindenki az okokat keresi, a helyi termálfürdő masszőrétől kezdve, a közeli falucska, Takácsi pékmesterével bezárólag. Mert micsoda csúfság az, ha egy csapat el nem mozdul az utolsó helyről, miközben ebben a legatyásodott magyar futballban biztos az anyagi háttere. A játékosai – a pályagondnokkal és Bözsi nénivel együtt – mindig tudják, mikor van fizetés, s a jeles napon bizony pénzhez is jutnak.

Pedig nem rossz a játékoskeret, mondta is az egyik ingerült drukker: "Kérem szépen, a mi kedvenc csapatunk nem olyan régen szépen elverte azt a pozsonyi kiscsapatot, tudja, melyikre gondolok… na, hogy is hívják… Alsómédia vagy mi…" És bizony valóban így volt, a Lombard, amely a tavasszal lazán hat gólt gurított a Fáy utcában, az újkori futballtörténelem legnagyobb verését mérve a Vasasra, legyőzte a most a BL-ben vitézkedő pozsonyi Artmediát is – igaz, edzőmeccsen.

Szombaton viszont élesben megy minden, annyira élesben, hogy Szkukalek Igor nemes egyszerűséggel élet-halál mérkőzésnek minősítette a Lombard–Diósgyőr bajnokit. És nincs ebben semmi túlzás, ha a pápai labdarúgók szeretnének jövőre is a legmagasabb osztályban vitézkedni, akkor bizony le kell győzniük a Diósgyőrt. Ebben bízik a Ferencvárostól igazolt Szkukalek Igor is, aki a csütörtök reggeli tréning után a következőket mondta:

"Látjuk a tabellát, de igyekszünk tudomást nem venni róla. Nem beszélünk kiesésről, még véletlenül sem ejtjük ki ezt a szót, úgy vagyunk vele valamennyien, hogy ez csak egy rossz periódus, vagy talán egy rossz álom, előbb-utóbb felébredünk és felzárkózunk. Az lehet a baj, hogy még nem állt össze a csapatunk, meg aztán a szerencse is messzire elkerül bennünket. Ha én most elkezdeném felsorolni, hányszor is pártolt el tőlünk Fortuna… De nincs értelme magyarázkodni, átérezzük a helyzet súlyát, és szombaton megverjük a Diósgyőrt."

Dicséretes a fogadkozás, de mi megnéztük az edzést is.

No, az tanulságos volt…

Az ember ilyen helyzetben azt hinné, edzői vezényszavaktól, hangos biztatástól, és még hangosabb kritikáktól visszhangzik majd a Perutz-stadion. De nem. A kora reggel kezdődő edzésen mindenki szótlanul tette a dolgát.

Érdekes volt figyelni a játékosok mozdulatait, gesztusait. Az arcok bizony árulkodóak voltak: kevés mosoly, ami érthető, de az összeszorított fog, az istrángtépés, a tűz, a mindenáron való győzni akarás is hiányzott. Pedig a képlet egyszerű: aki ma Magyarországon profi futballistának vallhatja magát, és ezért az átlagemberhez mérten igencsak tisztességes jövedelmet vesz fel, annak kutya kötelessége megszakadni a pályán, az edzésen és a mérkőzésen egyaránt. ----
Szentes Lázár is nyugodtnak tűnt.

Azt mondják róla, ő az egyik legjobb edző Magyarországon, aki él-hal a futballért, ám valamiért mégsem sikerül neki a nagy dobás. Debrecenben a bajnoki címmel díszpolgárrá válhatott volna, itt, Pápán pedig most a bentmaradásért küzd. Nem kiabált, nem volt indulatos. Miközben a szél végignyargalt a stadion mögötti zöld gyepen, a szakvezető mozdulatlanul állt az edzőpálya közepén, és nézte a fiait.

Szögletrúgást gyakoroltak a játékosok, előbb a jobb, majd a bal szélről ívelték középre a labdát, a tizenhatoson belül pedig meccsszerű tömegjelenet alakult ki, de az egész valahogy lassított filmnek hatott. Több mint húsz percig tartott a gyakorlat, megannyi üresjárattal, ácsorgással, aztán jött a váltás, a keret egyik fele kocogott, majd máris mehetett az öltözőbe, fürdőgatyáért, úszósapkáért, békalábakért, búvárszemüvegért, és irány a termálfürdő. A pályán maradtak iramjátékba kezdtek, kis területen, sok mozgással, villámgyors improvizációkkal. Legalábbis ez volt a terv.

Lesz-e ebből kellő lendület szombatra?

A vezetőedzőtől erről semmit sem tudhattunk meg. Szentes Lázár alighanem szívesen beszélgetne most a Verebes József vezette, 1982-es Győrről, amikor Szabó Ottóval és Hajszán Gyulával számolatlanul rugdosták a gólokat, az ETO-stadionban pedig rendszerint húsz-harminc ezer ember zsúfolódott össze. Csakhogy a múltból, mint tudjuk, viszonylag kevesen tudnak megélni, így Pápán nem nosztalgiázni, sokkal inkább győzelmeket ünnepelni szeretnének az emberek.

De a Lombard szakmai igazgatója nem beszél a gondokról, szerinte most nincs mit mondania, majd ő is a termálvíz felé indul.
Vele így befürödtünk, ám annál beszédesebbek a drukkerek.

Ülnek néhányan a stadion melletti kocsmában, aztán zsugáznak nagy-nagy lelkesedéssel, megy a snapszer, az ulti, és közben a csapatról, az ő kedvenc csapatukról beszélgetnek. Szinte kérés nélkül mondják a véleményüket, amikor futballra terelődött a szó…

"Uram, mit csodálkozik, hogy ilyen rosszul szerepelünk? Nézze csak meg a tulajdonost, mindig eladja a legjobb játékosokat, nem érdekli őt a Pápa, csak a reklám, meg a bevétel fontos neki. Pedig mi, szurkolók, ott vagyunk minden meccsen, nekem például bérletem van, és bizony egyre nehezebben viselem el a vereségeket. Hát kérdem én, minek kellett elengedni a kapus Szép Tamást, a gólkirály Tomás Medvedet, vagy annak a rossz Fradinak három gólt berámoló Róth Ferencet? És akkor még nem beszéltem Szabó Tiborról… Tehát ne Szentes Lázárt hibáztassa, ő a legjobb edző Magyarországon…"

Ami biztos: nem lesz edzőváltás

Szóval a tulajdonos a hibás?

Az a Bíró Péter, aki korábban már dolgozott, ugye, Tatabányán és Szombathelyen is. Nem hiteget senkit, amit szerződésben vállal, azt mindig teljesíti. A jelek szerint ez is kevés a boldoguláshoz, s ahogy nem megy a csapatnak, máris őt, a "budapesti milliomost…" találják meg.

Bíró Péterrel is beszéltünk a kilátástalannak tűnő pápai futball ügyében, és ő a következőképpen látja a helyzetet…

"Engem kritizálnak a szurkolók? – hitetlenkedik Bíró Péter. – Azt mondják, eladtam a fél csapatot, a legjobb játékosokat? Erre én azt válaszolom, Tomás Medved csak egyéves szerződést kötött velünk, és hiába könyörögtünk neki, érthető módon Kínába szerződött, mégpedig sokkalta több pénzért. Róth Ferenc szerződésében benne volt, hogy külföldi ajánlat esetén elengedjük, csakúgy mint Szabó Tibort. Én nem tarthatok itt senkit erőszakkal. S még mielőtt megkérdezné: Szentes Lázár maximálisan élvezi a bizalmat, vele képzelem el a jövőt. S hogy ez a jövő meddig tart Pápán? Ha rajtam múlik, sokáig, hiszen a város vezetősége rendkívül korrekt partner. De azt sem tagadhatom, csapdába kerültem, ugyanis a helyi vállalkozók által beígért támogatásból, a szerződésben vállalt összegekből egy vasat sem kaptam. Ha az a pénz megvan, most arról beszélgetnénk, mitől ilyen jó a Pápa."

Nem éppen szívderítő.

Sem a hangulat, sem a pillanatnyi helyzet. Borongósan készül a bajnokság egyik legfontosabb mérkőzésére a Lombard.

Mindenesetre csütörtökön az legalább kiderült, hogy Pápán nincs semmi takargatnivaló, nincsenek titkok, s nem csak azért nincsenek, mert Bözsi néni kiteregette a szennyest. ---- Garami József, az MTK szakmai igazgatója:
"Edzői pályafutásom legnagyobb különbségű győzelmét értem el csapatommal a Pápa ellen, hiszen hét nullára győztünk. De csalóka az eredmény, hiszen húsz perc alatt már három góllal vezettünk, s azon a mérkőzésen nekünk minden sikerült, az ellenfélnek pedig semmi. Úgy gondolom, a Lombard játékosállománya sokkal erősebb annál, mint amit a csapat jelenlegi helyezése mutat. Ebbe belejátszanak a sérülések, no meg gyaníthatóan belső okok is. Biztos vagyok benne, hogy a Pápán dolgozó Szentes Lázár irányításával összeszedi magát a Lombard."

Szűcs Lajos, a Ferencváros kapusa:
"Nekem bizony rossz emlékeim vannak a Pápával kapcsolatban, hiszen az őszi találkozón hiába vezettünk az Üllői úton három nullára, mégis ledolgozta a hátrányt. Akkor még jobb passzban voltak, mint most, és azt gondoltam, akár meglepetést is okozhatnak a bajnokságban. Csakhogy jött a visszaesés, de azt meg nem mondom, mi lehet az oka az egyébként jó játékosokból álló, információm szerint biztos anyagi háttérrel rendelkező Lombard vesszőfutásának."

Mészöly Géza, az Újpest vezetőedzője:
"A Pápával kapcsolatosan meglehetősen friss az emlékem, hiszen a közelmúltban győztük le három egyre, ám a biztosnak tűnő sikerért bizony alaposan megszenvedtünk. Volt tartása az ellenfélnek, és erővel is végig bírta a csapat. Szentes Lázárt az egyik legfelkészültebb labdarúgó-szakembernek tartom, úgy vélem, előbb-utóbb kivezeti csapatát a gödörből." ---- Mi kell ahhoz, hogy egy magyar futballista megszakadjon a pályán – és ne csupán a meccseken, sokkal inkább a hétközi gyakorlásokon, hiszen attól, abból lesz ereje? Ereje, kitartása, önbizalma a bajnoki meccsre.

Mi kell ahhoz, hogy egy magyar futballista angol mintára két-három meccset is lejátsszon hetente? Sírás, nyavalygás és a szokásos edzői panaszok ("fáradtak a fiúk…") nélkül?

Mi kell ahhoz, hogy a magyar futballista rájöjjön végre, ha a tulajdonos a saját pénzét áldozza a futballra, történetesen rá, akkor azért cserébe igenis illik vért izzadni a pályán, napról napra, hétről hétre?

Mi kell ahhoz, hogy a pápai játékosok ne kényelmes, öreguras tempóban közlekedjenek a pályán?

Fiatalemberekről van szó, akik nem 37 évesen lövik a gólokat, és akik nem viseltetnek olyan igazi alázattal e csodálatos sportág iránt, mint mondjuk az olasz Giuseppe Signori. Igen, lehetne akár ő is példakép, aki csak néhány hete van itt, és a kondíciója hagy kívánnivalót maga után (ebben a korban már belefér némi ácsorgás…), de hajt, küzd, mondván, profi játékos. A pápai fiúk példát vehetnek róla, s mondhatják magukban, a középszerűség, az edzéseken mutatott lazsálás sehova sem visz.

Illetve… Dehogyis nem visz – a másodosztályba…