Ez a mámor csöppet sem káros

A két honi rivális között hosszú évek óta feszült a viszony. Vajh' ha ennek oldódását jelezné ez a sportemberi gesztus, amelynek – reméljük – mindkét tábor részéről lesz folytatása.

Persze ez csak a sikersztori egyik mellékszála, a pécsi titok nyitjára alighanem az a szerencsés érdeklődő jöhetett rá, aki másnap, azaz péntek délelőtt tíz óra tájban – megfejthetetlen indíttatásból – bekukkantott a Lauber Dezső Sportcsarnokba. Mert ott hihetetlen látványban lehetett része: Fegyverneky Zsófia, a Pécs 21 éves hátvédje, az előző esti bravúr egyik tevékeny részese tempódobásokkal ostromolta a gyűrűt! Olyan összecsapás másnapján, amely – legalábbis ezt gondolhatná a laikus – a pécsi játékosok utolsó csepp energiáját is kifacsarta. Fegyverneky azonban alighogy felébredt, lement dobóedzést tartani; önmagának, hiszen Rátgéber László természetesen nem rendelt el kötelező gyakorlást 14 órával a csapat történetének egyik legkeményebb meccse után. A hátvéd mégis úgy gondolta, mehetne jobban is az a bizonyos tempó…

Albena Branzova, a gárda legrutinosabb játékosa, a bájos center-bedobó a péntek délelőttöt relaxálásra használta fel, s közben röpke interjúra is szakított időt.

"Nem készültünk speciálisan a Szamarára, ugyanazokat a gyakorlásokat végeztük, mint máskor – mondta a bolgár légiós. – Tény viszont, hogy a videofelvételek segítségével aprólékosan elemeztük az Euroliga-győztes játékát, minden sztárról megtudtuk, hogy balra vagy jobbra fordul-e egy adott szituációban, s azt is gyakoroltuk, milyen folyosókba kell beterelni Marija Sztyepanovát, Ann Wauterst vagy éppen Edwige Lawsont, ha azt akarjuk, ne találják el a gyűrűt."

Az egykor a Florida International Universityn végző Branzova már-már érzelgősen taglalta a csak titokban remélt siker összetevőit.
"A fél világot bejártam már kacskaringós profi pályafutásom során, de ilyen jól sehol sem éreztem még magam, mint Pécsett. Ezt akkor is állítom, ha köztudomású, olykor késik a fizetési csekk, de tudom, hogy Rózsa Gábor klubigazgató mindent elkövet az anyagiak előteremtéséért. Az pedig hihetetlenül jólesik, hogy Rátgéber egyenrangú szakmai partnereinek tekint bennünket, rutinosabb kosarasokat, s nem tanár-nebuló viszony alakult ki közöttünk, hanem termékeny alkotói légkör."

A 16 pontig jutó Branzova mellett a tőle egy ponttal elmaradó bosnyák-horvát Amra Dapo pécsi légióskodása talán legjobb teljesítményével rukkolt ki.
"Profi pályafutásom első hét esztendejében, bárhol is játszottam, mindenütt harminc-harmincöt percet töltöttem a pályán meccsenként, ezért volt számomra szokatlan a tavalyi másodhegedűs szerep Károlyi Andrea mögött. Megértettem, hogy ő a hármas poszt első számú birtokosa. Nos, Andi most a Sopront erősíti, nekem pedig újra kell tanulnom a harmincperces kosaras szerepét. Kellemes kötelesség ez, érzem, hogy megnövekedett az edzői bizalom, s én természetesen meg akarok felelni a nagyobb kihívásnak" – magyarázta a 28 éves kosaras.

Dapót – talán kevesen tudják – érzelmi szálak fűzik a Rátgéber családhoz.

"A délszláv háború idején 1992-ben, tizenhat éves kamaszként három hónapot Újvidéken kellett töltenem, mert nem tudtam hazarepülni a lezárt légterű Szarajevóba. Akkor Rátgéberék befogadtak, náluk lakhattam, amit talán az is magyaráz, hogy Laci volt az edzőm a serdülőválogatottban. Csaknem másfél évtized után dolgozom most újra a keze alatt, és mondhatom, Pécsre szinte hazataláltam. Nehéz, egyszersmind felelőtlen vállalkozás lenne jóslatokba bocsátkoznom, de úgy érzem, talán sohasem volt még ilyen jó esélyünk az Euroliga trófeájának elnyerésére. Kiegyensúlyozott a csapat, a fiatalok, Fegyverneky Zsófia, Kátya Liszina, Bujdosó Nóra szépen fejlődnek, sőt olykor már főszereplővé is előlépnek. Pályafutásom megkoronázása lenne, ha olyan messze jutnánk a sorozatban, mint eddig még sohasem…"
Nem csupán neki, a többi pécsinek is…

A csoport további eredményei
USO Mondeville (francia)–Ros Casares (spanyol) 81–67
Dexia Namur (belga)–USK Praha (cseh) 85–84 – hosszabbítás után

Az állás