A hoki misszionáriusa

Csomafalva 3917 lelket számláló község Csík vármegye gyergyószentmiklósi járásában. A 3917 lakosból 3894 magyar, 3811-en római katolikus, hetvenen görög katolikus vallásúak – a történelmi Magyarország utolsó, 1910-es népszámlálásának adatai szerint. Zalaegerszeg – Kercsó reményei szerint pályafutása utolsó állomáshelye, ahol a sokadik jégkorongozó-generáció felnevelésébe fogott – ezer kilométerre fekszik onnan. Az edző azt mondja: sohasem cseperedtek ilyen istenáldotta tehetségek a keze alatt, mint most.

Ha enyhe volt az idő, hajnalban edzettek

Az idősebb Kercsó fivér, miképpen farkaslaki Tamási Áron világjáró hőse, Ábel, egymaga vágott neki a messzeségnek. Szülővárosában, Gyergyószentmiklóson Nagy Zoltán és Elekes Antal edző pallérozta az ifjú Kercsót, majd a Salamon Ernő Gimnáziumban fejlesztette tovább a hokitudását. A bukaresti TF elvégzése után a Duna-deltába, az ország legtávolabbi csücskébe került élvonalbeli korongozónak addig, amíg be nem fejezte aktív pályafutását. Ekkor engedett a szülőföld hívó szavának, és Gyergyószentmiklóstól 25 kilométerre, Csomafalván kezdte meg ifjúkori álma megvalósítását.

Bizonyos szempontból nem volt nehéz dolga; a Gyergyói-medence – a Nógrád megyei Szécsénnyel együtt – a történelmi Magyarország leghidegebb térsége: Erdély Szibériája. Itt télen garantáltan befagynak nemcsak az álló-, hanem a folyóvizek is, azaz…
"…azaz nagyon egyszerűen oldottuk meg a jégpálya kérdését – elevenítette fel a hőskor emlékeit Kercsó Árpád. – Beengedtük a Maros vizét az iskolaudvaron kialakított, palánkkal körülvett füves pályára. A helyi vállalkozók fedett tribünt és öltözőt is építettek, valóságos jégstadiont varázsoltak Csomafalvára. December elejére megfagyott az ott összegyűlt víz, és februárig nagyszerű jégpályánk volt. Ha a meteorológiai előrejelzés alapján várható volt, hogy nappal felolvad a jég, kénytelen voltam hajnali öttől fél nyolcig edzést tartani, de addigra már úgy megfertőződtek a fiúk – Csíki Csaba, Csata Csaba, Baróti Zsolt, Borsos Attila és a többi, később már Magyarországon is jól ismert korongozó –, hogy akár éjjel kettőre is nyugodtan hirdethettem volna foglalkozást."

Gyergyóban mindenki a Fradinak szurkolt, így a hetvenes évek végén a zöld-fehérek legendás intézője, Krisztel Imre, azaz Szigi bácsi hathatós főszereplésével létrejött a Csomafalva–Ferencváros tengely. Kercsóék összebarátkoztak a Hudák családdal, de aztán már a Dunaújváros fiataljai is elkezdtek Gyergyóba járni, és ennek a látogatássorozatnak hősünk további sorsát meghatározó eredménye lett.

1985-öt írtunk, amikor két újvárosi lokálpatrióta, Böröndi Károly és Szilágyi János segítségével Kercsó Árpád átköltözött a Maros partjáról a Duna mellé. Persze Nicolae Ceausescu Romániájából nem volt olyan egyszerű a kivándorlás, de a székely góbénak ez sem jelenthetett akadályt.
"Ladányi Balázsék generációjával, kilenc-tíz éves srácokkal kezdtem meg a nevelőmunkát. 1994-ben és 1995-ben a tizennyolc-tizenkilenc éves fiataljaimmal, akiket én tanítottam meg tíz évvel korábban korcsolyázni, már az élvonal bronzérméig jutottunk, 1996-ban pedig bajnoki címet szerzett a Dunaferr"– folytatja a mester, aki kisvártatva már a helyi fiatalokat edzette, mígnem először 1995-ben felkérték szövetségi kapitánynak (később még háromszor ült le a nemzeti együttes kispadjára).

Dunaújváros a lábainál hevert

"Nos, 1999-ben megkaptam a Pro Urbe-díjat, majd 2001-ben a válogatottal hat pontot gyűjtöttünk a B-csoportban, többek között a korábban A-csoportos franciák három egyes legyőzésével – magyarázta Kercsó Árpád. – De visszahúzott a szívem a gyerekekhez, 2001-ben megalakítottuk Káposztásmegyeren a Budapest Starst, és tavalyig a főváros negyedik kerületében palléroztuk a tehetségeket."

Kercsó 12-13 éves csemetéi Kanada, az Egyesült Államok és Svédország fiataljait is végigverték tavaly Ausztriában, a Zell am See-i korosztályos Világkupán, de a sikerek ellenére a vezetők és a szakember szakmai elképzelései ekkor már erőteljesen különböztek. Kercsó Árpád sem érezte jól magát a fővárosban – aminek Zalaegerszegen örültek igazán!

Csak a hétvégeken láthatja a családját

Merthogy a nyugati végeken valami kezdett érlelődni a mélyben. Egy helyi vállalkozó, Prófusz Róbert Péter 2004 októberében jégcsarnokot épített az ismert kosárpálya mellett, s innen kezdve egyenes út vezetett odáig, hogy december elején megcsörrenjen Kercsó mobiltelefonja.
"Csak arra emlékszem, hogy az illető arról beszélt: jó hokit szeretnének Egerszegen – fejtegette a tréner. – Hamarosan megvolt a személyes találkozás Prófusz úrral, és áprilisban átköltöztem Egerszegre. Huszonhárom gyereket sikerült összetoboroznom a helyi iskolákat végigjárva, mára harminchatan vagyunk, de legalább nyolcvan kissrác kellene. Minél nagyobb a merítés, annál valószínűbb, hogy igazgyöngyre bukkanok."

A szakember albérletben lakik a városban, ami nem könnyű, főleg, hogy az ifjú feleség és a hároméves Zsófika csak a hétvégeken lehet együtt a családfővel.
"A minap rendeztük az első tornánkat, másodikak lettünk a MAC mögött, a Budapest Stars, a Fradi, a Dunaújváros és az Alba Volán előtt – tette hozzá Kercsó Árpád. – Pedig jó néhány játékosom augusztus közepén csatolt először korcsolyát. Ezek a nyolc-kilenc éves gyerekek egyike-másika korszakos tehetség. Mazzag Dani – szintén csak két és fél hónapja korcsolyázik – és Gáspár Máté, azaz Matyi nevét említhetném, de a még csak hatéves Koczka Barnabás sem kisebb talentum."

A hoki nem olcsó sport, egy komplett szerelés 60–100 ezer forintba kerül – a minőségtől függően –, de a szegényebb sorsú srácoknak sem kell abbahagyniuk a hokit, mert a vezetőség és a helyi önkormányzat jóvoltából nekik is lehet Zalaegerszegi Titánok-"uniformisuk", korcsolyával, bottal, sisakkal, kesztyűvel együtt.

Kercsó tehát egyelőre albérletben lakik, de előbb-utóbb végleg is odaköltözhet, mert úgy tervezi, ez, a zalaegerszegi kísérlet lesz az utolsó. Hiszen mire Dani, Matyi és Barni felnőttkorba ér, a mester is belép a nyugdíjasok táborába…