A rossz foci is lehet örömteli

Már az meglepetés volt, hogy idejében elkezdték a mérkőzést. Ha a Honvéd nem megy biztosra, és nem indul el még délelőtt Budapestről, aligha érkezik meg a kezdésre. Nem akarunk "Utinformba" átmenni, de néhány apróság: kezdődött az egész egy négyes fővárosi balesettel az M3-as kivezető szakaszán, Hatvannál tíz kilométeres dugó volt, mert egyszercsak néhány medence nagyságú kátyú termett az úton, tíz kilométerrel odébb két asszonyság rohangált keresztbe az autópályán, Ludasnál egy baleset miatt állt öt kilométer hosszan a kocsisor. A Füzesabony mellett parkoló, teljesen kiégett autó, a leállósávban a forgalommal szemben közlekedő tűzoltó és egy kamionról leeső mindenféle törmelékhalmaz már szinte fel sem tűnt…

Kész csoda, hogy a Honvéd-drukkerek egy része a kezdő sípszóra éppen beesett. Márpedig igen sok kispesti szurkoló kelt útra, hiszen a csapatnak remekül megy, lassan dobogós helyen áll a bajnokságban. Takács Zoltán pedig már a házi gólkirályi címre is pályázhat: az elmúlt két hétben győztes gólt rúgott a Győrnek, az Újpestnek és kupameccsen a BKV Előrének. Kíváncsiak is voltunk, vajon Aldo Dolcetti ez után a támadósorba küldi-e a játékost, ám minden maradt a régiben, Takács Zoltán lett a balhátvéd, elől pedig André Alves, illetve a mélységből felzárkózó Genito feladata volt a diósgyőri védelem megbolondítása.

Bár ez a borsodi védelem az elmúlt fordulókban néhányszor kétségtelenül megbolondult, most különösebb nehézségek nélkül akadályozta meg a vendégek akcióit, akik vagy távoli lövéssel próbálkoztak, vagy Alvest játszották meg. A brazilról annyit feltétlenül tudni érdemes, hogy nagyjából olyan, mint Marius Sasu volt. Többnyire az égvilágon semmit sem csinál, de háromhetente eldönt egy meccset.

A hazaiak ugyanakkor kapura sem lőttek sokáig, és a góllövésre leginkább esélyes Horváth Ferencet sem nagyon tudták megjátszani. A jobb oldalról ívelgették be a labdákat, vajmi kevés eredménynyel, de ez a szárny még mindig aktívabb volt, mint a bal oldal, mert az egyszerűen nem létezett – igaz, egyetlen ballábas játékos sem volt a diósgyőri csapatban…

Ennek ellenére éppen Sipeki István bődületes ballábas kapáslövése jelentette a kevés szép mozdulat egyikét, de a nagyon meghajtott utolsó öt perc ellenére elmondhatjuk, ez bizony rettenetes első félidő volt.

Fájdalom, a szünet után sem lett túlságosan szemet gyönyörködtető a játék. Bár az első helyzet a kispestiek előtt adódott, a hazai együttes fokozatosan átvette a mérkőzés irányítását, ám nem futballozott olyan jól, mint az első játékrész utolsó öt percében. Ezért is nagyon döntetlenszagúnak tűnt a találkozó, hiszen egyik együttesben sem láttunk olyan labdarúgót, aki képes lenne eldönteni a három pont sorsát. Ám ahogy az lenni szokott, egy nagy hiba miatt végül pont nélkül maradtak a kispestiek: Tóth Iván bizonytalankodott, és Horváth Ferenc szemfüles fejessel megszerezte csapatának a győzelmet. Kétségtelen, ez a siker megérdemelt, hiszen a Diósgyőr veszélyesebben játszott, ám, hogy különösebben nem voltak elkeseredve a vendégek drukkerei sem, azt bizonyítja: a lefújás után hoszszú percekig éltették a Honvédot és Aldo Dolcettit.

Fura egy mérkőzés volt tehát: bár a játék többnyire csapnivaló volt, mégsem ment senki szomorúan haza… ---- M ---- &