Fickándozik az angol beteg

Miközben hírek szerint apadnak az angol futball pénzforrásai. A minap arról olvashattunk, hogy Richard Scudamore, a Premier League vezérigazgatója, valamint Gordon Taylor, a profi játékosok szervezetének elnöke arra figyelmeztetett: csökken a nézőszám az angol stadionokban, ami ellen mihamarabb tenni kell valamit.

Még viszonylag friss a hír, amely szerint nyolc év után nem a Manchester United a világ leggazdagabb futballklubja, hanem a "galaktikusok" útját járó Real Madrid.

Az Arsenal sem érinthetetlen többé, "Vieira és Henry nélkül csupán egy csapat a sok közül" – ahogyan Martin Jol, a Tottenham menedzsere fogalmazott. A jelek valóban arra utalnak, hogy a közelmúlt kirakatcsapatánál fontosabbnak tartották a Patrick Vieiráért kapott irdatlan summát, mint a játéktudását, illetve azt, hogy valamiképp pótolják a Juventusba távozó franciát. Sőt az a hír is járja, hogy a londoniak új, 60 ezres arénájának jövő évi avatását beárnyékolja majd az első számú közönségkedvenc, Thierry Henry Barcelonába szerződése – bár Peter Hill-Wood klubelnök azt ígérte, a klub "bankrablásra" is hajlandó a támadó megtartásáért.

Csupa-csupa olyan jel, amely a pénz megfogásának, sőt keresésének szándékát tükrözi. Így aztán különösen érdekes az, ami az angol futball pillanatnyilag legbőkezűbben költekező klubja, a Chelsea részéről látott napvilágot egy nappal azt követően, hogy a sztárgyülekezet lemészárolta a Betist (4–0). A szeptemberben munkába álló, a Tottenhamtől nem kis viharok közepette átcsábított Frank Arnesen sportigazgató vázolta a stratégia módosulását, amelyben nem nehéz felismerni a takarékossági szándékot.

"Amikor Roman (Abramovics, a tulajdonos – a szerk.) ide került, gyorsan fel akarta emelni a csapatot egy bizonyos szintre. Ez megtörtént. Most következik a második lépés, amikor már a felépítmény a lényeg, ezért kerültem ide én is – fejtegette az egykori dán válogatott. – A Chelsea-nél ezt komolyan veszik. Nem lesz mindig úgy, hogy szétnézünk a játékospiacon, és elköltünk egy csomó pénzt. Megfontoljuk, megéri-e kinyitni a pénztárcát. Most például az a nagy tervünk, hogy saját utánpótlásunkban találjunk valakit, akit nagyjából két év alatt az első csapatba beépíthető játékossá nevelhetünk."

Ez persze még odébb van. Most még "be kell érni" egy-egy Drogba-, Ricardo Carvalho- és Crespo-góllal Londonban. A Chelsea-tábor be is éri. "Unalmas, jaj, de unalmas ez a Chelsea!" – hangzott szerdán a kékek gúnykacajjal vegyes kórusa, amely azoknak szólt, akik szerint kedvenceik játéka nem elég szórakoztató. Lorenzo Serra Ferrer, a Betis edzője is kellő tisztelettel beszélt a látottakról. "Nagy csapattal játszottunk, és alapos leckében részesültünk" – mondta a tréner, aki régi ismerősnek gratulálhatott a lefújás után: öt éve az ifjúsági csapatok igazgatója volt a Barcelonánál, amikor José Mourinho a vezetőedző, Louis van Gaal segítőjeként dolgozott ugyanott.

Mourinho nem nosztalgiázott, inkább a jövőre összpontosított. "Meg akarjuk nyerni a bajnokságot, és ebben a pillanatban az a másik célunk, hogy továbbjussunk a BL következő körébe" – mondta tőle szokatlanul visszafogottan.

Ennyire viszonylagos hát a forráshiány. Még irigykedhetünk is. ---- C ---- &