Ezentúl nekünk varázsol az olaszok csodacsatára

– Ha azt mondom, Détári Lajos?
– Akkor azt felelem, hogy remek játékos volt – válaszolt kapásból a 37 esztendős Giuseppe Signori, aki még júliusban a Debrecennél szerepelt egy tesztelésen, de a bajnokcsapattal végül nem született egyezség. – Illetve… Futballoztam ellene, a leghíresebb magyar labdarúgóról, Puskás Ferencről pedig sokat hallottam. Sok jót, természetesen.

– Milyen erőállapotban van? Mikor játszott legutóbb tétmérkőzésen?
– Bevallom, nem tökéletes a fizikai állapotom, de remélem, az edzéseken hamar utolérem majd magam. Legutóbb tavaly decemberben játszottam tétmeccsen, és hiányzik ez a fajta terhelés.

– Milyenek az első benyomásai, miben lehet segítségére a Sopronnak?
– Nagyon kellemes volt az első találkozás a srácokkal. Elég fiatal a csapat, amelynek én talán éppen a tapasztalatom révén lehetek hasznára.

– Mi motiválta abban, hogy Sopronba igazoljon?
– Megismerkedtem Marius Vizerrel, a klub többségi tulajdonosával. Szimpatikus volt a személye, és nagyon meggyőzőnek tűnt az az elszántság, amellyel a csapatot próbálja sikerre vezetni.

– Hány gólt vár magától?
– Nem az a legfontosabb, hogy én hány gólt szerzek, hanem az, hogy az együttes eredményesen szerepeljen, és nyerjen meg minél több mérkőzést. Ha győz a csapat, annak én nagyon örülök, persze, ha nekem is sikerül betalálnom, még nagyobb lesz az örömöm, de hangsúlyozom, mostantól számomra a Sopron sikere fontos.

– Korábban az olasz válogatotté volt az. Az 1994-es világbajnokságon csak a döntőben nem játszhatott: miként élte meg a brazilokkal szemben büntetőkkel elveszített finálét?
– Kevés, sőt talán egyetlen fájó, szomorú pont van a pályafutásomban. Nos, ez az… A döntő előtt kiderült, nem férek bele Arrigo Sacchi stratégiájába. Nagyon szerettem volna az utolsó meccsen is pályára lépni, ha már az addigi összes találkozón játszhattam, ám ez a lehetőség nem adatott meg. Amiatt pedig, hogy tizenegyesekkel elveszítettük a világbajnokságot, duplán szomorú voltam.

– Háromszor is gólkirály lett az olasz élvonalban, mégis csupán huszonnyolcszor szerepelt a válogatottban…
– Ez van, így alakult. Csupán egyetlen szövetségi kapitánynál, Arrigo Sacchinál játszottam a válogatottban, de ő is inkább a Roberto Baggio, Pierlugi Casiraghi kettősnek szavazott bizalmat. Előtte, s utána más kapitányok már nem számítottak rám…

– A családjával, feleségével, s a három gyermekével együtt költözik Sopronba?
– Nem, egyedül jövök. Sopron nincs messze Bécstől, ahonnan pedig Bologna repülővel csak egy óra, így azt gondolom, időnként haza tudok majd ugrani… ---- C ---- &