A névtábláját a mellkasára (azaz a pulóverére) tűző Emil bácsi lelkesedését nem érhette kritika. Gyakorlatilag megállás nélkül fújta fehér-zöld-piros dudáját (a színkombinációval semmi gond nem akadt, csak a sorrenddel), a nyakában pedig annyi sál lógott, hogy fél Szibériának elég lett volna télre. Csakhogy portékája nemigen bizonyult kelendőnek, meglehet, azért nem, mert ilyen kicsi vevőkörrel rég volt dolga a ránézésre legalább negyven esztendeje tartó "pályafutása" során.
Ritka pillanat: Bodnár László becsapta az ellenfelét, és elindult a bolgár kapu irányába, ám a védô hiába hajtott, most nem talált társra
Ritka pillanat: Bodnár László becsapta az ellenfelét, és elindult a bolgár kapu irányába, ám a védô hiába hajtott, most nem talált társra
Ritka pillanat: Bodnár László becsapta az ellenfelét, és elindult a bolgár kapu irányába, ám a védô hiába hajtott, most nem talált társra
Ritka pillanat: Bodnár László becsapta az ellenfelét, és elindult a bolgár kapu irányába, ám a védô hiába hajtott, most nem talált társra
Gólszerző(k): Berbatov (30.), Lazarov (55.) Cserék: Halmosi helyett Kerekes (46.), Lazarov helyett Georgiev (61.), Jankov helyett Gragorov (68.), Sz. Petrov helyett Kamburov (73.), Buzsáky helyett Kovács Z. (77.) Sárga lap: Torghelle (33., 90+2.), Sz. Petrov (66.) Kiállítások:Torghelle (90+2.)
A csoport másik mérkőzésén: Horvátország – Svédország 1-0 (0-0) G.: Srna (56. – 11-esből)
Az elmúlt évtizedekben a kétségkívül sokat tapasztalt bolgár kollégáknak is komoly fejtörést okozott, hogy addig visszapörgessék az idő kerekét, amikor ennyire kevesen váltottak jegyet tétmeccsre. Azt képzeljék el, hogy még a bajnokikat is jobb hangulat jellemzi, mint amilyenben a futballtörténet – számunkra balszerencsés – 21. bolgár–magyar összecsapásán részünk van… A lelátón azért nem volt hiány nagy nevekben. A legfontosabb vendégek számára kiépített páholyban minden bizonnyal a legjobb helyet kapta Bulgária államfője. Hogy Georgi Parnanov felbukkant a tribünön, az senkit sem lepett meg, hiszen komoly focirajongó hírében áll (egy sztori szerint az egyik bolgár bajnokin úgy jött össze 301 néző, hogy Georgi Parnanov és népesnek mondható háromszáz tagú kísérete tette tiszteletét a sporttelepen…).
Kényelmes szék jutott Hriszto Sztoicskovnak is: a házigazdák – négymeccses eltiltását töltő – szövetségi kapitánya azon mázlisták közé tartozott, aki fűtött helyiségből követhette végig a találkozót, miután az irányítást segítőjére, egyben régi cimborájára, Petar Hubcsevre bízta. A korábbi sztárjátékos felsétált az állami televízió stúdiójába – legalább végre nyugodtan végignézhetett egy bolgár meccset, és mindennek a tetejében még jól is szórakozott.
Nem úgy, mint a keménykötésű rendőrök felügyelete alatt szurkoló százötven magyar. Volt, aki alig másfél órát repült, volt, aki 15 órát utazott, illetőleg vonatozott, és volt, aki – ki tudja, hány órán át – stoppolt Szófiáig, hogy aztán megtapsolja a pályáról vesztesként lebandukoló magyar játékosokat…
Szavazás
---- A mérkőzés előtt Lothar Matthäus arról beszélt, felesleges tippelnünk arra, miként áll fel a gárda a bolgárok ellen, ugyanis ő teljesen másképp gondolkodik, mint egy átlagember. A német szakemberben nem is kellett csalódni – alaposan összezavarta a csapat hadrendjét… Azt például nem gondoltuk volna, hogy az osztrák Rapid Wienben hosszú idő óta remekül teljesítő, Bajnokok Ligája-mérkőzéseken edződő Korsós György nem lesz ott a kezdő tizenegyben, de arra sem számítottunk, hogy az egyébként ballábas Huszti Szabolcs a középpálya jobb oldalán futballozik majd. Egyszerűen hihetetlen, hogy minden mérkőzésen valami hadrendbeli változás volt, illetve van a magyar válogatottnál, és így nem is lehet abban bízni, hogy minden találkozón egységes, valóban stílusos futballt mutat be nemzeti csapatunk.
Ahogyan korábban, úgy ezúttal is csupán felvillanásai voltak a válogatottnak, és ez – valljuk be – vajmi kevés… Az első félidőben még azzal vigasztalhattuk magunkat, hogy akadt helyzetünk – nem sokkal a kezdés után Huszti Szabolcs labdájával Torghelle Sándor húzhatott kapura, és lőtte a labdát a kapufára –, de ez ezen a szinten mit sem ér. A bolgárok kocogós futballja ellen szinte semmiféle ellenszere nem volt a válogatottnak, ami nem is csoda, hiszen rendkívül rossz hadrendben állította fel a csapatot Lothar Matthäus. A középpályássor és a védelem között szakadéknyi volt a különbség, s a hazai gárda fölényében nagy szerepe volt annak is, hogy Radosztin Kisisev a jobb oldali védő szerepköréből rendre fellépett a középpályára. A bolgár válogatott így létszámfölényes helyzeteket tudott létrehozni, és többször is sikerült a magyar védelem mögé kerülnie.
Torghelle Sándor egyedüli támadóként megfulladt a hazai védők szorításában – teljesen hibás edzői elképzelés volt, hogy a görög Panathinaikosz légiósa ilyen szerepkörben játsszon, ráadásul ezt a módit manapság már egyetlen, az eredményességre, a stílusos futballra kényes válogatottnál sem alkalmazzák. Nem, mert egyrészt az egy szem csatár könnyedén fut lesre – az első félidőben Torghelle Sándort is fél tucatszor állította meg ilyen helyzetben a játékvezető sípszava, igaz, kétszer téves ítélet született –, másrészt pedig ilyen szerepkörben csak olyan futballistát érdemes játszatni, aki képes a labdatartás után villámgyors csellel megindulni a kapu felé. Márpedig a mi támadónk inkább a brusztolós futballban kamatoztatja képességeit, nem pedig a pengés megoldásokat kívánó helyzetekben (és itt ugorjunk egy kicsit az időben: nem véletlen, hogy a második félidőben Kerekes Zsombor beállítása után Torghelle Sándor egy távoli bombával forgácsolta szét a kapufát).
Leginkább a védelem érezte meg a felforgatott hadrend átkát: Király Gábor és Gyepes Gábor nem értette meg egymást a bolgárok vezető gólja előtt, s talán ez a legsúlyosabb kritika a válogatott futballjáról, hiszen alapesetben elképzelhetetlen, hogy egy ilyen helyzetben a kapus ne bízzon meg a csatár mellett amúgy szorosan helyezkedő hátvédben.
Ami kevéske jó volt ezen a meccsen: Lothar Matthäus a szünetet követően szerkezetváltásra szánta el magát, és a folytatásban két támadóval futballozott a magyar csapat. Na, így legalább volt néhány helyzetecske…
Ha a magyar csapat bátrabban játszik, akkor – talán… – gólt is szerezhetett volna, ugyanis olyan ügyetlen védőkkel, mint amilyenek a bolgár válogatottban játszottak, ritkán találkozhatnak a mieink. Fájdalom, még ezt sem sikerült "meglovagolni", egy lesgólra futotta csupán, és az érvénytelenített találatot követően (a játékvezetőnek tulajdonképpen ez volt az egyik helyes döntése a kritikus szituációkban) Torghelle Sándor olyat tett, mint amilyet legfeljebb a grundon szokás: mérgében kirúgta a labdát a pályáról.
Ezzel a mozdulattal elszállt az az illúziónk, amelyet a meccs előtt oly sokszor hangoztatott kapitányi ígéret táplált, miszerint a válogatott ugyanolyan küzdeni akarással és tartással futballozik majd, mint ahogyan Budapesten a svédek ellen tette. A Szófiában látottak után csak azt kérdezhetjük Lothar Matthäustól: hol van az a csapatunk?…
A KAPURALÖVÉSEK HATÉKONYSÁGA • A NAGYOBB KÉPHEZ KATTINTSON AZ ÁBRÁRA! ---- 2. perc: Hajnal rossz átadása után Sztilian Petrov szerezte meg a labdát a jobbösszekötő helyén, néhány lépés után keresztbe passzolt Berbatov felé, ám Bodnár az utolsó pillanatban szögletre mentett a támadó elől. 3. perc: Huszti ugratta ki a jobbösszekötő helyén Torghellét, aki Valentin Ilievet lerázva magáról betört a 16-oson belülre, majd öt méterről jobbal, éles szögből a leülő Ivankov felett a bal kapufára lőtte a labdát. 29. perc: Vanczák hozta játékba a jobb oldalon Hajnalt, aki egy csellel megzavarta Valentin Ilievet, majd 18 méterről jobbal alig lőtte a labdát a kapu fölé. 30. perc: A bal oldalon Lazarov futtában előreívelte a labdát, amelyre Király teljesen feleslegesen kilépett a kapujából. Ez már csak azért is hiba volt, mert Gyepes belefejelt a labdába, amely így sem a kapusnak, sem a védőnek nem volt jó. Annál inkább Berbatovnak, aki négy méterről jobbal az üresen hagyott kapuba passzolt. 1–0 39. perc: Hajnal végzett el szabadrúgást a bal oldalról. Beívelése után Ivankov ütközött az ötös előtt Topuzakovval, s emiatt a kapus kiejtette a labdát, arra Vanczák és Buzsáky is rácsapott, ám a bolgár védők nagy nehezen végül felszabadítottak. 52. perc: Sztilian Petrov hozta játékba a jobbösszekötő helyén Berbatovot, aki átvette a labdát, majd 12 méterről, jobbal a bal alsó sarkot célozta meg, ám Király vetődve hárított. 55. perc: Berbatov passzolt középen a jó ütemben kilépő Georgi Ilievhez, akit Hajnal és Vanczák sem tudott leszerelni. A támadó keresztbe passzolta a labdát, amelyre érkezett Lazarov, aki Huszti mellől, négy méterről jobbal a kapu bal oldalába lőtt. 2–0 62. perc: Bodnár ívelte keresztbe a labdát a jobb oldalról. Az ötös bal oldalán Kerekes emelkedett ki a védők közül, ám jócskán a kapu fölé fejelt. 67. perc: A hazai térfél közepén Huszti bal külsővel perdített Torghelle elé. A csatár két pattanás után, 20 méterről, ballal nagy erővel lőtte el a labdát, amely a jobb oldali kapufáról Ivankov fejére, onnan pedig a mezőnybe vágódott. 76. perc: Király kirúgása után Torghelle elé került a labda, ő betört a 16-oson belülre, ahol Venkov becsúszva szerelni próbálta. Noha ez csak szabálytalanul sikerült neki, Delevics játékvezető nem adta meg a jogos büntetőt… 90. perc: Huszti emelte középre a labdát a bal oldalról, amelyet Kerekes a 11-es pontról elfejelt, ám a kilépő Ivankov melléről a mezőnybe vágódott. Az érkező Torghelle kapásból, ballal, a 16-os vonaláról ellőtte a labdát, amely alig ment fölé. 92. perc: Huszti a bal oldalról paszszolt középre, ahol a lesre futó Torghelle jobbal a kapu jobb oldalába perdített. Delevics játékvezető – jogosan – érvénytelenítette a találatot. Torghelle ekkor, mint egy durcás gyerek, dühében a lelátóra rúgta a labdát, ezért sárga lapot kapott, ezen a találkozón már másodszor, így a bíró kiállította, a magyar csatár mehetett zuhanyozni… ---- A BOLGÁR KAPITÁNY NYILATKOZATA
– Maximálisan elégedett vagyok a játékkal – mondta Hriszto Sztoicskov, a bolgárok szövetségi kapitánya. – Ezen a mérkőzésen az volt a legfontosabb számunkra, hogy megszerezzük a három pontot, és jó teljesítményt nyújtva ezt meg is tettük. Játékosaim mindent kiadtak magukból, de biztos vagyok benne, hogy szerdán Málta ellen képesek leszünk újra száz százalékot nyújtani, hiszen szeretnénk megtartani harmadik helyünket a csoportban.
– Hogyan vélekedik a magyar együttesről? – Őszintén mondom: látszik, hogy Lothar Matthaus jó munkát végez. A fejlődés egyértelmű, a magyar válogatott egyre jobb és jobb – igaz, a bolgár egyelőre erősebb…
– Eltiltása miatt aktuális a kérdés: hogyan vélekedik a bíráskodásról? – Tökéletes volt. Na jó, a játékvezető megadhatott volna egy tizenegyest a magyaroknak.
LOTHAR MATTHÄUS: "EZ A PRODUKCIÓ BIZTATÓ VOLT"
– Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani játékosaimnak, mert ami tőlük tellett, azt ezen a mérkőzésen megtették – magyarázta Lothar Matthäus, a magyarok szövetségi kapitánya. – Kellően aggresszíven futballoztak, akarták a sikert, kár, hogy mindez nem párosult szerencsével.
– Csak a balszerencsén múlott a vereség? – Nem, dehogy, mi is hibáztunk. Az első gólt például a házigazdáknak ajándékoztuk, igaz, ezzel magunkat is megleptük…
– Kollégája, Hriszto Sztoicskov úgy fogalmazott: hibátlanul fújt a bíró. – Én inkább nem mondanék semmit ezzel kapcsolatban… Sokkal inkább az foglalkoztat, hogy ez a produkció biztató volt a jövőre nézve. A magyar futball hosszú évek óta krízisben van, nyilvánvaló tehát, hogy egy hét vagy egy hónap alatt ebből a gödörből nem lehet kikecmeregni. De higgyék el, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a szurkolók újra sikereknek örülhessenek.
Dimitar Ivankovnak ezen a találkozón egyszer kellett nagyot védenie, illetve a kapufa kétszer is kisegítette őt. A bizonytalankodó, már-már ügyetlennek tűnő futballistákból álló bolgár védelem legjobb emberének és némiképp meglepő módon a fenti kritika tükrében a mérkőzés legjobbjának egyértelműen az a Radosztin Kisisev bizonyult, aki nem elégedett meg azzal, hogy tökéletesen ellátta védekező feladatát, hanem előretöréseivel gyakran segítette a hazai támadásokat is. A középpálya mögött Sztilian Petrov jól látta el a szűrő feladatát, valamint támadásokba is bekapcsolódott. Martin Petrovról pedig megtudhattuk, miért is áldozott rá tízmillió eurót (2.5 milliárd forintot) az Atlético Madrid. A két támadót, Dravko Lazarovot és Dimitar Berbatovot minősíti a gólja, semlegesítésük szinte megoldhatatlan feladat elé állította a magyar védelmet.
A magyar kapuban Király Gábor az első gól előtt nem értette meg magát Gyepes Gáborral, teljesen feleslegesen lépett ki a gólvonalról, és ez kapitális hiba volt. Sajnos nem először történik meg, hogy a kapus és a hátvédek nem értik meg egymást, érthetetlen, hogy miért nem orvosolja ezt a problémát a szövetségi kapitány – a hibákért súlyos árat fizet a válogatott. A hátsó alakzat legjobbja Bodnár László volt, míg a középpályán a sok gyenge produktum mellett egyedül Huszti Szabolcs játékát dicsérhettük, mert ő legalább harcosan, pillanatnyi megállás nélkül futballozott. Torghelle Sándor a találkozó nagy részében magára hagyottan küzdött a bolgár védőkkel, s bár gyermeteg módon kiállíttatta magát, a leginkább dicsérhető a magyar csapatból, hiszen kétszer is a kapufát találta el, valamint egy alkalommal tizenegyest érő szabálytalanságot követtek el ellene. ---- Nesze neked horvát–magyar közös rendezésű Eb, nesze neked viharoktól, kudarcoktól, hatalmi harcoktól szenvedő hazai futball. A sportág honi vezérkara képtelen volt elérni, hogy az RTL Klub közvetítse a szerdai utolsó világbajnoki selejtezőt. A találkozót nem Grönlandon játsszák hajnali háromkor petróleumlámpák fénye mellett – hanem itt, Budapesten szerdán 19.30 órakor. Az ellenfél Horvátország lesz, ám az RTL Klub nem tartja elég izgalmas programnak az összecsapást, arra hivatkozva, hogy a 19.30 órai kezdés sehogy sem passzol a műsorstruktúrába, így került a vb-selejtező a rendkívül népszerű, a sportra különleges hangsúlyt fektető Hálózat Tv-hez. Az RTL Klub egyébként szerda este népszerű sorozatai után a Sebhelyek című tucatfilmet vetíti. Találó a cím: mintha a magyar futballról szólna…
