Aranyérmes matematikus

- Az edzések végén a többiekkel gyakoroltuk, hogyan örüljek majd, hogyan emeljem a magasba a karom, hogy a fotósok le tudjanak kapni. Persze ez csak vicc volt, igazából senki sem gondolta komolyan, hogy ilyen magasságokba el lehet jutni - árulta el a paksiak 27 esztendős dzsúdósa.
- Nem is álmodozott róla?
- Dehogynem, rengeteget. De fura, mert most az arannyal a zsebemben ürességet érzek, legyőztem mindenkit, nincs tovább…
- Tavaly nem jutott ki az olimpiára, nyáron pedig arról beszélt, hogy befejezi pályafutását. Miért változtatta meg az elhatározását?
- A klubtársammal, Kovács Antival sokat beszélgettünk arról, hogyan tovább. Mindig azt mondtam, ha be kell fejeznem a dzsúdót, akkor azt fogom nagyon sajnálni, hogy most vagyok a legérettebb, a legtapasztaltabb, az olimpiai kvalifikációs sorozat során nagyon sok rutint szereztem. Akkor feltettük a kérdést, ki tudja, ez mire lenne elég. Hát erre…
- Ebben az évben az úszó Cseh László mellett csak Braun Ákos tudott egyéni olimpiai számban világbajnokságot nyerni. Végül is mi volt a titka?
- Titkokkal nem tudok szolgálni, azzal viszont most az egyszer szerencsém volt, hogy a szövetségnek nagyon kevés pénzből kell gazdálkodnia, így ugyanis nem volt fedezet arra, hogy a legjobb edzőtáborokba eljussunk, ki kellett hagynunk a francia és a spanyol tábort is. Ehelyett Braunschweigben és Rómában készültünk, Németországban négy világbajnoki ellenfelemmel, az orosz Anajevvel, a lett Zelonijsszal, az ukrán Bilodiddal és a román Basteával készülhettem együtt, míg Rómában az olasz Bruyere volt az egyik edzőpartnerem, vele vívtam Kairóban a döntőt.

- Mi-nek köszönhető, hogy ezúttal fordult a kocka?
- Az olimpia után minden nagyon megváltozott, azóta nem veszem olyan komolyan a versenyeket, ha felállok a szőnyegre, nem igazán érdekel, ki van a másik oldalon, legfeljebb annyiban, hogy tudjam, milyen fogásokra, akciókra számíthatok leginkább.
- Lesz ideje kipihenni a fáradalmakat?
- Sajnos nem nagyon, már megkezdődött az iskola. Utolsó éves vagyok Szegeden.
- Milyen szakon tanul?
- Programtervező matematikus.
- Ez hányadik diplomája lesz?
- A másodiknak az egyetemi szintje, de nem szeretek erről beszélni, akadnak, akik azt hiszik, hogy hivalkodom vele, pedig szerintem a diplomák száma nem olyan fontos dolog. Az az elvem, hogy amíg sportolok, ráérek tanulni.
- Más elfoglaltságra is jut ideje?
- Sosem unatkozom. Leginkább motorozni szeretek, az egyik barátommal közösen van egy oldalkocsis Pannóniánk, ezzel szoktunk nagy túrákat tenni, útközben megnézzük a nevezetességeket, a várakat, a fürdőket, sokszor megyünk zenei fesztiválokra.
- A motorozás mellett van más hobbija is?
- A Duna. A nagypapámék háza a Duna partján van Pakson, ott tároljuk a kenut, a hétvégéket gyakran töltjük Pakssal szemben a holtágon. Gyönyörű hely, homokos partszakaszokkal, itt szoktunk a barátokkal sátorozni, sütögetni, zenélni. Mielőtt eljöttünk Kairóba, az utolsó napot is itt töltöttük Kovács Antival és ittunk egy pohárral a medve bőrére… ---- M ---- &