A spanyol bajnoki címért ebben az esztendőben is a Real Madrid és a Barcelona fog megküzdeni, azonban e versengésben fontos szerepe lesz még a roppantul megerősödött Valenciának; de a lelkes Betisnek, a dél-amerikaiak által vezetett Villarealnak vagy éppen a Kezsman-Torres-csatársorral ékeskedő Atleticónak is lesz egy-két szava a BL-helyek elosztásához.Bár a futballban az a csodálatos, hogy a világ legjobb tizenegy játékosa messze nem biztos, hogy a világ legjobb tizenegye is - de azért érdemes összehasonlítani a három legesélyesebb gárda, a Real Madrid, a Barcelona és a Valencia csapatrészeit.
Kapusok:
Casillas napjaink legjobb vonalkapusa
Casillas napjaink legjobb vonalkapusa
A háló előtt messze a királyi gárda a legerősebb: Iker Casillas portréja jelenleg a világ egyik legjobb kapusa az olasz Gianluigi Buffon portréja mellett, talán csak gyatra kifutásait lehet gyengéjeként felróni, de ha végre egy kis rutint és önbizalmat szerez e téren, akkor deklaráltan is ő lehet a No.1 portások között. Nem véletlen, hogy a válogatottból is kiszoríthatatlan a Szerencse Gyermeke - ám esetleges sérülésekor minden bizonnyal pánik fog kitörni Madridban, hiszen helyettese, a fiatal és rutintalan Diego López Ló Rodríguez nem megnyugtató megoldás. Igaz, anno ugyanezt mondták Casillasra is a szakértők 1999-ben…
Iker sorsa különösképpen egybefonódik a Valencia portásáéval: Santiago Canizares életrajza éppen azelőtt hagyta el a királyi klubot, hogy Casillas felbukkant, s bizony amikor Illgner és Bizarri sérülésekkel bajlódott és egymás után kapták a potyagólokat, még Santi is a Real keretének tagja, akkor biztosan nem vetik be a tapasztalatlan Casillast! 2002-ben, amikor a változatosság kedvéért Casillas szorult ki a Madridból és a spanyol válogatottból is, a világbajnokság előtt Canizares egy arcszeszes üveggel együtt saját magát is kiejtette (Camacho kezdőcsapatából), ugyanis a lábát összevagdosó üvegdarabok miatt került a galaktikusok kapuvédőjére Ázsiában az egyes mez! A decemberben 37. születésnapját ünneplő valenciai portás minden bizonnyal utolsó minőségi idényének fut neki, így buzog benne a bizonyítási vágy hogy maradandót alkotva lépjen le a futballszínpadról - s természetesen hol máshol lehetne szebben búcsúzkodni, mint a németországi világbajnokságon! Mögötte két jónak mondható tartalékkapus ücsörög felváltva a kispadon: a fiatal francia Ludovic Butelle képviseli a feltörekvő tehetséget, a veterán Juan Luis Mora pedig a rutint.
Ranglistánkon harmadik helyen áll a Barcelona pelyhes állú portása, Víctor Valdés portréja: bár kellett egy kis idő és néhány potyagól, hogy a saját nevelésű kapuvédő megfelelő tapasztalatot és főleg magabiztosságot szerezzen (utóbb talán túlságosan is jól sikerült), ám jelenleg a legjobb úton halad affelé, hogy a helyi legenda, Andoni Zubizarreta örökébe lépjen. Igaz, válogatottbeli eredményességben már nemigen fogja felvenni a versenyt a négy világbajnokságon és három Európa-bajnokságon is megfordult Zubival. Valdés mögött két saját nevelésű portás ül felváltva Rijkaard mellett a padon: a tapasztalt kucorgó Albert Jorquera Fortia és a 20 évesen tavaly két bajnokin is kesztyűt húzó Rubén Iván Martínez.
A legjobb egyes tehát a madridi Casillas, akinek csak vakrepülésnek álcázott kimozdulásait róhatjuk fel gyengeségként, mögötte Canizares foglal helyet képzeletbeli ranglistánkon s csak hatalmas rutinjának köszönhetően előzi meg a fiatal reflexkirály Valdést.
100 %
80 %
80 %
Védelmek:
Puyol a katalánok legújabb védőszentje
Puyol a katalánok legújabb védőszentje
A legjobb védelmi négyessel egyértelműen a Barcelona büszkélkedhet: egyrészt messze az ő soruk a legegységesebb, másrészt klasszisaik több poszton is megállják helyüket. Arról fölösleges vitát nyitni, hogy a katalánok legújabb védőszentje, Carles Puyol portréja a világ összes csapatában stabil kezdő lenne, hihetetlen elszántságával, lelkesedésével mindenki számára példakép lehet; ráadásul mind jobbhátvédként, mind középhátvédként posztja legjobbjai közé tartozik! Ha Puyol a védelem tengelyében foglal helyet, ideális párja a brazil José Gomes Edmilson Moraes, hiszen a világbajnok colos bekk nagyon jól tudja segíteni felfutásaival a támadásokat, ráadásul szögleteknél állandó légiveszélyt jelent - a Barca legnagyobb nyári erősítése, hogy a mélyen vallásos hátvéd újra egészséges. A bal oldalon a holland Giovanni Christiaan van Bronckhorst portréja kap rendszerint szerepet Rijkaardtól: Gio a tavalyi bajnokságot kiváló formában robotolta végig, ráadásul afféle ellen-Roberto Carlosként a pálya teljes hosszát bejátssza, váratlan felbukkanásait rengeteg gólpassz koronázta már meg. A jobb oldalon is egy világbajnok, a fáradhatatlan Juliano Haus Belletti zakatol fel s alá, bár vitathatatlanul ő a védelem legszürkébb tagja. Rijkaard a középhátvédként is remek mexikói Rafael Marquez életrajza személyében tartogat egy Jolly Jokert is tarsolyában - ha Rafa és Edmílson játszik párban, akkor Puyol visszatérhet eredeti posztjára, a jobb oldalra - talán ez lenne a világ legerősebb védelme? Bevethető még az emberfogó Presas Oleguer is, aki tavaly kiválóan játszott párban Edmílson sérülése miatt Puyollal, illetve jobbhátvédként a 2003 óta formán kívül játszó Gabriel Garcia és a saját nevelésű Damiá is. Bronckhorst cseréje a technikás brazil Sylvinho (Silvinho), Sylvio Mendes Campo Junior lesz majd, de ha a holland a középpályán kap helyet, akkor az egykori Arsenal-játékos is kezdőként fut ki a pályára. Elvileg vetélytársa lehetne honfitársa, az üstökösként felbukkanó Thiago Motta is, ha az valamiféle csoda folytán egyszer végre legalább három hónapig egészséges lenne…
A denevéresek Denevérje
A denevéresek Denevérje
Ha egyéni képesség terén nem is, de összeszokottságot, keménységet ill. hatékonyságot tekintve a valenciai védelem veszi fel leginkább a versenyt Puyolékkal: a Carboni-Ayala-Marchena-Curro Torres-kvartett immáron ötödik éve futballozik együtt! Viszont nem tudni, hogy a Quique mester által végigvitt generáció-váltás milyen hatással lesz e sorra: a jobb oldalra érkezett a válogatott Emiliano Moretti mellé a portugál Luis Miguel Brito Garcia Monteiro életrajza, az utóbbi idők legjobb luzitán szélsőhátvédje, bal oldalon pedig a tavaly negyvenévesen is alapember Amadeo Carboni helyére honfitársa, az U-21-es Európa-bajnok Emiliano Moretti ill. a brazil Fabio Aurelio Rodriguez pályázik. Előbbi egyike a legtehetségesebb talján fiataloknak, utóbbi 2003-as remek formája miatt anno a brazil válogatottba is bekerült, de sérülései miatt csak a tavalyi év végén térhetett vissza a pályákra. A Carlos Marchena portréja - Roberto Rafael Fabián Ayala életrajza középső duónál nehezen lehetne acélkeményebbet összeállítani napjainkban, s ha az argentin csapatkapitány egészséges, akkor szinte áthatolhatatlan falat alkotnak Canizares kapuja előtt - Ayala viszont az elmúlt szezonban alig játszott, bizony ez igencsak meglátszott a védelem teljesítményén. A kispadon ott ül a spanyol jobbhátvéd, Pedro López Munoz és kollegája, Manuel Ruz Banos ill. a saját nevelésű, kétszeres válogatott David Navarro, aki nemsokára Ayala utódja lehet; s Marchena luxuscseréjeként a sokszoros portugál válogatott Marco António Simoes Caneira is - tehát minden poszton legalább két, azaz kettő válogatott védő küzd a kezdőcsapatba kerülésért!
Woodgate: 15 hónap szünet
Woodgate: 15 hónap szünet
A legnagyobb nevek a Real védelmében találhatók, ennek ellenére ez a legharmatosabb bekksor a három esélyes gárdából - aki csak egyszer is látta játszani a legutóbbi két évben a fehéreket, bizonyára egyetért velem. A legstabilabb hadállás jobb oldalon található: Miguel Angel Salgado Fernandez szakmájában egyértelműen a legjobb(hátvéd), nem csak magabiztosan védekezik, de a támadásokat is hathatósan támogatja, ráadásul az utóbbi évben messze ő volt a leglelkesebb, legmotiváltabb a csapatban Figóval együtt! A bal oldalon Roberto Carlos da Silva Rocha életrajza mára túlesett 2002 óta tartó formahanyatlásán: egyrészt alaposan megviselhette lelkileg az, hogy bár ő érdemelte volna meg az Aranylabdát, mégsem kapta meg; másrészt rá kellett jönnie arra is, hogy 32-33 évesen már nem képes azt a futóteljesítményt nyújtani, mint 27 esztendősen. Az elmúlt szezonra kissé összeszedte magát, lásd a Barca elleni szuperrangadót, amikor van Bronckhorstot úgy lefutotta, mintha a holland nem is sprintelt, hanem tolatott volna! Még legalább két éve van a futball csúcsain, s ugyebár közbeesik a németországi világbajnokság is… Ivan Helguera nélkül bizony megnézhette volna magát a Real az utóbbi négy évben - szól a közkeletű vélemény, hiszen bár több bekapott gól is az ő lelkén szárad, ám önfeláldozó és okos védőmunkája nélkülözhetetlen a galaktikusok által fékezett Realból. Ha kissé higgadtabb és szerencsésebb lenne a kisebbik Helguera (bátyja is profi futballista), akkor a klub legnagyobbjai között lenne a helye. A válogatottból így is kiszoríthatatlan - ráadásul védekező középpályásként is képes klasszis teljesítményre! Viszont mellé évek óta nem találnak megfelelő társat: Walter Adrian Luján Samuel, a Fal a világ egyik legjobb középhátvédjeként érkezett Madridba, hogy egyetlen szezon múlva összetört önbizalommal kullogjon vissza Itáliába, s az egykoron hatalmas tehetségnek kikiáltott Francisco Pavón sem képes kiegyensúlyozott teljesítménnyel előállni, szinte példa nélküli, hogy egy élklubban megmaradjon valaki ennyi baki után is! Számomra érthetetlen módon mellőzi Luxemburgo a fiatal spanyol Alvaro Mejíat, pedig ha szerepet kapott a bekk, soha nem okozott csalódást, nem úgy mint a még zöldfülű Borja Fernandez. Nézzük a kispadot: a jobbhátvéd Óscar Minambrés nem Real-szintű futballista, a balhátvédből középső védővé átképzett Raúl Bravo viszont a királyi klub tartaléksorából is beküzdötte magát a válogatottba, bár neki is vannak gyönge pillanatai a pályán. Salgado tehermentesítésére és utódjaként érkezett az utóbbi idők egyik legtehetségesebb dél-amerikai jobbhátvédje, az uruguayi Carlos Diogo, akinek csapatba kerülését könnyíti olasz útlevele is; de a legnagyobb erősítés az lenne, ha Jonathan S. Woodgate végre felépülne immáron tizenöt hónapja tartó sérüléséből!
Tehát a Barcelona rendelkezik a legjobb hátvédsorral, viszont optimális esetben a vetélytársak hátsó sorainak sem kell szégyenkezniük, bár helyzetük csupa vidámság, csupa ha-ha: ha a denevéresek közé beépül Miguel, ha Moretti bizonyítja tehetségét vagy Fabio Aurelio visszanyeri egykori formáját; ha Roberto Carlos bírja erővel, ha Woodgate felgyógyul, akkor nem a védelmek közötti különbségek döntik el a bajnokságot!
