Bitter: csapatmunka volt!

- Mennyit számít a csapatmunka egy ilyen eredmény elérésében?
- Szinte csak az számít: az endurance csapatsport, amelyben az összmunka határozza meg egy alakulat sikerességét. Az elmúlt hét végén pedig a Suzuki Austrián belül minden százszázalékos pontossággal működött. Két csapattársam, Gerhard Klein és Malec Marjan nagyon gyorsan és kiegyensúlyozottan motorozott, a boxkiállások is jól sikerültek, és végre a motorral sem volt gond.

- Az optimális beállításokat könnyen megtalálták?
- Igen, és ebben főszerepet játszott személyes segítőm, a korábbi 500-as vb-menő Karl Truchsess. Óriási fejlődésen ment át a csapat, mióta ő intenzívebb szaktanácsadói munkát végez nálunk. Könnyebben találjuk meg a helyes beállításokat, és én is gyorsabb lettem - ez Oscherslebenben is megmutatkozott.

- Az egynapos viadal során tizenhat órán keresztül benne voltak a legjobb hétben, a hetedik pozícióból azonban csak egyet tudtak előre lépni.
- Ennek két oka van. Egyrészt az élversenyzők nagyon gyorsak, másrészt a csapatom számára a biztonság volt a legfontosabb, egyáltalán nem kockáztattunk. Meglepett, hogy sokan voltak pokoli gyorsak esőben, így egyszerűen nem volt reális esély arra, hogy befogjuk az ötödiket. Ha a hajrá száraz pályán lett volna, talán másképp alakulnak a dolgok.

- Milyen visszhangja volt a boxutcában a hatodik helyének?
- Két meghívást is kaptam a leghíresebb európai endurance-viadalra, a Bol d’Orra , de még nem döntöttem el, hogy az olasz Yamaha-, vagy a német Suzuki-csapat ajánlatát fogadom el…