Klien, Liuzzi: új fiúk a pályán

A Red Bull bizony szárnyakat ad!

- Van egy játék, székfoglaló a neve, és az a lényege, hogy eggyel kevesebb szék van a placcon, mint amenynyi gyerek, és a megadott jelre mindenki futni kezd, hogy helyet találjon. Egy kicsit ehhez tudnám hasonlítani az önök helyzetét Liuzzival, hiszen gyakorlatilag ketten birtokolnak egy versenyzői ülést. Megmaradhat így a jó viszony?
- Persze! Évek óta ismerjük egymást, és bár mindketten versenyezni szeretnénk, ez nem mérgezi meg a kapcsolatunkat. Nemcsak az autón osztozunk, hanem mindenen, jöjjön el a vasárnap esti buliba, és meglátja! - vigyorog Klien, és Liuzzira kacsint. - A pályán persze mindketten a maximumot nyújtjuk, mert a versenyzésben nem ismerünk tréfát. Bizonyítanunk kell a vezetőségnek, hogy melyikünk a jobb.

- Mennyire zavarta meg, hogy négy versenyen csak nézőként lehetett jelen?
- Nem állítom, hogy jó volt, mert kiestem a ritmusból, és két-három nagydíj kellett, hogy újra visszarázódjak.

- A Red Bull-csapat híres a lazaságáról, extrémségéről. Önök szeretik az őrültségeket? Benne vannak az extrém kihívásokban?
- Én nem, de Vitantonio nagyon bátor!
- Azért az túlzás, de tény, hogy a Red Bull nekünk tényleg szárnyakat adott - kapcsolódik be a beszélgetésbe Liuzzi. - Kipróbálhattam a műrepülést és az ejtőernyőzést is. Vezettem már Formula-1-es motorcsónakot és MotoGP-versenygépet - fantasztikus volt. Ha még egyszer születek, akkor biztos motorversenyző leszek.

Előtte Schumacher, mellette Coulthard

- Mondja, ön semmitől sem fél?
- Nem. Egyszer élünk.

- De nem örökké.
- Igen, de hogy mikor jön el az időnk, azt úgysem mi döntjük el, az meg van írva. Addig meg élvezzük az életet!

- Már látom, ez a csapat tényleg több szabadságot ad a pilótáinak.
- Csak nézzen ránk! A korábbi csapatainknál fekete cipőben jártunk, fekete táskát húztunk magunk után, úgy néztünk ki, mint a bankárok. Hát nem sokkal viccesebb így?!

- Az idén ön volt többet a pálya szélén. Pénteken tesztpilótaként még van dolga, de mit csinál olyankor, amikor a csapattársai, Klien és Coulthard a napi rutinjukat végzik?
- Minden egyes megbeszélésre elmegyek velük, mert muszáj tanulnom, tapasztalatokat gyűjtenem. Alig versenyeztem még a Formula-1-ben, úgyhogy van lemaradásom bőven.

- Az első versenye olyan volt, mint amilyennek képzelte?
- Nem is tudom. A vasárnapi ebédidő elég izgalmasra sikeredett, mindenki megőrült egy kicsit. Ráadásul mindez Imolában, hazai pályán. A rajtrácson állva alig hittem el, hogy ez igaz. Schumacher előttem, Coulthard mellettem, azon gondolkodtam: hogy a fenébe kerülök én ide?!

- Nehéz volt megszokni a totálisan ismeretlen technikai megoldásokat?
- Adtak egy bazi nagy könyvet, hogy tanuljunk meg mindent, amit lehet, de sajnos nekem elég rossz a memóriám. A technika szempontjából olyan ez, mint egy egyetem, az ember tanul és tanul, miközben pilótaként elvarázsolja az autó hangja, a motor és a fék ereje. El kell hinned, hogy elég akkor fékezni, amikor már a falnál vagy.

Futballista leszek s műlesikló

- Mennyire előre tervez? Tudja már, mit csinál, mondjuk, öt év múlva?
- Profi focista leszek! A kedvencem az Inter és a Milan, szóval lehet, hogy ott… De a viccet félretéve, természetesen szeretnék versenyeket nyerni a Formula-1-ben.

- És ön, Christian?
- Én meg műlesikló Világkupa-győztes szeretnék lenni. Na jó, nem… Hanem világbajnok a száguldó cirkuszban.

- A Red Bull Racing színeiben?
- Miért ne? Én szeretnék itt maradni, jó autónk van, jövőre Ferrari-motorral megyünk - mi bajunk lehet?!