Drámai hajrával zárták a szakaszt Montpellier-ben

Látszólag egyszerű dolga volt a kerekeseknek a Miramas és Montpellier közötti 173.5 kilométeres etap során. A szinte teljesen sík szakasz ugyanis remek alkalmat kínált volna a megfáradt harcosoknak némi pihenésre. Igen ám, csakhogy az Alpok anynyira még nem készítette ki a mezőnyt, hogy ne akadt volna elegendő vállalkozó szellemű kerekes a szökéshez. Ráadásul az elemek is a meglógni vágyókkal voltak - hátszél fújt. Így aztán a 30 Celsius-fok fölötti hőségben (az aszfalt szintjén 42 fokot mértek!) ismét rettenetesen beindult a karaván.

Érdekes módon az első sprinthajránál nem a pontversenyben élen állók jeleskedtek. A Crédit Agricole, a Cofidis és a Davitamon-Lotto csapata engedett másokat is érvényesülni. Öten kezdtek szökésbe, és a peloton hagyta, hogy Juan Antonio Flecha, Chris Horner, Carlos Da Cruz, Ludovic Turpin és Thomas Voeckler egyre nagyobb előnyre tegyen szert. Az ötök előnye elérte a nyolc percet is, és a hátszél segítségével valósággal száguldottak, az első óra alatt 51 kilométert tettek meg. Ekkor állt az üldözők élére a Davitamon-Lotto és a Lampre, majd rövidesen hatpercesre olvadt az ötök előnye.

Eközben a 25 éven aluliak versenyében vezető, és az összetettben is igencsak előkelő, ötödik helyen álló Alejandro Valverde szép lassan lemaradt a mezőnytől. Korábban már fájlalta a térdét, a gyomrával is voltak gondjai, így nem volt meglepő, amikor úgy döntött, elég volt, és beült az Illes Baleares kísérőautójába. A spanyol kiszállásával már csak 161 kerekes maradt versenyben. Szombattól Jaroszlav Popovicsé lesz a fehér trikó. Csakhogy a Discovery Channel tehetségének előnye mindössze hét másodperc Bodrogi László csapattársával, Andrej Kaszecskinnel szemben. Nagy csatát vívnak még Párizsig!



A második óra elteltével valamelyest csökkent a sebesség, ám még így is 96.2 kilométernél jártak a szökevények, az üldözők pedig négy perccel mögöttük, majd egyre közelebb és közelebb kerültek az élen járókhoz. A sprinterek csapatai szépen felfejlődtek, és várható volt, hogy bedarálják az elöl tekerőket.

Nos, nem így történt, bár 17 kilométerrel a vége előtt már csak 38 másodperc volt a különbség. Ekkor Sylvain Chavanel úgy gondolta, ideje csatlakozni a szinte teljesen reménytelen helyzetben lévő szökevényekhez. A Cofidis hazai menője rövidesen utol is érte az egyre fogyó különbséggel, de még mindig vezető ötöket. Talán abban reménykedett, hogy Montpellier kanyargós utcáin a mezőny egy hibát követően elmarad mögöttük. Nos, az üldözők nem tették meg ezt a szívességet. Chavanel azonban tovább gyorsított, és társat is talált ehhez. A Saunier Duval amerikaijával, Chris Hornerrel együtt öngyilkos taktikát próbált sikerre vinni. E kettős öt kilométerrel a cél előtt 22 másodpercesre hízlalta előnyét, és ebből az utolsó ezer méterre is megőrzött nyolcat. Közel jártak a sikerhez, de minden erőfeszítésük ellenére "fölfalta" őket a mezőny. Rémisztő látvány lehetett, amint hátrapillantva meglátták, ahogy az üldözők valósággal rájuk zúdulnak a célegyenesben, kevesebb mint 400 méterrel az áhított célvonal előtt.

Hiába, a sprinterek csapatainak kísérőkocsijaiban kiváló matematikusok ülnek, akik pontosan tudják, mennyire kell sietni ahhoz, hogy odaérjenek a hajrára. Amelyből ezúttal az ausztrálok jöttek ki a legjobban. A szakasz a szélárnyékból a lehető legjobb ütemben kibújó Robbie McEwené lett honfitársa, Stuart O’Grady előtt. A zöld trikós Thor Hushovd csak az ötödik lett, de így is vezet a pontversenyben. Azt talán mondani sem kell, hogy Lance Armstrong összetettbeli első helyét senki sem veszélyeztette, az amerikai továbbra is 38 másodperccel vezet a dán Mickael Rasmussen előtt.



---- VÉGE A SPRINTNÉLKÜLISÉGNEK
Lance Armstrong első Tour-diadala, 1999 óta nem volt példa arra, hogy az Alpok és a Pireneusok közötti szakaszokon sprintbefutó döntsön a szakaszgyőzelemről. Az idén sem sok hiányzott hozzá, hogy folytatódjék e hagyomány. A legnagyobb különbségű diadalt Salvatore Commesso aratta, a Lampre olasz kerekese 1999-ben a Saint-Flour és Albi közötti szakaszon 22:24 perccel az üldözők előtt ért célba. De még a legszűkebben mért diadal is négyperces volt. Egy évvel később Vicente Garcia Acosta négy perccel volt gyorsabb mindenki másnál. Az egyetlen kivételt a 2001-es esztendő jelentette, négy évvel ezelőtt nem volt ilyen sík szakasz, a 11., hegyi időfutamot követő napon a teljes mezőnyt átszállították a Pireneusokba, ahol folytatódhatott a mászás.

TÖBBSÉGBEN A SPANYOLOK
Habár a Tour de France elvileg a hazaiak legnagyobb ünnepe, a 13. szakasz végére a spanyolok maradtak többségben a maguk 29 kerekesével. A létszámot tekintve a franciák következnek 26 emberrel. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán az olaszok állnak 22 versenyzővel. A 25, még versenyben lévő nemzet képviselői közül Csehország, Kolumbia, Finnország, Magyarország, Portugália, Szlovénia és Venezuela van jelen egy-egy harcossal.

A PECHES CARLOS DA CRUZ
Carlos Da Cruz pénteken is sokáig szökésben volt, ám ezúttal hamarabb feladta a végül kilátástalan küzdelmet, mint Chavanel és Horner. Talán tudat alatt a két évvel korábbi eset motoszkált a fejében. Az akkori 203.5 kilométeres szakaszon ugyan a mezőny hagyta, hogy tizenhatan tetemes előnyre tegyenek szert (24:05 perces különbséggel értek az üldözők előtt célba), ám minden idők második leggyorsabb, 49.938 kilométeres óránkénti sebességű Tour-szakaszán az idén a Francais Des Jeux-t erősítő francia végül a második lett. Ezúttal - a tények ismeretében elmondható - okosan döntött, és nem folytatott szélmalomharcot a sprinterek csapataival. ---- "Nem volt egyszerű ez a szakasz sem. Pénteken pihenhettünk volna egy kicsit a sík szakaszon, de ebből nem lett semmi. Az etap elején irtózatosan erős volt az iram a folyamatos szökési kísérletek miatt. Én is szerettem volna belekeveredni egy ilyen bolyba, de nem volt szerencsém, bennünket nem engedtek el, csak az utánunk próbálkozó ötöst. Attól fogva már nyugodtabban telt az idő, még ha a gyorsan is mentünk. Nagyjából ki tudtam magam pihenni a Pireneusok előtt. Ott többnyire rövidebbek az emelkedők, mint az Alpokban, ám ezzel együtt meredekebbek is, vagyis jobban fájnak. Márpedig túl kell élnem ezeket is, mert a fő célom az, hogy harmadszor is célba érjek Párizsban. Pénteken az kötötte le minden energiámat, hogy a nagy száguldásban segítsek Hushovdnak. Öt kilométerrel a cél előtt még mellette voltam, de ott elfogyott az erőm, már csak becsorogtam a célba. Megint egy nappal közelebb vagyok, vagyunk a sikerhez. Ráadásul még egy fronton harcolhatunk, hiszen Valverde kiválásával Andrej Kaszecskin a második helyre jött föl. A kazah hátránya nagyon kevés a huszonöt éven aluliak csatájában Jaroszlav Popoviccsal szemben, az ukránnak ráadásul Armstrongot is segítenie kell, nem koncentrálhat kizárólag önmagára. Vagyis Hushovdot, Moreau-t és a fiatal kazahot is támogatnunk kell."