A világ végén, a világ közepén

- A világelső orosz birkózás gerincét két tartomány, Oszétia és Dagesztán birkózói adják, és ma már majdnem az összes szovjet utódállam válogatottjában találunk innen birkózókat - kezdi a nem mindennapi élménybeszámolót Gulyás István szakágvezető. - Egyébként gyönyörű helyen voltunk elszállásolva, Vlagyikavkaztól egyórányi autózásra, három-négyezer méter magas, hófödte hegyek között egy völgyben, 1200 méter magasan, egy világszínvonalú edzőtáborban. A kétszeres olimpiai bajnok Maharbek Hadarcev vett magának itt egy birtokot, és a palotája mellé kedvtelésből épített egy huszonöt szobából álló kis hotelt és egy birkózótermet, amelyben három szőnyegen nyűttük egymást az orosz bajnokságra készülő, negyven-ötven tagú oszét válogatottal.

- Kikkel edzhettek együtt?
- Azt hiszem, nem rossz a névsor: Athén nehézsúlyú bajnokával, a tádzsik színekben versenyző, egyébként persze oszét Tajmazovval Aubéli viaskodhatott, Ritter Árpi Kokajevvel és az egyébként kazah-oszét Lalijevvel, Hatos Gabi Farnyijevvel, Szabó és Wöller Dudajevvel és Gacajevvel birkózhatott. Volt a birkózócentrumban minden: szauna, medence, a magaslati levegő is remek volt, fel is futottunk rendszeresen 2600 méterig.

- Bírták a fiúk a gyűrődést?
- Már két éve is voltunk itt edzőtáborozni, akkor is megfigyeltem, hogy egy-két nap után felveszik a srácok a pörgősebb ritmust. A világ legjobbjai agresszív támadó szellemben birkóznak még edzésen is, nincs halogatás, alibi gyömöszölés - ez teljesen más frekvencia. Az idén még gyorsabban alkalmazkodtak a fiúk. Az elméletem az, hogy olyanná válunk, akik közé kerülünk. Most hazajöttünk Magyarországra, és sajnos két-három hét múlva akaratlanul is visszasüllyedünk a középszerűségbe, nehéz a fiúkat motiválni, ha csak egymással gyakorolhatnak.

- Két hét Vlagyikavkaz után következhetett a verseny Haszavjurtban.
- Már az utazás sem volt hétköznapi kaland! Busszal döcögtünk, elhaladtunk a tavalyi tragédia helyszíne, a beszlani iskola mellett. Mindenkinek összeszorult a gyomra, hogy hű, hova is kerültünk… Meg persze a Vlagyikavkaz és Haszavjurt közötti, egyébként mindössze százötven kilométeres távot Csecsenföld megkerülésével, hatszázötven kilométeres kerülővel tettük meg. A dagesztáni Haszavjurt - azt mondták az ottaniak - százezer lakosú, ebből negyvenezren birkóznak versenyszerűen az utánpótláskorúaktól a veteránokig. Gyakorlatilag valamennyi férfi. Aki ott fiúnak születik, az mind birkózó lesz, ebben látják a kitörés lehetőségét a nyomorból.

- Gondolom, aki felér a csúcsra ebben az iszonyú konkurenciában, azt meg is becsülik.
- Hihetetlen módon. Néhány érdekesség: a versenyt egy olyan csarnokban rendezték meg, amelynek egyik oldala nyitott volt, ezen az oldalon egy mobil lelátót helyeztek el. A tűző napon, reggel kilenctől este tízig ötezer ember nézte végig a mostani, iszonyatos erősségű nemzetközi versenyt. Az orosz tagköztársaságok, Észak-Oszétia, Dagesztán, Csecsenföld, Kabard- és Balkárföld, Jakutföld, Ingusföld, plusz sok szovjet utódállam képviselői, a grúzok, örmények, tádzsikok, azeriek saját zászlajuk alatt vonultak be - sajnos vagy nem sajnos, ez ma a birkózás világélvonala. Miközben busszal utaztunk, a hatszázötven kilométer alatt a terroristaveszély miatt huszonötször állítottak meg minket, hogy ellenőrizzenek, de amint meglátták, hogy birkózók vagyunk, azonnal továbbengedtek. Az utcán, a piacon, amikor meglátták a Hungary feliratú melegítőinket, megállítottak minket az egyszerű emberek, és megkérdezték, hogy melyikünk a Ritter, akiről tudják ott, a világ végén, hogy kétszeres Európa-bajnok, és megverte az ő Gajdarovukat is. Még le is fényképezkedtek vele. Szóval ilyen arrafelé a birkózók megbecsülése.

Itt születtek a Szajtyijev testvérek, aztán Athén bajnoka, Batirov, Umahanov - mindnyájan nemzeti hősök, és a néhány dollárból tengődő taxisofőr nem kérdőjelezi meg annak jogosságát, hogy ezek a hősök a legújabb Mercedes terepjáróból szállnak ki. A verseny összdíjazása meg százezer dollár volt.

- A visszaút is kalandos volt?
- Mahacskala érintésével, moszkvai éjszakázással, végül is különösebb nehézségek nélkül, huszonhat óra alatt hazaértünk. És már alig várjuk, hogy a jövő hét végi lipcsei verseny után július tizenegyedike körül újabb két hétre Vlagyikavkaz, a szabadfogás világának központja felé vegyük az irányt.