Föl, föl, ti rabjai a zöldnek

A VÁROS:
Lakosságát (3.2 millió) és kiterjedését tekintve a legkisebb a pályázók közül, jóllehet épp azt hangsúlyozzák a spanyolok, hogy ez igazán a játékok előnyére válhat. Nincsenek nagy távolságok, barátságos a hangulat, maga a település egy egykori világbirodalom központjaként pazar külsejű és méltóságteljes.

A FŐNÖK:
Jóllehet hetvenötszörös válogatott röplabdában, Feliciano Mayoralból sohasem lett olimpikon. Ám amit elmulasztott versenyzőkorában, azt bepótolta sportdiplomataként: a jogász végzettségű úriember 1984-ben a Spanyol Röplabda-szövetség elnökeként kezdte, kisvártatva a Spanyol Olimpiai Bizottság főtitkári székébe ült, tagja volt a Barcelonai Olimpia Szervezőbizottságának, majd a sydneyi és athéni játékokat felügyelő koordinációs bizottság tagjaként bekerült a NOB legfelsőbb köreibe. Később a WADA végrehajtó bizottságában tevékenykedett két éven át, azaz a 49 éves sportdiplomata személyében egy széles körben ismert potentát parádézik a frontvonalban, miközben a többi nagyágyú a háttérben igyekszik megdolgozni a szavazóbázist.

AZ ESÉLY:
A fogadóirodák a harmadik helyre sorolják London és Párizs mögött, ettől függetlenül lehet a spanyol fővárosból nevető harmadik. Kérdés, hogy Juan Antonio Samaranch 21 éves regnálása mennyit hozhat a konyhára: a pápaválasztásnál elmondták, II. János Pál szellemi örököse lesz az utód, hisz a bíborosok túlnyomó részét ő nevezte ki. Nos, a mostani szavazók jelentős része Samaranchnak (is) köszönheti NOB-tagságát, úgyhogy a madridiak remélhetnek valamit az egykori NOB-elnök lobbitevékenységétől - mert egyébként csak Latin-Amerikában bízhatnának, ami önmagában kevés volna az üdvösséghez.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


A spanyolok semmit sem bíznak a véletlenre. János Károly mindenkinek külön, személyre szóló, saját kezűleg aláírt levelet küldött, ami valóban ritkaság. Schmitt Pálnak például "Tisztelt Nagykövet Úr" megszólítással kezdődik a király által szignált szöveg - emlékezvén azokra az időkre, amikor a MOB elnöke spanyol nagykövetként tevékenykedett -, amelyben természetesen arra kéri a NOB (egyik) magyar tagját, hogy szavazzon Madridra. Látszik, Hispánia fővárosában komolyan a világ meghódítására készülnek (már megint). A pályázó delegációt Zsófia királyné vezeti Szingapúrban, s Zapatero miniszterelnökön kívül odaözönlik egy sor sportsztár, többek között a kiváló kosaras, az NBA-ben játszó Pau Gasol, a Tour de France ötszörös győztese, Miguel Indurain, továbbá megannyi női tenisz Grand Slam-torna heroinája, Arantxa Sánchez-Vicario (utóbbi kettő mintegy szimbolizálja, hogy a baszkok és a katalánok is a spanyol hajóban eveznek). Ja, és ne feledkezzünk meg Raúlról, a Real csapatkapitányáról sem - mellesleg a Galaktikusok támadói akár találkát is tarthatnak Szingapúrban, elvégre David Beckham London érdekében kampányol, míg Zinedine Zidane Párizsnak igyekszik voksokat gyűjteni…

Nyerhet-e Dávid négy Góliát ellen?

A madridiaknak van mire büszkék lenniük. Ha úgy tetszik, kihúzhatják magukat, bár még akkor sem látszanak olyan nagyfiúnak, mint a riválisok bármelyike: a négy, nyolc-tízmilliós lakosú gigászi város társaságában a spanyol főváros hovatovább apróságnak tűnik. Egyébként épp ez az, amire arrafelé építenek.

A madridinál emberibb léptékű, barátságosabb pályázatot Barcelona jelentkezése óta nem nyújtottak be a kandidálók, az 1992-es játékok említése pedig még ma is mosolyt csal mindenkinek az arcára. Leszámítva a vitorlásversenyeket, amelyet igazán exkluzív környezetben, Mallorca szigete körül rendeznének meg, továbbá a kajak-kenu viadalt, amelynek helyszíne 47 kilométerre fekszik a centrumtól, Madridban minden látótávolságon belülre esik. Ami New Yorkban egy 32 kilométer sugarú kör, az itt épphogy 10, ezen a területen koncentrálódik valamennyi olimpiai létesítmény.

Ráadásul a létesítményekre sem kell irdatlan összegeket áldozni: a leendő helyszínek 83 százaléka már áll, ami toronymagasan a legmagasabb arányszám az öt jelentkező közül. Madridban a jelszó: meg lehet ezt oldani kevesebből, kisebb méretekben is, mégis mindenki jól fogja érezni magát. Olyannyira, hogy ez lenne minden idők legzöldebb olimpiája: az augusztus 10-re tervezett rajtig hátralévő hét évben 5000 hektárral növelnék a városon belüli és az azt övező zöld területet. A NOB értékelő bizottsága is épp azt emelte ki, hogy környezetvédelmi szempontból ez a pályázat magasan a legjobb. ---- Meg más szempontból is. Nincs gigantomán, még csak látványterveken létező nagy központi aréna: a Peineta-stadiont csak ki kell pofozniuk 2012-re, hogy aztán 75 ezren nézhessék benne a nyitó- és záróünnepséget, valamint az atlétikai versenyeket. Áll az uszodakomplexum is: három nagy és csodálatos, átlátszó üvegkocka, közvetlenül a stadion mellett. A II. Fülöp-palota néven futó csarnok a kézilabda-eseményeknek ad otthont, szintén csak kicsit kell hozzányúlni - és a többi sportágnak kinézett helyszín is olyan állapotban van, hogy akár már jövőre kezdődhetnének a nagy versenyek (ezen speciel nem kell csodálkozni: csak az elmúlt tíz esztendőben 25 világbajnokságot és 25 Európa-bajnokságot rendezett Madrid a különféle sportágakban, azaz egyetlen város sem bír olyan szervezési tapasztalattal és szakembergárdával, mint a spanyol település). A két nagyobb új beruházás az Olimpiai Pavilon, amelyben a tornaversenyeket rendeznék meg, valamint a kosárlabda végjátékát, illetve a La Caja Magica, azaz a Varázsdoboz, amely egy új teniszközpont lesz az olimpiai helyszínek szívében.



Az igazi ütőkártya azonban a közlekedés, amely az atlantai katasztrófa óta az alfája és omegája a valóban óriásira nőtt, csak sportolóból 10 500-at, kísérőkből még egyszer ennyit, médiareprezentánsból pedig 17 ezret felvonultató nyári játékoknak. Ezeket mind mozgatni kell, és akkor még a közönségről nem is beszéltünk (elvben 8.5 millió jegy várna gazdára). Nos, a madridiak azt mondják: ez lehet az első modern olimpia, ahol nem lesz szükség autókra, vagy maszekoktól bérelt buszok sokaságára. Minthogy minden hihetetlenül közel van (az olimpiai stadion mindössze 600 méterre lenne a falutól!), a sportolók mozgatása gond nélkül megoldható. És ami a legszebb: a szurkolóké is. Madrid tömegközlekedése a legfejlettebbek közé tartozik Európában, metróhálózata kiterjedt, azaz nem kellenek különbuszok, taxik, mindenki mindenüvé eljuthat kényelmesen ezek nélkül is. ---- Vannak azonban gyenge pontok is, ez tagadhatatlan. Hogy az olimpiai falu tervezetén még lenne mit pofozgatni, egy dolog. A nagyobbik baj a szállodakapacitás. A hárommilliós, tengertől távoli városban nincs annyi hotel, amennyi egy olimpiához kellene. A környező településeket beszámítva kijön az elvárható szobaszám, ám onnan jó egy órát kell vonatozni, hogy az olimpia helyszínére érjünk.

A legnagyobb probléma azonban a terrorveszély. Míg New York esetében akár pozitív hatást válthat ki az egyébként is lassan négyéves történetté váló szeptember 11-i merényletsorozat (különösen annak teljesen egyedi, sokkoló volta) - továbbá az azáltal kiváltott biztonsági intézkedések hihetővé teszik, hogy még egy ilyen nem fog előfordulni -, addig Madriddal kapcsolatban még mindig élénken él az emlékezetekben a tavaly március 11-i, szörnyűséges vonatrobbantás. Ráadásul az Al-Kaidának tulajdonított merényletet a múlt héten fejelte meg az ETA: a baszk szeparatisták az olimpiai stadion közelében robbantottak, s bár senki sem sérült meg, a durranás utózöngéi ott csenghetnek a szavazók fülében.

A barcelonai olimpia közelségével kapcsolatban viszont - bár az előzőekre is van adekvát válaszuk - csak annyit mondanak Madridban: 1992 és 2012 között 20 év a különbség, Atlanta viszont Los Angeles után 16 évvel rendezett olimpiát. Persze, mindenki tudja: az egy másik lépték (NOB-főszponzorok…), az Amerika.
Bánkódhatnak Kasztíliában: kellett nekik finanszírozni a felfedezését…