Összejött az igazi álomdöntő

Udvarias beköszönés (Lozano lövését fogta Lux, a másik oldalon meg Figueroa maradt le hajszállal egy beadásról) után igazából a félidő derekára melegedtek be a felek, mind játékban, mind pedig keménységben. Szerencsére akkor elsősorban az előbbi adott beszédtémát, hiszen például Zinha pattogós lövése (Lux tenyerelte szögletre a labdát) vagy éppen a négy állomásból felépített, Lozano fölé szálló labdájával záruló mexikói akció mindenképpen a mutatós jelenetek közé sorolandó. A legnagyobb lehetőséget azonban a szervezettségből ismét jól vizsgázó argentinok hagyták ki ebben a játékrészben: a 44. percben Saviola balra kitolt labdáját Sorín átemelte Oswaldo Sánchezen, azonban a visszafutó Pineda még a gólvonal előtt menteni tudott.

A második félidő kezdeti szakaszát alaposan megpörgették az argentinok, Saviola, Figueroa és Riquelme is közel járt a gólszerzéshez, de Sáncheznek csak a Barca támadója elől kellett tisztáznia (meg is kapta érte a "jutalmát" egy vétlennek tűnő mellbe talpalás formájában), a többieknél nem stimmelt az irányzék. A mexikóiak szó szerint csattanós választ adtak a dél-amerikai rohamokra, hiszen az argentin tizenhatos előtt a labdát keresztbe vezető, majd rásuhintó Zinha telibe lőtte a jobb kapufát.

Nagyjából ennyiben ki is merültek a kilencven perc játékkal kapcsolatos eseményei, viszont a több kemény belépőért röviddel a lefújás előtt még jött a jutalom, két piros lap "formájában". Ráadásul két barcelonainak: előbb a Pinedába belerúgó Saviolát, majd a második sárgáját összegyűjtő Márquezt állította ki a jól bíráskodó Rosetti.

A ráadás viszony igazi ínyencfalat volt, két, egyaránt tetszetős egyéni megmozdulás utáni góllal. A 104. percben Medina passzával a védő Salcido iramodott meg a bal oldalon, remek csellel és kis szerencsével áthámozta magát Heinzén, aztán még nagyobb mázlit követően indulhatott ünnepelni: lövése után ugyanis labdája Coloccinin megpattanva jutott a kapuba. Az egyenlítő gólnál az argentinok sem panaszkodhattak Fortunára, hiszen Figueroa alig tudta átgyötörni a labdát Sánchez lába között. Na, de ahogyan előtte oxival átvette! Már azért megérdemelte a gólt.

Így aztán a felek a tizenegyesekre bízták a sorsukat, és a végén az argentinok örülhettek. Mert amíg tőlük Riquelme, Maxi Rodríguez, Aimar, Galletti, Sorín és Cambiasso is hibátlanul hajtotta végre a feladatát (Sáncheznek egyszer sem volt esélye a hárításra), addig a mexikóiaknál Luís Pérez, Pardo, Borgetti, Salcido és Pineda még elbírta a feszültséget, a jobb alsó sarkot célba vevő Osorio viszont nem, ezzel az argentinok jutottak be, immár harmadszor, a Konföderációs Kupa döntőjébe.

Ott pedig következik az örökös presztízscsata az ősi ellenség Brazíliával.

ARGENTÍNA-MEXIKÓ 1-1 (0-0, 0-0, 0-1) - 11-esekkel 6-5
Hannover, 43 667 néző
V: Rosetti (olasz). G: Figueroa (110.), ill. Salcido (104.). K: Saviola (90.), ill. Márquez (90+3.)
ARGENTÍNA: Lux - J. Zanetti, Coloccini, Milito (G. Rodríguez, 65.), Heinze - Santana (Aimar, 76.), Cambiasso, Riquelme, Sorín - Saviola, Figueroa (Galletti, 116.)
MEXIKÓ: O. Sánchez - Méndez, Osorio, Márquez - Zinha (Torrado, 93.), Pardo, Pineda, Morales (Medina, 72.), Salcido - Lozano (L. Pérez, 56.), Borgetti
Következnek (június 29-én) a helyosztók. Döntő: Brazília-Argentína (Frankfurt, 20.45). A 3. helyért: Németország-Mexikó (Lipcse, 18)