Tovább a finn úton

"Szóban mindenben megálla- podtunk, ha minden jól megy - szándékosan fogalmazok óvato- san, hiszen babonás vagyok - további két évig a Piivo játékosa leszek" - tudatta Jánosi Gábor. A 29-szeres magyar válogatott ütő kulcsszerepet játszott csapata menetelésében, a bajnoki és kupaezüst megszerzésében. Ez a szereplés a helyi szakemberek egyöntetű elismerését váltotta ki, hiszen nem volt még egy ilyen stabil együttes a nekünk, magyaroknak abszolút nem lebecsülendő finn röplabdában: a bajnok a kupában, a kupagyőztes a bajnokságban végzett a vert mezőnyben.

"Nem vitás, eredményes évadot zártunk, ám azért egy kicsit megviselt, hogy mindkét finálét elbuktuk. Na de mindegy, jövőre lesz min javítani"- fűzte hozzá az 1976-os születésű fiatalember, aki a jövőben légióskodhatott volna Németországban (a héten próbajátékon lévő Geiger Andrást hiába kérlelte az egyik Bundesliga-egylet, hogy vigye magával Jánosit is…), Törökországban vagy Görögországban is, ám ő Finnországban marad.

"A jót könnyű megszokni - utalt az ottani életkörülményekre. - Párommal megszerettük az országot, szakmailag sincs panaszom, úgyhogy miért váltanék? Csupán együttesem finn válogatott játékosaira vagyok irigy: úgy érzem, semmivel sem jobbak nálunk, mégis, mi ki tudtunk esni a világbajnoki selejtező első körében, miközben ők a harmadikban próbálkozhatnak…"

No igen, ahogy Veres, Koch, Mészáros, Grózer és a többiek, ő sem szomorkodna, ha a nyári pihenő helyett a Japánba szóló repülőjegyekért harcolna a riválisok ellen - talán majd legközelebb. A szünet mindazonáltal nem telik rosszul, amikor telefonon kerestük, éppen a Tiszán horgászott. Nem is zavartuk sokáig, csupán megerősítést kértünk, igaz-e, hogy volt csapata, a Vegyész RC-Kazincbarcika vezetői is kivetették rá a hálójukat: "Igaz. Nagyon jólesett, hogy megkerestek, ám azt hiszem, megértették, hogy most még nem szabad hazajönnöm."