Hét évvel a legutóbbi bármilyen siker (UEFA-kupa, 1998), 16 évvel a legutóbbi hazai siker (bajnoki cím, 1989) és 23 évvel a legutóbbi Olasz Kupa-siker (1982) után az Inter megint begyűjtött egy trófeát. Az Olasz Kupa ugyan az idény rajtjánál nem szerepelt a tervek között (a gárda bajnoki címről és BL-diadalról álmodott), de az év második felében hirtelen egyre fontosabbá vált - ahogy a többi cél szép lassan távolodott.
Mancini edzôként a Fiorentina és a Lazio után az Intert is kupagyôzelemhez segítette
Mancini edzôként a Fiorentina és a Lazio után az Intert is kupagyôzelemhez segítette
Az Inter a két mérkőzés alapján megérdemelten nyerte el - története során 1939, 1978 és 1982 után negyedszer - a Coppa Italiát: a római első találkozón ugyan a hazaiak játszottak jobban, de Adriano két góljával így is vendégsiker született, míg a visszavágón már egyértelműen kijött a két gárda közötti tudáskülönbség. Roberto Mancini csapata ugyan roppant tartalékos volt (hiányzott többek között Adriano, Vieri, Recoba, J. Zanetti, Cambiasso), ám a Roma így sem tudott mit kezdeni a kék-feketékkel, akik végül Szinisa Mihajlovics szabadrúgásgóljával nyerték meg 1-0-ra a milánói viszszavágót.
"Ezt a sikert Moratti elnök úrnak ajánlom, és persze a csodálatos szurkolóinknak. Remélem, hogy a ma esti siker egy hosszú sorozat első diadala csupán" - jelentette ki Roberto Mancini, aki élete során kilencedszer emelhette a magasba ezt a trófeát: hatszor játékosként (négyszer a Sampdoriával, kétszer a Lazióval), háromszor pedig edzőként (a Fiorentinával, a Lazióval és most az Interrel).
A vesztesek nevében az idény végén leköszönő tréner, Bruno Conti értékelt: "Máshogy akartuk lejátszani ezt a meccset, de nem sikerült. Én a második félidő elejéig bíztam a fiúkban, ám Mihajlovics gólja elvágta a reményt. Nemcsak Totti és Cassano játszott rosszul, hanem az egész csapat." (Cassano egyébként a legfrissebb játékospiaci pletykák szerint napokon belül a Juventus játékosa lesz.)