Mohamed Aida speciális hűsítője: jegelt aranyérem

"Muszáj jegelnem magam, mert csak szédelgek a hőségtől" - magyarázta Solti Antal tanítványa.
Bizonyára a kánikula volt az oka, hogy kevés néző választotta strandolás helyett a vívóversenyt, ám nem zavarta a hőség az egykori válogatott Lantos Gabriellát, aki keresztülutazta a várost, hogy szurkoljon volt csapattársainak.
"Női tőrverseny van, itt a helyem!" - válaszolta tömören az érdeklődőknek, majd egy-két szó után máris két tündéri gyermekének fotóit mutogatta a büszke anyuka.

Azokat, akik a rekkenő hőség ellenére is a sporteseményt választották, nemcsak az időjárás izzasztotta meg, hanem vívónőink is "megajándékozták" egy-két forró perccel. Például még a 32 között Varga Gabriella, a francia Benoit elleni asszójában. Az elején Varga vezetett egy-két tussal, aztán borulni kezdett a papírforma, a világranglistán az első ötven között sem jegyzett francia 13:10-re fordított a ranglistaötödik magyar lány ellen. Sokan talán egy lyukas garast sem adtak volna a hazai sikerért, ám Európa-bajnokunk gondoskodott róla, hogy helyreálljon a világ rendje.
"Tíz tizenháromnál jött meg az önbizalmam, tudtam, hogy semmi sincs veszve. Már sok olyan asszót vívtam, amikor a vetélytárs vezetett tizenhárom tízre, sőt tizennégy tízre is, és mégis nyerni tudtam. Szóval nem pánikolok ilyen helyzetben. Most sem tettem, hanem keményebben vívtam" - magyarázta a győzelem után.

Bernáth Zoltán másik tanítványa, Knapek Edina is megdolgozott a továbbjutásért a német Wolgast elleni asszóban (12:11), egyedül Mohamed nyert könnyedén az orosz Talasova ellen (15:4), s került ő is a tizenhat közé. Onnan pedig már csak egy lépés volt a délutáni döntő. Ez azonban nem volt könnyű.
"Az oroszok már a spájzban vannak - jegyezte meg a legendás filmre, A tizedes meg a többiekre utalva Bernáth Zoltán, a szakág vezetőedzője, miközben az eredményjelző táblát tanulmányozta. - Nagyon erősek, hárman is bejutottak a legjobb nyolc közé."

Szerencsére versenyzőink nem engedték át a terepet a szbornajának, ha szoros asszókban is, de ők is beverekedték magukat a fináléba, amelyben a 3-3 magyar és orosz vívónő mellett egy-egy francia és lengyel kapott helyet. A sors a negyeddöntőben össze is hozta a két ősi ellenfelet, s a magyar-orosz külön harc 2:1-es hazai győzelemmel zárult, ugyanis Mohamed és Knapek nyert, Varga viszont kikapott. Két érem tehát biztos volt, csak a színe maradt kérdéses. Knapek a ráadás egy percben kapott ki Rybickától, Mohamed viszont az újabb orosz akadályt is leküzdötte.
"Szenzációs formában van Aida, megnyeri a döntőt - jósolta meg Bernáth Zoltán, majd hozzátette: - Azt hiszem, elégedettek lehetünk a lányokkal. Előzetesen két döntőst és egy érmet vártam, ehelyett három döntősünk és két érmünk van."

Akkor még csak a jóslatokban élt az arany, amely néhány perc múlva valóság lett: Mohamed Aida megint elővette a jeges zacskót, majd imponáló vívással győzött. Talán hihetetlen, de 12 évet kellett várni arra, hogy az évek óta a világ élvonalában szereplő vívónő hazai környezetben Világkupát tudjon nyerni. A hosszú ideig "jegelt" aranyérmet vastapssal köszöntötték a nézők.
"A mai nap a nagy visszatérésem. 1993-ban nyertem legutóbb itthon Világkupát, és most újból sikerült. Talán nem is az erős ellenfelek legyőzése volt a legnehezebb, hanem az, hogy amikor valaki ellen nagyon vezettem, ne könynyelműsködjek, az előny tudatában se engedjek ki" - összegzett Mohamed.

A bronzérmes Knapek elismerte, hogy az elődöntőben elszenvedett vereség után még bosszús volt, de az eredményhirdetéskor már tudott örülni a harmadik helynek is.
"Azt hiszem, a verseny előtt mindhárman aláírtuk volna ezt a végeredményt" - mondta mosolyogva, amihez nem lehet mást hozzátenni, csak azt, hogy soha rosszabbat! ---- E ---- N