Élet a száguldó cirkuszon túl

- Mivel telnek a napjai mostanában?
- Tanulással és edzésekkel, mert folyamatosan formában kell lenni.
- Nehezen tudom elképzelni, hogy amikor magányosan futva rója a kilométereket, bármi is motiválni tudja. Hiszen egyelőre nincs miért hajtani.
- Az, hogy pillanatnyilag nem vagyok játékban, nem jelenti azt, hogy nem fogok tesztelni vagy versenyezni az idén. Amúgy meg már nem is tudnék sport nélkül élni, ez egyfajta életforma, amelyet ha megszoksz, nehéz leállni.
- Optimista a jövővel kapcsolatban?
- Miért ne lennék az? A menedzserem, Rick Gorne mindent megtesz annak érdekében, hogy folytathassam a pályafutásomat, és jó csapathoz szerződjek.

- Például melyikhez?
- Hónapok óta tárgyalásokat folytatunk a BAR-istállóval egy esetleges tesztpilótai állásról, de erről eddig nem beszélhettem. Az idén a csapat szerződései miatt ez nem biztos, hogy összejön, de jövőre mindhárom pilótájuk szerződése lejár. Addig nem akartam erről beszélni, amíg nincs konkrétum, de most már a csapat nyilvánosan is vállalja ezt a dolgot.
- Mi van az amerikai bajnokságokkal? A Champ Car-sorozat még nem kezdődött el, ott még lehet esély pilótai állásra.
- Három csapattal tárgyaltunk, a Walkerrel, a HVM-mel és a Conquesttel, de csak akkor megyek Amerikába, ha visszautasíthatatlan ajánlatot kapok.

- Mi lenne az?
- Ideális helyzet lenne, ha nem kellene szponzorpénzt vinnem, és esetleg még pénzt is kapnék azért, hogy versenyzek. Persze Amerikában más életvitel várna, új kihívásokkal találnám szembe magam, viszont egy ismerősöm már biztosan van: a Conquestnél most Chris Moore a csapatfőnök, és vele a Formula-3000-ben már dolgoztam együtt a Nordic Racingnél. Az az előnyöm tehát már meglenne, hogy valaki személyesen ismerne az új csapatomnál.
- Hogyan érintette, amikor azt látta, hogy sorra zárulnak be a kapuk ön előtt a száguldó cirkuszban?
- Számítottam erre. Tudja, egészen addig bíztam a kedvező folytatásban, amíg a csapatok meg nem hozták a pénteki tesztpilótákról szóló szabályt. Amikor nyilvánosságra került, hogy nem tesztelhet az az ember, aki több mint hat futamon indult az elmúlt időszakban, már tudtam, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz. Itt most nem az döntött, hogy Frank Tamás van-e mellettem, vagy más menedzser, mert egész konkrétan pénzről volt szó, méghozzá sok pénzről, ami nekünk nem állt rendelkezésünkre. Másrészt pedig tudtam, hogy a Minardival nagyon nehéz lenne hasonlóan sikeres évet produkálni, mint tavaly, és én mindenképpen előre akartam lépni. Ebben a sportágban nincs fontosabb, mint a szakmai fejlődés.

- És a Minardi a jelek szerint nem nagyon fejlődött.
- Sajnos tényleg nem. Malajziában nagyon kikaptak a csapat autói az éllovasoktól, ilyen időkülönbségek azért tavaly nem voltak. Ráadásul Paul Stoddart valamiért azt hitte, hogy engedik a régi autóit indulni Melbourne-ben, aztán bírósági ügy lett belőle, meg botrány. Persze, még az idény elején tartunk, a versenyzőknek meg kell szokniuk a kocsit, mindkettejüknek nagyon szurkolok, de továbbra is az a véleményem, hogy ilyen autóban egy tanulóévnél többet nem szabad eltölteni, vagy ha igen, akkor csak nagyon kedvező feltételek mellett.

- Tartja a kapcsolatot valakivel a csapatból?
- Igen, a mérnökömmel rendszeresen beszélünk, sőt, az is elképzelhető, hogy kimegyek az imolai futamra, mert az egész csapat nagyon vár. Bevallom, én is szeretnék már találkozni velük, mert megszerettem őket. Jó hangulatú csapat, jó fej szerelőkkel, mérnökökkel - emberileg nagyon jól éreztem magam közöttük.
- Megbánt valamit az elmúlt évvel kapcsolatban.
- Lehet, hogy jobb lett volna, ha hamarabb találkozom Rick Gorne-nal. Ô olyan menedzser, aki próbál mindent megtenni annak érdekében, hogy sikerüljön szerződnöm valahová, és nem minden esetben számít csak rám és a családomra.
- Az utóbbi hetekben, hónapokban napvilágot látott néhány cikk és nyilatkozat, és ezután a megjegyzése után muszáj megkérdeznem: önök most rosszban vannak Frank Tamással, a korábbi menedzserével?
- Nem vagyunk haragban, de erről inkább nem szeretnék beszélni. Hallottam a véleményét apuról és a menedzsmentről, de úgy érzem, jobb, ha én inkább nem beszélek róla. Szerintem az idő engem igazol majd.

- Bántotta, amit az édesapjáról mondtak? Tényleg, mennyire játszik fontos szerepet az ön életében a család?
- Nagyon-nagyon. A szüleimre mindig, mindenben számíthatok, ők azok, akik mindig is mellettem álltak.
- Sohasem hiányzott egy testvér?
- Régebben talán igen, bár ha visszagondolok, és emlékszem arra, hogy a baráti körömben a testvérek mindig verekedtek, akkor inkább azt mondom, hogy nem. Emlékszem egy esetre, amikor két testvér verekedett, és az egyiknek betört a feje. Oltári nagy balhé lett belőle - na ezek a gondok nem hiányoztak. Már gyerekkoromban is rengeteg időt töltöttem felnőttek társaságában, és mindig is idősebb barátaim voltak, úgyhogy ha jobban belegondolok, összességében nem éreztem csalódottságot amiatt, hogy nincs testvérem.

- És a Formula-1-ben? Ott érte csalódás az első teljes éve során?
- Nem igazán, de arra rájöttem, hogy F1-es pilótának lenni nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Tudom, hogy az emberek csak a fényt látják, meg a csillogást, a jólétet és a szép csajokat, és azt gondolják: nem nagy dolog, ők is szívesen lennének ott a boxutcában. De garantálom, hogy egyetlen hétvégét sem bírnának ki. A pilótáknak százféle dolguk van egy versenyhétvégén és közben mindenkivel kedvesnek kell lenni, hogy azt kapják a sajtósok és a vendégek, amire számítanak. Pszichésen ez nagyon megterhelő, és akkor a dolog fizikai részéről még nem is beszéltem.
- Visszatérve még egy kicsit az idei világbajnoki sorozatra. Ön szerint miért bukdácsol a Ferrari?
- Már a tesztek után mondtam, hogy gondok lesznek a gumikkal, és így is lett. A Michelinnek jóval több tapasztalata van a tartós gumikkal kapcsolatban, hiszen például a Formula-Renault-sorozatban is keményebb komponensű abroncsokat használnak, és ebből tudnak profitálni. A Ferrarival az a gond, hogy hiába jó az autó - mert az még mindig nagyon jó -, ha nincs tapadás, egyetlen pilóta sem tud gyorsan menni. Imolában talán már más lesz a helyzet, ott nem lesz annyira meleg, mint például Malajziában.


- Mennyire növelte az ázsióját a szurkolók körében az, hogy egy teljes idényt végigversenyzett a Minardi színeiben? Került kényelmetlen helyzetbe? Előfordult, hogy kedve lett volna elrohanni?
- Igen, de sohasem rohantam el. Emlékszem, az első kellemetlen élmény akkor ért, amikor még a Formula-3000-es sorozatban versenyeztem. A magyar futam hétvégéjén kimentem a Hungaroring kapujához, és vagy száz szurkoló rohant oda egyszerre. Félelmetes érzés volt, hogy ennyien körbeálltak.
- De tudta, hogy nem akarják bántani, igaz?
- Persze, de akkor is. Húzgálták a pólómat, ráncigálták a kezemet, szívesen elfutottam volna.
- Más eset, már a Formula-1-es korszakból?
- A Balatonon voltam a szüleimmel, elmentem futni, és valaki bringával elkezdett mellettem tekerni. Beszélgetni akart, én viszont alig kaptam levegőt, úgyhogy érthetően nem lelkesedtem az ötletért.
- Gondolom, a rajongói közt lányok is vannak bőven. Van nőideálja?
- Nincs. Vagy legalábbis gondolkodás nélkül nem akarok mondani egy nőtípust, mert annak beláthatatlan következményei lennének.

- Hisz ön a végzetben?
- Hiszem, hogy mindenkinek van egy útpályája, amelyet be kell járnia élete során. Márta nénivel (Vura Márta, sportpszichológus - a szerző.) szoktunk erről beszélgetni, hogy biztosan van valami mozgatórugója az életünknek. Egyébként vele sok mindenről szót ejtünk, beleértve például az asztrológiát is.
- Az ön életpályájába például hogy a csudába került bele az autósport?
- Nem tudom, talán a motorozással kezdődött, még gyerekkoromban.
- Szerepel még ebben a pályaívben a Formula-1?
- Úgy érzem, hogy igen. Biztos annak is oka van, hogy most nem vagyok ott a Formula-1-ben, talán a sors meg akart kímélni egy nagy kudarctól és legközelebb jobb lehetőséget kapok. Pillanatnyilag ez jelenti számomra a motivációt.