Pályafutásokról döntő regulák

Vágólapra másolva!

2005.03.23. 23:25

Címkék

A sportágak kénytelen-kelletlen egyre inkább fejet hajtanak a pénz (az "eladhatóság"), a szponzorok, a televízió hatalma előtt. Nem meglepő, hogy utóbbiak jelentősen beleszólnak a szabályok alakulásába is - gondoljunk csak a tie-breakre teniszben, az új számolási rendszerre röplabdában, asztaliteniszben, a pontozás változásaira műkorcsolyában, tornában vagy egyes versenyszámok olimpiai programból való törlésére. Hogy eközben esetleg sportolók évtizedes munkája vész kárba, karrierje törik ketté, vagy változik meg? A sportvezetők, a szabályváltozások kiötlői, eldöntői az emberi sorsokkal nem mindig tudnak, vagy akarnak törődni&

Az olimpiai bajnok Kovács, Janics duó feltehetôen nem indulhat a következô vb-n a szabálymódosítások miatt

Kezdjük rögvest a legaktuálisabb problémával. A Nemzetközi Kajak-kenu szövetség (ICF) múlt heti ülésén elfogadták a világbajnoki program módosítását. Az új időrend szerint az egyes távok döntőit a jövőben egy blokkban bonyolítják le: az 1000 méteres futamok A-döntői hét-, az 500 és 200 méteresek fináléi ötpercenként startolnak, és csak ezt követően kerül sor az eredményhirdetésekre.

Kovács Katalin, olimpiai bajnok kajakozó:
„Már korábban értesültünk róla, hogy változások várhatóak az idôrendben, de, csapaton belül úgy döntöttünk, hogy addig nem is beszélünk róla, amíg a nemzetközi szövetség nem szavazza meg ezt a javaslatot. Most, hogy megszavazta, fogalmam sincs, milyen hatással lesz ez a sportágra. Várjuk ki a válogatókat, azután majd kitalálunk valamit.”

A szabálymódosítást követően Angyal Zoltán szövetségi kapitány kijelentette, megváltoztatják a hazai válogatási elveket: a versenyzőknek nem engedélyezik a duplázást, vagyis azt, hogy egyesben és párosban is szerepeljenek. Ha a válogatókon Janics Natasa vagy Kovács Katalin szerzi meg az egyes indulás jogát, akkor biztos, hogy felbomlik az Athénban olimpiai bajnoki címet szerző Kovács, Janics páros.

Birkózásban a 2001 januárjában bevezetett új súlycsoportokban jó néhányan évekig nem találták a helyüket. Majoros István 2000-ben 58 kilóban a világklaszszis Nazarjant is megverte, aztán évekig a 60 kilósok között kínlódott, eredmény nélkül, 2003-ban kényszerből döntött úgy, hogy vért izzadva befaragja magát az 55 kilósok közé. A drasztikus fogyasztásnak meg is lett a gyümölcse, Athénban aranyérmet nyert, a legtöbben azonban nem ennyire szerencsések. Szabadfogású kontinensbajnokunk, Bánkuti Zsolt az 58 kiló után a 60 kilósok között kénytelen szerepelni. A két kiló is sokat számít, hiszen ha az ötvennyolc pont megfelelt neki, és épphogy csak befogyott, a hatvan- kilósoknál már fizikailag kevés, oda ugyanis az "egy számmal nagyobb" emberek préselik be magukat.

Ez év januárjától még a szabályokat és a lebonyolítási rendszert is megváltoztatták. Világbajnoki bronzérmes birkózónk, Füredy Levente erőssége a földharc volt: ellenfeleit rendre megpörgette, az ellenfél támadásait meg vagy kivédekezte, vagy megkontrázta. Laza ízületeit és tornászmúltját kihasználva szinte hagyta, hogy az ellenfél pörgetést indítson, majd addig tekeredett, míg a következő pillanatban már ő kerekedett felül. A parterhelyzet eltörlése óta komoly bajban van. Már kétszer is vereséget szenvedett a ferencvárosi Dreschler Attilától, komolyan veszélybe került emiatt Eb-kerettagsága, az újabb nemzetközi érem kilátástalanságáról már nem is beszélve.

Füredy Levente, világbajnoki bronzérmes birkózó:
„A földharc megszûnése óta meg vagyok lôve. Az elmúlt egy évtizedben a pörgetést és a kontrázást gyakoroltam, erre építettem taktikámat, stílusomat, pályafutásomat. Állásból a legtöbb kötöttfogásúhoz hasonlóan sohasem birkóztam akciódúsan. Amikor megtudtam, mi lesz az új szabály, elkeseredtem, késôbb szomorúan konstatáltam, hogy a birkózás új világát csakugyan nem nekem találták ki. Dolgozom tovább keményen, de hazudnék, ha azt mondanám, nem fohászkodom mindennap azért, hogy a partert valamilyen formában visszahozzák a sportág mindenható vezetôi.”

Az amatőr ökölvívásban a fejvédő, a gépi pontozás bevezetése, az állandóan változó menetszám senkit sem korlátozott karrierjében, nem úgy a 2002 elején felreppentett, minden racionalitást nélkülöző új súlycsoportok, így az 55, az 59 és (ez a legfontosabb) a 95 kiló. A legfelső súlykategória limitjével ugyanis a közönségvonzó nehézfiúk tűntek volna el a palettáról. A sors fintora, hogy éppen az az évi debreceni Bocskai-emlékverseny volt az egyetlen nagy nemzetközi viadal, amelyiken a 95 kiló volt a plafon, egy évre rá már inkább a 71 kiló megszüntetésével kívánt a nemzetközi szövetség eleget tenni a NOB súlycsoportcsökkentési kérésének. És azóta is: a nagyemberek nyugodtan bokszolhatnak…

Kropkó Péter pályafutását ketté ugyan nem törte a triatlon új szabályrendszere, de a változtatás miatt a klasszikus változatban a világ legjobbjai közé tartozó sportolónak nem sok esélye maradt a kvóta megszerzésére a sportág olimpiai premierjére, a 2000-es sydneyi játékokra. Az olimpiai triatlonban a kilencvenes évek közepe óta alkalmazott "bolyozás" ugyanis lehetővé teszi azt, hogy a résztvevők a kerékpározás során egymás szélárnyékát kihasználva tekerjenek, míg a hagyományos vasember-versenyeken a bolyozást kifejezetten tiltják a szabályok.
Klampár Tibor, a kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok asztaliteniszező sem volt elragadtatva attól, hogy bár nemzetközi pályafutása vége felé, 1988-ban végre felkerült az ötkarikás játékok programjába az asztalitenisz, a sportág szellemével ellentétes döntés miatt egy olimpiai éremtől fosztották meg. Történt ugyanis, hogy a NOB nagyhatalmú urai úgy határoztak: annak ellenére, hogy az asztalitenisz-vb-ken és Eb-ken nem kell külön megküzdeni a harmadik helyért, Szöulban csak egy bronzérmet osztanak. Az akkor 36 esztendős (!) Klampár végül elveszítette a bronzcsatát, s így azóta sincs a sportágnak magyar érmese. Mindezek ismeretében külön bosszantó, hogy korrigálván a hibát négy év múlva, 1992-ben Barcelonában már két bronzot osztottak, ám ez Klampárt vélhetően már nem vigasztalta.

Vitorlázásban az elmúlt években nemzetközi szinten kétségtelenül a repülő hollandi volt a legeredményesebb magyar hajóosztály. Majthényi Szabolcs és Domokos András négy világbajnoki címet is szerzett, s az idei szeptemberi balatonföldvári vb-nek is ők az első számú esélyesei, éppen ezért szomorú, hogy az 1992-es barcelonai olimpia után ez az osztály kikerült az ötkarikás programból. A spartacusos egység pont azon a nyáron kezdett el komolyabban foglalkozni a repülő hollandizással…

Domokos András, négyszeres világbajnok vitorlázó:
„Nem merném biztosan állítani, hogy olimpiai érmeket vett el tôlünk ez a döntés, mert azt a felkészülést, amit egy olimpiai szám megkíván, a munkánk mellett már egyikünk sem tudta volna vállalni. Szóval az, hogy mire lettünk volna képesek, akkor derült volna ki, ha egyszer is megmérettünk volna egy olimpiai mezônyben. Bennünk semmiféle keserûség nincs, hiszen mindketten a vitorlázás szeretete miatt versenyzünk, és legalább teljes életet tudunk élni, nagyobb szerep jut a családnak.”

A Nemzetközi Sportlövő-szövetség (ISSF) 2003. májusi döntése alapján az athéni olimpián szerepelt utoljára a futócéllövők 30+30 lövéses száma. Az utóbbi években egyértelműen a futócéllövők szerezték a legtöbb magyar érmet a világversenyeken, azzal viszont, hogy visszaminősült a szakág, az is meggondolandó, utaztassák-e futócéllövőinket a nagyobb versenyekre, érthetően az olimpiai számokban versenyzőket favorizálja a szövetség.
Labdarúgásban az 1926-ban bevezetett profizmust követően a legjobb magyar futballisták nem játszhattak olimpián, de ez végül csak az 1936-os berlini szereplést érintette. A szocialista országok 1952-től válogatottjaikat amatőrként indították, így a helsinki játékokon az Aranycsapat nyerte az aranyérmet. Hamarosan bevezették azt a korlátozást, hogy akik világbajnokságon játszottak, olimpián már nem vehetnek részt. Így például Albert Flórián, Göröcs János és Rákosi Gyula 1964-ban nem játszhatott az olimpián, mert 1962-ben a chilei vb-n futballoztak, Bene Ferenc, Tokió gólkirálya, pedig, az 1966-os parádés vb-teljesítménye miatt nem mehetett 1968-ban Mexikóba. Így többnyire nagyválogatott "közeli" magyar csapatok vettek részt a játékokon. Amíg kijutottak. Aztán 1984-től már profik is részt vehettek, de váltig állítottuk, csak amatőrjeink vannak (később a profijainkról derült ki, hogy amatőrök, a magyar csapat az 1972-es ezüstérem után több mint húsz évig nem is jutott ki az olimpiára). A korhatáros megszorítást az 1992-es játékokra vezették be, 23 évesnél idősebb játékos nem futballozhatott, az 1996-os tornán viszont már három túlkorossal lehetett erősíteni az együttest. Ebben érdekelt lett volna a magyar csapat, de Dunai Antal szövetségi kapitány nem akarta a selejtezőkben ragyogóan teljesítő együttesét megbontani, így például lemaradt az olimpiáról Telek András és Illés Béla.
Az olimpiai szabályalkotók két magyar sikersportágban, az öttusában és a vívásban is kitalálták a csapatversenyek eltörlését. A vívásban ez még csupán a legutóbbi, athéni olimpiát érintette, ott is csak a női tőrözők látták kárát. Athénban Mohamed Aida 4., Varga Gabriella pedig 6. lett, joggal feltételezhetjük, hogy éremmel térhetett volna haza válogatottunk.

Hanzély Ákos, világ- és Európa-bajnok öttusázó:
„A döntés két olimpiai érmet, valószínûleg két aranyérmet vett el tôlem. A kegyetlen határozat a további pályafutásomat is befolyásolta, mert ha van csapatverseny, a sydneyi olimpiáig folytattam volna a versenyzést. Így azonban a csodálatos margitszigeti vébé után gyakorlatilag befejeztem pályafutásomat. A döntést tudomásul kellett vennünk, ma már csak akkor fáj, ha felemlegetik, egyébként nem gondolok rá.”

Öttusázóinkat több mint egy évtizede sújtja az a döntés, hogy az ötkarikás játékok műsorán 1992-ben szerepelt utoljára a csapatverseny - igaz, 2000-től egyéniben a nők is versenyezhetnek. A magyar válogatott, Hanzély Ákos, Kálnoki Kis Attila, Sárfalvi Péter 1995-ben toronymagasan lett világbajnok, és nagy esélyese lett volna az atlantai olimpiának… Aztán Hanzély és Sárfalvi mellé felnőtt a fiatal Balogh Gábor, az 1999-es margitszigeti világbajnokságon minden aranyat (egyéni, csapat, váltó) megnyertek a fiúk. Hogy mire lettek volna képesek Sydneyben?! Sárfalvi és Hanzély pályafutása úgy ért véget, hogy világ- és Európa-bajnokok többször is voltak, ám az olimpiai győzelem nem adatott meg nekik…