A rég tapasztalt siker fura íze

Induljunk ki abból, hogy létezik: erre talán még a Loch Ness-i szörny is felkapta a fejét. A Livingston bajnoki mérkőzést nyert! A skót kiscsapat ugyanis úgy futballozta végig a januárt és a februárt, hogy egyetlen élvonalbeli találkozón sem szerzett pontot, s mivel az idő tájt hét tétmeccse is volt, nem meglepő, hogy a márciusnak sereghajtóként vágott neki. Ennek megfelelően a brit fogadóirodák akkora esélyt adtak a Kilmarnock diadalára, mintha csak Rod Stewart nevezett volna be a helyi Megasztárba - csakhogy ezúttal azok gyarapították fontjaik számát, akik bátorkodtak a Livingstonra tenni: a hármas sípszó a hazaiak 3-1-es vezetésénél harsant fel.

"Fura volt, rég éreztem ilyet. A győzelem ízére gondolok, persze… - számolt be az idény eddigi legnagyobb sikeréről a csapat magyar csatára, Horváth Ferenc. - Nemcsak az volt örömteli, hogy végre nekünk gratuláltak, hanem az is, hogy jól játszottunk. Igaz, a szokásos peches gólunkat mindjárt az elején megkaptuk, ezúttal mégsem estünk össze: még az első félidőben egyenlítettünk, a másodikban pedig a magunk javára fordítottuk az eredményt. Más pályákon is szerencsénk volt: a kiesés elleni harcban a legnagyobb riválisunknak számító Dundee, valamint a másik Dundee, a United is kikapott, így a hátrányunk öt, illetve három pontra csökkent velük szemben. Most mondjam azt, hogy végre felcsillant a remény?"

Ami azt illeti, ideje volt: a tréfás skótok szerint Livingstonban rég fogyott annyi ásó, mint mostanság, a klubot temető drukkerek jóvoltából… A kétségkívül gödörben lévő gárda mellett mégis kitartanak a szurkolók: vasárnap majd’ félezren vonatoztak el a Hearts elleni kupameccsre, míg szerdán csaknem négyezren foglalták el szokott helyüket az Almondvale-stadionban. Előbbi találkozónak egyébként érdemes egy bekezdést szentelni. "Edzőnk, fogalmazzunk így, nem híve az állandóságnak, szereti felforgatni a csapatot - szemléltette a Gough-módszert a támadó. - Így tett az edinburghi mérkőzés előtt is: a középhát-védünkből középcsatárt kreált, engem a kispadra ültetett, az éktársamat pedig visszavezényelte balfutónak. Tíz perc elteltével kettő nullára vezetett a Hearts, mire a menedzser az oldalvonalon állva jelezte, hogy vissza az egész… A szünetben hármat is cserélt, rajtam kívül így jutott szóhoz Stanic és Vincze Gábor. Aztán úgy lett kettő egy a vége, hogy simán megfordíthattuk volna a meccset. Gough közölte is a lefújás után: maximálisan elégedett velünk. Ezután kezdtünk hinni abban, hogy most az egyszer hagyja a variálást, és nem változtat a legalább egy játékrészt megnyerő együttesen."

A szerdai bajnokit megelőző öltözői beszélgetés során kiderült, marad a múltkori "záró tizenegy". A csütörtökön megjelent skót lapok osztályzatai azt sugallják, a szakember jó döntést hozott: csupán a 4-est érdemlő Dair és McPake lógott ki a csapatból. Vincze és Horváth egyaránt 6-ost kapott, előbbi agresszív és csupaszív játékával, utóbbi góljával és asszisztjával emelkedett az átlag fölé. "Gabi azt mondta, tipikus horváthferis találatot értem el. Van benne valami… Jött egy beívelés jobbról, hárman felugrottak, a labda lepattant, a kapus szaladt ki, hogy felkapja, fél szemmel már azt nézte, kit indítson, mire én bevetődtem, és meg nem mondom, melyik lábammal, de a hálóba továbbítottam. A gólpasszom története pedig így szól: egy »felpasszt« követően megtartottam a labdát, majd visszagurítottam a felzárkózó társam elé, aki a kapuba bombázott. Szóval egyik megoldásom sem volt különösebben látványos, mégis nagyon örültem neki. S úgy vettem észre, mások is: amikor a vége előtt öt perccel lecseréltek, drukkereink felállva tapsoltak nekem. Mit szépítsem, remek érzés volt."

A kiváló közérzet csütörtökre is megmaradt: az össznépi söröshordó-ürítés nem fért bele a szerdai programba: "Bár azt hittem, hogy legalább egy korsóval megiszunk az este, tévedtem. Lezuhanyoztunk, és mindenki ment szépen haza. Otthon bizonyára másképp ünnepeltük volna egy ehhez hasonló csúfos széria lezárását, ám ezúttal az is megtette, hogy az öltözőben szolidan hátba veregettük egymást. S talán így volt a leghelyesebb, végtére is még van okunk a szerénykedésre…" ---- M ---- &