Elment egy füstös képű angyal

Az argentin futballista a River Plate-ben vált klasszis labdarúgóvá, és ottani edzője, Renato Cesarini ajánlotta be őt a Juventusnak. "Két éve várok arra, hogy megvárásoljuk" - ezzel a mondattal köszöntötte őt 1957 nyarán Umberto Agnelli, a csatárért 160 millió lírát fizető torinói sztárcsapat elnöke, amire Sivori hasonló bókkal válaszolt: "Öt éve várom, hogy a Juve játékosa legyek."

Sivori elképesztő technikai tudású futballista volt, akik látták játszani, csak Maradonáéhoz tudták hasonlítani a bal lábát. Ráadásul az a fajta labdarúgó volt, aki imádta őrületbe kergetni az ellenfeleit; aki a csel után visszament, hogy még egy kötényt adjon a védőnek; aki csak akkor tudott igazán örülni a gólnak, ha a lehető legnehezebb módon talált be a kapuba. A hátvédek gyűlöltek ellene játszani, hiszen nemcsak kicselezte őket, hanem gúnyolódott is velük, ráadásul meglehetősen hirtelen haragú volt: Olaszországban 12 bajnoki idény alatt 33 fordulónyi eltiltást gyűjtött össze.

A Juventusszal nyolc év alatt három-három bajnoki címet, illetve és kupát szerzett, és 1961-ben - első Juve-játékosként - elnyerte a France Football Aranylabdáját is. (Sőt, miután olasz neve alapján megkapta az állampolgárságot is, ő lett az első itáliai nyertese a francia díjnak; Lev Jasin, illetve Sir Stanley Matthews után ő a harmadik a díjazottak közül, aki itthagyott minket.)

Pályafutása elején szerepelt az argentin válogatottban, amellyel nyert egy Copa Americát. A guachók akkori Angelillo, Maschio, Sivori csatártrióját az olaszok - miután az ötvenes évek végén mindhárman átköltöztek a Serie A-ba - csak úgy becézték: gli angeli dalla faccia sporca, azaz a füstös képű angyalok.
Sivori utóbb bekerült egy másik nagy trióba is: a Juventusban John Charlesszal, a tavaly elhunyt jólelkű walesi óriással és Giampiero Bonipertivel alkotott ellenállhatatlan hármast, amelytől rettegtek az ellenfelek. "Elképesztő sikereket értünk el együtt, rengeteg diadalt arattunk - emlékezett Sivorira Boniperti. - A bal lába igazi kincs volt, de szerzett gólokat fejjel és jobbal is. A meccsek közben olyan nyerési vágy dolgozott benne, amellyel teljesen kikészítette az ellenfeleit."

A juventusos évek után (miután csúnyán összeveszett az edzőjével) három és fél idényen át Nápolyban "vezetett le"; a bemutató edzéséről, amelyen négy kört futott dekázva a pálya körül, úgy kellett kimenekíteni a szurkolók elől.
Végül pedig említsük meg, hogy "oriundóként" ("visszaállampolgárosított" egykori olaszként) játszott a squadra azzurrában; hogy egy meccsen szerzett hat góllal (igaz, az ellenfél az Inter ificsapata volt) máig rekorder a Serie A-ban; hogy Gianni Agnelli imádott reggel 6-kor futballról beszélgetni vele; hogy Cabezon, azaz Nagyfejű volt a beceneve; hogy visszavonulása után többek között volt argentin szövetségi kapitány; és hogy élete utolsó éveiben a Juve dél-amerikai megfigyelőjeként dolgozott.

Omar Enrique Sivori:
Született: 1935. október 2., San Nicolas (Argentína)
Válogatottságai/góljai száma: 19/9 argentin, 9/8 olasz
Klubjai: Teatro Municipal (-1951), River Plate (1951-57), Juventus (1957-65), Napoli (1965-69 december)
Legnagyobb sikerei: 3x argentin bajnok (1955-57), 3x olasz bajnok (1958, 1960, 1961), 3x Olasz Kupa-győztes (1959, 1960, 1965), Copa America-győztes (1957), olasz gólkirály (1960), aranylabdás (1961)