A kék taréj már a múlté

"Tetszett az ötlet, hiszen újszerű és érdekes - mondja Haller Ákos. - Igaz, több mint három órán át kellett tűrnöm, hogy a testfestő tetőtől talpig kék-fehérre fessen, de a végeredményt látva megérte. Sőt, a buli kedvéért akár máskor is vállalnám. Mint ahogy a punkos kakastaréjt is gyorsan megszoktam, igaz, a kék színt egy idő után naracssárgára változtattam, ami talán még sokkolóbb volt. Persze három hét után kopaszra borotváltam a fejem, nem mintha meguntam volna a meghökkentő viseletet, egyszerűen nem akartam tovább senkit megbotránkoztatni. A közértben ugyanis elég csúnyán néztek rám az idős hölgyek, és a Szépművészeti Múzeumban is fennakadtam a bejáratnál, amikor az egyik ott dolgozó ismerősömet mentem meglátogatni. Ráadásul a Zeneakadémiára is jegyünk volt egy koncertre, és érdekesen festett volna, ha a negyedik sorba így ülök be."

A megváltozott külsejű evezős azért nem csak előítélettel találkozott, Amszterdamban, az ergométeres verseny mezőnye körében például óriási sikert aratott punkként, így elképzelhető, hogy a nyáron megismétli a "polgárpukkasztást".