Ismét Eto’o Afrika legjobbja

A díjátadó gálára a dél-afrikai Durbanben került sor, ahová elvileg a legtöbben úgy érkeztek, hogy fogalmuk sem volt, a különböző kategóriákban melyik jelölt viheti el a pálmát. A gyakorlatban természetesen ez máshogyan nézett ki, mert például Eto’o sikeréről már több mint egy hete pusmogtak, sőt, az átadás napja előtt a kameruni játékos barcelonai sajtótájékoztatóján már arról beszélt, miért nem utazik el a gálára. De erről később, előbb vessünk egy pillantást arra, hogy az est fénypontjáig, a legjobb afrikai labdarúgó nevének kimondásáig milyen lépések vezettek.

Először is 2004 decemberében a CAF-nál összeállítottak egy öt játékosból álló listát - miként a többi kategóriában is -, amelyet aztán kiküldtek a kontinens 53 tagországának, hogy a helyi szövetségek állítsák sorrendbe a kandidálókat. Ennek megfelelően Beni McCarthyra (Dél-Afrika, Porto), Emmanuel Adebayorra (Togo, Monaco), Didier Drogbára (Elefántcsontpart, Chelsea), Jay Jay Okochára (Nigéria, Bolton) és Samuel Eto’óra (Kamerun, Barcelona) lehetett voksolni. Közülük az utóbbi három kapta a legtöbb voksot, igaz, az hivatalosan nem derült ki, hogy melyikükre szavaztak a legtöbben.

A találgatások azután indultak be igazán, hogy a múlt heti, Franciaországban megrendezett Kamerun-Szenegál találkozón Eto’o a BBC egyik tudósítójának füle hallatára közölte csapattársaival, hogy a CAF értesítette, ő lesz a befutó. Noha a Barca csatára egyszer sem ismerte el hivatalosan a fent említett tényt, hétfőn a gránátvörös-kékeknél megtartott sajtótájékoztatóján a következőket mondta: "Nem megyek el a gálára, mert túl hosszú utazás lenne. Az utolsó pillanatig mérlegeltük a helyzetet, de tekintve, hogy csütörtök előtt biztosan nem értem volna viszsza, bajosan tudtam volna felkészülni a Mallorca elleni mérkőzésre. Az isten sem képes edzés nélkül megfelelő produkciót nyújtani." Mindezt arra kérdésre, hogy miért nem megy el Durbanbe átvenni a díjat. Ugyanakkor az is hozzátartozik az összképhez, hogy Eto’o, miként Drogba is, részt vett a decemberi cunami áldozatainak megsegítéséért rendezett, lapzártánk után befejeződő FIFA- UEFA-mérkőzésen.

Ettől persze még egyértelmű, hogy a csatár megérdemelte az elismerést. A 2004-es esztendőt a Mallorcával kezdte, amelynek színeiben a bajnokságban 17 gólig jutott, és ez elegendő volt, hogy a játékjogát félig még magáénak tudó Real Madrid, illetve a Barcelona elkezdjen huzalkodni rajta. A két óriás versengéséből a katalánok kerültek ki győztesen, egyrészt mert Eto’o nem volt hajlandó korábbi kenyéradójához visszatérni, másrészt a Barca által az asztalra letett 24 millió euró (amelnyek ugyan csak a felét kapta meg a királyi gárda) meggyőzte a fővárosiakat. Ma már tudjuk, a befektetés megtérült, a csatár ugyanis jelenleg (23 forduló után) tart annyi gólnál, amennyit az előző szezonban összesen szerzett, a Barcelona pedig rég nem látott teljesítménnyel a spanyol bajnokság első helyén állomásozik.

Ami a válogatottbeli szereplését illeti. Kamerun tavalyi 11 összecsapásából kilencen játszott, összesen négy gólt szerzett. Az év eleji Afrikai Nemzetek Kupáján a negyeddöntőig jutott, viszont csak akkor tudott eredményes lenni, amikor válogatottja kiesett Nigériával szemben. Eto’o hiába lépett pályára egy kivételével az összes vb-selejtezőn, a világbajnoki kvalifikációs mérkőzéseken sem remekeltek a "szelídíthetetlen oroszlánok", akik jelenleg csak a negyedik helyen szerénykednek csoportjukban.

Eto’o előtt legutóbb El-Hadji Diouf duplázott, 2001-ben és 2002-ben.