Szabadnap: pihenni aktívan is lehet

A legkellemesebb meglepetést talán a két motoros szerezte, hiszen ők korábban még sohasem jártak a sivatagban, senki sem számított rá (talán még ők maguk sem), hogy ilyen eredményesen veszik majd az akadályokat.
Varga Ákos összetettbeli 26. helye már-már csodaszámba megy, és bár nincs a legdaliásabb állapotban (szombaton ráesett a hátára), alig várja, hogy továbbmehessen. Körülbelül ilyesmire számított, amikor a Dakart elképzelte, és azt mondja, tudna ennél még gyorsabb is lenni, de minden "gyors menés" veszélyes, ő pedig nem akar kockáztatni. Így is előfordul néha, hogy elveszti a kontrollt, szombaton például akkor, amikor meglátta maga fölött a tévés helikoptert. Gázt adott, hogy látványosabb legyen a kép, rögtön bele is szállt egy termetes dűnébe.
Szerinte úgy a legjobb motorozni a sivatagban, ha összeverődik két-három ember, és azok segítik egymást. Úgy jobban fogynak a kilométerek. No és a navigáció is sokkal könnyebb. Ô ezt a részét a versenyzésnek egyelőre csak tanulgatja, a tájékozódás tekintetében sokszor a rutinos rókákra hagyatkozik. Arra a kérdésre, hogy bele lehet-e szeretni a Dakarba, azt válaszolja: "Akkor igen, ha valaki mazochista. Egyébként pedig, szerintem ez az egész a kihívásokról szól, azt keresi itt mindenki."

Három napig nem evett

Nagy Péter pénteken még gyakorlatilag a végkimerülés határán volt, hiszen étlen-szomjan bent ragadt a sivatagban, de a lényeg, hogy folytatni tudta a versenyzést. Igaz, az ujjai még most is dagadtak a fáradtságtól, meg attól, hogy több száz kilométeren keresztül folyamatosan szorongatta a KTM-je kormányát. De nagyon elszánt.
Szerinte nem is a szakaszok hossza viseli meg a legjobban a motorosokat, hanem a nehézsége. A végeláthatatlan tevefűmező, a végtelennek tűnő dűnék és kősivatagok.
Az összetettben a 112. helyen álló motoros eddig egy nagyobbat esett, igaz, az akkora volt, hogy percekig csak ordítani tudott a bordáiba nyilalló fájdalomtól. Aztán felállt, lesöpörte magáról a homokot, és ment tovább. Mert nem azért jött, hogy feladja. A Dakar napfényes oldalán még nem járt, egyelőre folyamatos küzdelemből áll az élete. "Három napig nem ettem, úgyhogy elfogyott az energiám. De a szünnapon mindent bepótoltam" - mondja, miközben már a harmadik marcipánmikulásnak harapja le a fejét.
Szalay Balázs és Bunkoczi László jó hangulatban töltötte a szünnapot. Nem csoda, hiszen részeredményei alapján a 20. helyet foglalja el az összetettben, ezzel a legjobb magyar autós.
A pilóta jól emlékszik még, hogy tavaly mennyire nehezen jutott el a szünnapig, és hogy akkor milyen rossz állapotban volt az autója. Az Opel Frontera most jól bírja a megpróbáltatásokat, tulajdonképpen hozzá se kellett volna nyúlni, hiszen nem volt nagy baja, mégis darabokra szedte a csapat, hogy minden elkopott alkatrészt újra cseréljen benne.


---- Szalay talán csak az álmaiban számított ilyen jó eredményre, de most már azt mondja, ez a 20. hely akár tartható is, mert az autóval jó tempót lehet autózni, és jobban bírja a homokot, mint tavaly. Ráadásul sokkal könnyebb vele előzni, ami egyrészt a szélesebb pályáknak köszönhető, másrészt annak, hogy az autó sokat gyorsult tavaly óta. Azért így is akadnak gondok: szombaton például az egyik homokdűne alkotott legyőzhetetlen akadályt. Aztán amikor negyven perc alatt kiásták a kocsit, Szalay a dűnetetőn várta a homokfutókkal és lapátokkal rohanó navigátorát. Nem túl türelmes ember lévén megunta a várakozást, és elkezdett futni a dűne gerincén, biztatva Bunkoczit, hogy már nincs sok hátra. A navigátor meg persze kifulladva válaszolt: "Jó, hogy nem ütöd a hátamat egy lovaglóostorral!"

Palik László és Darázsi Gábor azt mondja, az összetettbeli 22. helyezésük bizonyos szempontból irreális. A barcelonai rajt felé tartva a repülőn éppen arról beszéltek, hogy 21 gyári menő van, akiket lehetetlen megközelíteni, a többiek csak a fennmaradó helyezésekben gondolkodhatnak. Erre most ők állnak a 22. helyen.
És ezt a sikert egyrészt a profi felkészülésnek tulajdonítják, másrészt pedig a csapatmunkának, ami szombaton a szelektív szakaszon is megmutatkozott. Kis Sándorék ugyanis nemcsak alkatrésszel segítették ki bajba jutott csapattársukat, hanem szervizelni is segítettek, sőt, afféle hátvédként működtek, hogy ha a Nissannak megint valami baja lenne, segíteni tudjanak.
Érdekesség, hogy Paliknak ez a negyedik Dakarja, de mire a mezőny eljutott Atarba, ő már sohasem volt versenyben (amikor célba ért, másfelé vezetett az útvonal), úgyhogy sikerült legyőznie a mumusát. Nagy fegyverténynek tartja, hogy a szünnapig egyetlen méternyit sem tévedtek el, ami Darázsi profizmusára vall.
S hogy mit jósol az elkövetkezendő napokra? "Az elmúlt évek során egyvalamit jól megtanultam a profiktól: hogy a Dakaron a következő nap mindig egy új verseny kezdete. Úgyhogy az esélyekről a Rózsaszín-tónál kérdezzen!"
Kis Sándor és Czeglédi Péter felemás érzésekkel tekint vissza az elmúlt napokra. Az egyik szemük sír, a másik nevet, hiszen egyrészt pénteken a Dakar történetének legjobb magyar részeredményét érték el (13. hely a "pokoli" szakaszon), másrészt viszont még Európában kaptak hét óra büntetést (váltócsere miatt későn álltak be a parc fermébe az összekötő szakasz végén), ami miatt az összetettben nem azon a helyen vannak, amiért küzdöttek.
Kis azt mondja, a büntetés nem vette el a kedvét a versenyzéstől, hiszen az elmúlt három évben már annyi megpróbáltatáson ment keresztül, hogy ez meg se kottyant. Az viszont egy kicsit megrázta, hogy végigjárta öt ország dűnéit, de a szombati szakaszon a homok még mindig tudott neki újat "mutatni". Az Atarba vezető úton több mint egy órát veszített az ásás miatt. "A csütörtöki tizenharmadik helyünk az extrém körülményeknek köszönhető, mégis megerősít abban a hitemben, hogy a magyaroknak is van itt keresnivalójuk."

Három nap munka, nyolc óra pihenés

Liszi Lászlóval és Rack Györggyel kapcsolatban a legjobb hír, hogy itt vannak, és háromnapnyi maratoni autózás után vasárnapra virradóra végre nyolc órát aludtak.
Ôk voltak azok, akik még csütörtök éjszaka kint ragadtak a sivatagban, mert elfogyott a Mitsubishiből az üzemanyag, majd pénteken estére ért oda a segítség, és szombaton két óra alvás után rajtoltak el.
Liszi azt mondja, az utolsó száz kilométer volt a legnehezebb. Akkor már eljutott arra a szintre, hogy akár vezetés közben is elaludt volna, ha lehet.
A dízel Pajero eddig jól bírja a megpróbáltatásokat, a szünnapon jóformán csak "pofozgatni" kellett, mert igazán fontos alkatrész nem ment tönkre benne.


---- Talán az autó kiforrottságának is köszönhető, hogy Lisziék itt vannak Atarban. S hogy mennyi esélyt lát arra, hogy eljussanak Dakarig? "Még mindig ötven-ötven százalék a sanszunk, de ha nem hinnék benne, hogy teljesíteni lehet, nem lennék itt."
A két kamionos legénység valahogy "állam az államban". Ôk mind a hatan afféle vidám fiúk, akik élvezik, ameddig versenyezhetnek, hiszen valójában az a dolguk, hogy ha a csapatuk autója bajba jut, akkor segítsenek. Még az órákig tartó ásást is mosolyogva mesélik, mintha a világ legjobb dolga lenne kamionokat kilapátolni a homokból.
Kettejük közül a Darázsi Zsolt, Tagai Róbert, Szalai Norbert trió áll jobb helyen (24.), és a pilóta legelőször azt emelte ki az idei verseny élményei közül, hogy az idén eddig nem kellett órákig tartó szereléssel bíbelődni a szelektív szakaszokon, kétszer segítettek, akkor is "csak" kihúzták a homokban elakadt Szalayt és Kist. A segítségnyújtással egyébként semmi baja, azt mondja, ők ezért vannak itt.

Nappal ástak, éjjel repesztettek

Ugyanígy van ezzel az üggyel a Szaller Zoltán, Farkas Nándor, Keresztesi Péter trió is, amely szombaton lapzártánk után ért célba. A Mercedes legénysége is belekóstolt az ásás örömeibe, érdekes, hogy ez nappal volt, ám amikor besötétedett, már gond nélkül haladt a böhöm nagy szerkezet.
A kérdésre, hogy ha nyerne a lottón, és önálló csapatként indulhatna a Dakaron, mivel menne, Darázsi és Szaller egy másodpercnyi gondolkodás nélkül rávágta a választ: természetesen kamionnal.
Mert a kamionozás életforma - mint ahogyan a Dakar is az.


---- Meoni: éppen a lényeg veszett el

Fabrizio Meoni iszonyúan dühös volt. Igazi olasz módjára, heves karmozdulatokkal bizonygatta az igazát a sportbírók főnökének - egy pillanat alatt úgy felhúzta magát, hogy félő volt, sose hagyja abba a szemrehányásokat. Történt ugyanis, hogy Meoni nem három kilométeren belül ment el az egyik megadott műholdas pont mellett, emiatt két percre megbüntették. Ez pedig már az ő idegeit is megviselte.
- Ne haragudjon, kissé elvesztettem a fejem, de nem csoda, hiszen ennyi év után először nincs bennem a Dakar-érzés.
- Ezen a büntetésen eldőlhet a verseny sorsa?
- Nem is a percekről van itt már szó, hanem arról, hogy az új szabályok miatt az ember nem arra megy, amerre akar a sivatagban. Kijelölnek nyolc tíz pontot GPS-en, amelyekhez képest nekünk három kilométeren belül kell lennünk, és ezzel elvész a verseny lényege. Mert ebben a műfajban pont az volt a jó, hogy oda kellett menni az ellenőrző pontokhoz, de az utat maga választotta meg az ember. A sivatagban szabad volt a döntés. Itt már rég nem a büntetésről van szó, hanem arról, hogy elveszítettem a motivációt, elveszítettem azt, amit szerettem.
- De hát sorra nyeri a szakaszokat, ezt nem lehet motiváció nélkül.
- A rajt előtt sohasem gondolok arra, hogy nyerni szeretnék, mert túl sok minden történhet, ami ezt megakadályozza. Elromolhat a motorom, ugyanakkor másnak is lehet gondja, no és ott van még az emberi tényező is. Folyamatosan koncentrálni kell, nem szabad hibázni, mert az rögtön megbosszulja magát. A sivatagban a siker titka az egyenletes jó teljesítmény.
- Elhiszem, hogy ez a büntetés most visszavetette, de azért győzni jött ide, ugye?
- Hát persze. Magában, legbelül mindig a legjobb akar lenni az ember, de rájöttem, hogy ez évről évre bonyolultabb számomra. Korábban nem érdekelt, ha elúszott egy verseny, ám most már negyvenhét éves vagyok, túl közel ahhoz a limithez, amikor az embernek be kell fejeznie a versenyzést. Rajtam már nagyobb a nyomás, mint a fiatalabb vetélytársaimon, hiszen nincs időm.
- Tavaly bejelentette, hogy befejezi a versenyzést, most mégis itt van. Miért döntött akkor úgy, és miért változtatta meg a véleményét később?
- Tudja, az nem volt igazi döntés. Nem gondolkodtam rajta hosszan, hanem a verseny közbeni sikertelenség szülte. Nem éreztem jól magam a motoron, folyamatosan legyőztek, semmi sikerélményem sem volt. Ilyenkor mindenfélét mond az ember, de nem azt, amit igazán érez. A Dakar után egy hónappal már mindent másképp láttam.
- És hogyan látja a jövőjét most?
- Versenyzés nélkül.
- Eldöntötte?
- El.
- Volt szerepe ebben annak, hogy Richard Sainct versenybalesetben meghalt Egyiptomban?
- Nem, már sokkal korábban elhatároztam magam, a történtek csak megerősítettek abban, hogy jól döntöttem.
- Érzett valaha is félelmet?
- Motorozás közben nem, hiszen nekem ez az életem, nagyon élvezem. De amikor például odaértem Richard mellé, és láttam, hogy mi történt, a családomra gondoltam. Akkor átfutott rajtam valami félelem-féle. Tudja, amikor Richard-ra gondolok, melegséget érzek, mert ő imádta, amit csinált, boldogan halt meg. A szomorúság akkor költözik a szívembe, amikor a családjára gondolok, mert nekik viszont nagy szükségük lenne rá.
- Önnek is van két kisgyereke.
- Igen, és ők azok, akik miatt be kell fejezni.
- Ha most számadást kéne csinálnia, mit választana a legemlékezetesebb pillanatnak az életéből?
- Nem tudok dönteni. Csodás érzés volt két Dakart nyerni, de az is felemelő, hogy van két csodálatos gyerekem. Tudja, amikor a versenyeken vagyok, a családomra gondolok, és amikor hosszabb időt töltök otthon, akkor a motorozásra. Ezért vagyok képtelen fontossági sorrendet felállítani.


---- A verseny állása 9 nap után.
Autósok: 1. Peterhansel, Cottret (francia, Mitsubishi Pajero V60) 22:45:57, 2. Alphand, Picard (francia, Mitsubishi Pajero Evo) 20:00 p h., 3. Kleinschmidt, Pons (német, olasz, Volkswagen Touareg) 40:25 p h. …20. Szalay Balázs, Bunkoczi Lázsló (magyar, Opel Frontera) 11:53:00 ó h., …22. Palik László, Darázsi Gábor (magyar, Nissan Pick-Up) 12:20:11 ó h., …41. Kis Sándor, Czeglédi Péter (magyar, Nissan Pick-Up) 17:59:31 ó h., …95. Liszi László, Rack György (magyar, Mitsubishi Pajero) 39:45:18 ó h.
Motorosok: 1. Meoni (olasz, KTM 660) 23:41:32, 2. Despres (francia, KTM 660) 55 mp h., 3. Coma (spanyol, KTM 660) 2:50 p h., …26. Varga Ákos (magyar, KTM 660) 5:14:21 ó h., …112. Nagy Péter (magyar, KTM 660) 29:31:24 ó h.
Kamionosok: 1. Kabirov, Beljajev, Mokejev (orosz, Kamaz) 29:58:02, 2. Bekx, Willems, Maessen (holland, holland, belga, DAF) 1:41:22 ó h., 3. J. Sugavara, Hamura (japán, Hino Ranger) 3:47:29 ó h., …24. Darázsi Zsolt, Tagai Róbert, Szalai Norbert (magyar, MAN) 14:08:39 ó h., …26. Szaller Zoltán, Farkas Nándor, Keresztesi Péter (magyar, Mercedes)16:43:21 ó h.
Következik: 10. nap, Atar-Atar (összekötő szakasz: 8 km, szelektív szakasz: 483 km, összekötő szakasz: 8 km)