Kis, a szerencsés tizenhármas

Akkor annyit lehetett tudni, hogy sokan vesztegelnek a sivatagban műszaki gondok miatt, és sokan azért, mert kifogyott az üzemanyaguk. Igen, ez is előfordulhat ebben a profivilágban. Főleg úgy, hogy a motorosoknak például minden ellenőrző ponton csak húsz liter benzint adtak. A rutinosabbak, mint például Marc Coma, nem hagyták annyiban: ugyan közelharcot vívtak az üzemanyagért (a tankolószemélyzet bizonygatta, hogy ennyi is elég lesz), de nem kockáztattak. A rutintalanabbak elhitték, hogy biztosan kiszámolta ezt valaki, és eljutnak ennyivel a célig. Hát nem jutottak.

Reggelig sem nőtt jelentősen a célba érkezők száma, több tucat versenyző vesztegelt a sivatagban, ehhez jött még, hogy a mentőhelikopterek nem tudtak felszállni a homokviharban, úgyhogy a rendezők úgy döntöttek: a verseny biztonságos lebonyolítása érdekében teljes egészében törlik a pénteki napot, és a mezőny összekötő szakaszként teszi meg az utat Tidzsikdzsáig (térképünkön ezért helyeztük a hangsúlyt másodszor is a 7. etapra).

Körülbelül délután kettőig elrajtolt az összes, táborban lévő pilóta, ám még órákkal később is érkeztek "kóbor" versenyzők, akik aztán gyors ebéd (vagy vacsora) után indultak is tovább Tidzsikdzsába. Mert bár a rendezőség úgy döntött: engedélyezi, hogy versenyben maradjanak, azért a szombat reggeli rajtot el kellene érniük valahogy. A várva várt szünnapig ugyanis még a Tidzsikdzsa-Atar szakasz hátravan.

Az eddigi legjobb magyar eredmény

A magyar indulókról szóló legutóbbi történetünket nem fejezhettük be, mert egyedül a motoros Varga Ákos érte el a tábort lapzártánkig, méghozzá a 28. helyen. Sok gondja volt, és nagyon elfáradt, de ő legalább emberi időben leküzdötte a 660 kilométeres szelektív szakaszt. Nézzük most, mi történt a többiekkel!
Először Kis Sándor és Czeglédi Péter érkezett meg - a szenzációs 13. helyen! Ez azért számít nagy szónak, mert a Dakaron eddig húszon belül nem nagyon volt magyar, mivel azokat a pozíciókat a gyári versenyzők kisajátítják maguknak. Pedig Kiséknek is volt bajuk bőven, de úgy látszik, az ellenfeleknek még több…
"Mindjárt az első dűnesoron ástunk egy jóízűt, mert a vizes homok nagyon puha volt, és erre senki sem számított, úgyhogy nem nekünk kellett egyedül előszednünk a lapátokat - mondta Kis. - Navigáció szempontjából nem volt túl bonyolult a szakasz, körülbelül háromszor kellett irányt váltani, úgyhogy Péternek nem lehetett túl izgalmas végigzötykölődni, de én élveztem. Persze azt leszámítva, amikor melegedni kezdett a motor. Minden vizet a hűtőre locsoltunk, de nem sokat használt, mint ahogy az sem, hogy a vége felé végig tevefüvön kellett autózni, ahol a maximális sebesség huszonkét kilométer per óra volt."


---- A Palik László, Darázsi Gábor, valamint a Szalay Balázs, Bunkoczi László duó félórás eltéréssel, éjjel kettő után érkezett, nem túl daliás állapotban, viszont elégedetten. Hiszen valószínűleg az idei Dakar legnehezebb szakaszán voltak túl - de a leghosszabbon biztosan.
Palik a 24. hely eléréséhez vezető utat nemes egyszerűséggel "kalandtúrának" titulálta. Nem csoda, hiszen 50 kilométerrel a cél előtt a navigátorával észrevették, hogy eltört az egyik féltengely, és bizony ki kellett cserélni. Ugyanakkor vészesen fogyott az üzemanyag, és melegedett a motor. "Ebben a helyzetben annyi mindentől féltünk, hogy már csak röhögni tudtunk - emlékezett vissza Palik. - Emlékezetes nap volt, Baluék (Szalay - a szerző) egy hatalmas dűne egyik oldalán szereltek, mi a másikon. Amikor nagy nehezen végre beértünk a célba, tudtam, hogy valami nincs rendben, mert mindenki ujjongott és tapsolt. Az örömteli fogadtatás okára akkor jöttem rá, amikor megláttam, hogy milyen kevés autó áll a parc fermében."
Mindenki számára a legutolsó kaland a kaland, úgyhogy Paliknak is csak később jutott eszébe, milyen izgalmakat kellett átélniük a pálya felénél. Az egyik dűnetetőre megérkezve azt látta, hogy a domb aljában, éppen "irányban" egy japán toyotás ás nagy erőkkel. Ilyenkor az a szokás, hogy a pilóta kirakja a homokfutóját és a sisakját a dűne tetejére, hogy a többiek lássák, ott van. Nos, a japán ezt elmulasztotta, úgyhogy Palik tíz centivel kerülte el az ütközést. Csakhogy érkezett mögötte egy litván, aki már nem tudott idejében megállni. Ô nekiment Palik Nissanjának, Palik meg a Toyotának, úgyhogy percekbe telt, mire közös erővel lerángatták a "szerelvényt" a japán nyakából.

360 kilométert mentek fék nélkül

Szalayéknak efféle gondjaik nem voltak, viszont a technikával annál inkább meggyűlt a bajuk. Pedig a kezdésre nem lehetett panaszuk: a 14. pozícióban haladtak át az első ellenőrző ponton, utána azonban elkezdődtek a megpróbáltatásaik. Amikor igyekeztek kikerülni egy szűk átjáróba beszorult motorost, az Opel Frontera felakadt egy hatalmas sziklán. Nem volt más lehetőség, ki kellett ásni a homokot a szikla alól, aztán arrébb görgetni, hogy le tudjanak róla jönni az autóval. Ezzel a lendülettel egyébként letörték a kipufogót, és ez később gondokat okozott.
"Égett szagot éreztünk, és melegedett az autó, azt hittük, hogy szétégett a motorkábel, és erre utalt az is, hogy megállt az autó - mondta Szalay. - Szétszedtük a Frontera komplett alját, ám mire kiderült, hogy csak a kipufogóval van gond, sok idő eltelt, és visszaelőzött a gyári nissanos Giniel de Villiers, akivel korábban nagy csatát vívtunk."
Az már csak hab volt a tortán, hogy 360 kilométerrel a vége előtt a főfékhengerbe bement a por, ami azt vonta maga után, hogy ettől kezdve Szalay egyáltalán nem lépett rá a fékre, hogy ne szoruljon be a pedál. A végére még ástak egy kicsit, amikor beragadtak egy elakadt Buggy mögé, majd ékszíjat cseréltek, de ezen már meg sem lepődtek. Dolgos napot tudhatnak tehát maguk mögött, nagyon megérdemelték a pihenést.


---- Csakúgy, mint a kamionosok, akik reggel kilenc tájban értek be a táborba 18 órányi zötykölődés után. Ezúttal a Darázsi Zsolt, Tagai Róbert, Szalai Norbert trió végzett előrébb (17.) 45 perc különbséggel és egy pozícióval.
Pedig reggel eléggé rossz hangulatban vágott neki a szakasznak a MAN-legénység, mivel az előző napi helyezéséhez képest rossz rajtidőt kapott. Reklamálásra nem volt lehetőség, úgyhogy délután negyed kettőkor nekivágtak a távnak. Arra már akkor sem volt esélyük, hogy világosban beérjenek (errefelé hatkor sötétedik), de azért azt sem gondolták, hogy erre reggelig várni kell. Négyszáz kilométerre voltak a céltól, amikor rájuk esteledett, de nem ekkor roskadtak igazán magukba a fiúk, hanem akkor, amikor a homokviharban elkezdett esni az eső. "Az ablaktörlő összevissza sározta a szélvédőt, alig lehetett kilátni. És amikor azt hittem, hogy már nem jöhet rosszabb, beértünk a tevefű közé" - mondta Darázsi Zsolt.
A Szaller Zoltán, Farkas Nándor, Keresztesi Péter trió is arra panaszkodott leginkább, hogy sötétben kellett megmászni a dűnéket, pokoli időjárási és látási viszonyok között. Szaller szerint ez volt a Dakar legrosszabb napja, ami nem is fizikailag törte meg az embereket, hanem lelkileg. "Ott álltak a motorok és a kamionok, a vezetőik pedig néhány liter üzemanyagért könyörögtek. Majd megszakadt a szívem értük, de nem adhattam, mert nekünk is csak annyi volt, hogy kiérjünk" - mondta Szaller.

Nagy Péter beért, Lisziék vesztegelnek

A Liszi László, Rack György kettős lapzártánkig nem érte el a tisiti tábort. Az autós párosról annyit tudni, hogy az autójából kifogyott az üzemanyag, és a hármas ellenőrző ponttól nem meszsze (több mint 100 kilométerre a tábortól) várja a segítséget. Nagy Péternek ugyanez volt a gondja húsz kilométerrel a cél előtt, hajnalban találkozott vele a Darázsi vezette versenykamion, amely azonban nem tudott segíteni, mert a KTM-be nem jó a gázolaj.
A helyi katonákból álló mentőcsapat este hatkor ért oda a motoroshoz, aki akkor már pont húsz órája vesztegelt a sivatagban. "Nem ettem, nem aludtam, néha integettem az arra jövő autósoknak, és vártam a jószerencsére - mondta Nagy, aki a táborba érkezése után néhány perccel indult is tovább Tidzsikdzsába, hogy még világosban tehessen meg néhány kilométert. - Csak az bosszant, hogy előző este tízre itt lehettem volna, ha a rendezők nem maximálják húsz literben a felvehető üzemanyagot. Na mindegy, indulok, nincs vesztegetni való időm."
Elvileg még Lisziék számára sincs veszve minden, ha szombaton az utolsó rajtoló előtt fél órával odaérnek Tidzsikdzsába, folytathatják a küzdelmet.


---- 27. Telefónica Dakar-rali
7. nap, Zuérat-Tisit
(Összekötő szakasz: 9 km, szelektív szakasz: 660 km)
Autósok: 1. Peterhansel, Cottret (francia, Mitsubishi Pajero V60) 8:21:57, 2. el-Attijah, Guehennec (katari, francia, BMW X5) 25:40 p h., 3. Kleinschmidt, Pons (német, olasz, Volkswagen Touareg) 26:07 p h., …13. Kis, Czeglédi (magyar, Nissan Pick-Up) 3:46:39 ó h., …24. Palik, Darázsi G. (magyar, Nissan Pick-Up) 6:10:42 ó h., …27. Szalay, Bunkoczi (magyar, Opel Frontera) 6:44:24 ó h.
Kamionosok: 1. Kabirov, Beljajev, Mokejev (orosz, Kamaz) 11:43:01, 2. Sugavara, Suzuki (japán, Hino Ranger) 1:26:33 ó h., 3. Bekx, Willems, Maessen (holland, holland, belga, DAF) 1:29:11 ó h., …17. Darázsi Zs., Tagai, Szalai (magyar, MAN) 6:31:15 ó h., 18. Szaller, Farkas, Keresztesi (magyar, Mercedes) 7:16:54 ó h.
Motorosok: 1. Fretigné (francia, Yamaha 2 WD) 9:16:26, 2. Coma (spanyol, KTM 660) 4:31 p h., 3. Despres (francia, KTM 660) 5:22 p h., …28. Varga (magyar, KTM) 2:01:04 ó h. Nagy Péter pontos eredményét lapzártánkig nem kaptuk meg.

Az összetettben
Autósok: 1. Peterhansel 17:51:47, 2. Alphand (francia, Mitsubishi Pajero Evo) 21:31 p h., 3. Kleinschmidt 22:43 p h., …21. Palik 8:44:49 ó h., 22. Szalay 8:58:26 ó h., …40. Kis 13:47:08 ó h.
Motorosok: 1. Coma 18:18:21, 2. Despres 16 mp h., 3. Caldecott (ausztrál, KTM 660) 5:39 p h., …27. Varga 4:05:13 ó h.
Kamionosok: 1. Kabirov 23:11:03, 2. Bekx 1:37:42 ó h., 3. Sugavara 3:32:32 ó h., …23. Darázsi Zs. 13:13:43 ó h., …24. Szaller 13:30:43 ó h.

Következik: 9. nap, Tidzsikdzsa-Atar (összekötő szakasz: 3 km, szelektív szakasz: 361 km, összekötő szakasz: 35 km)


---- Ha kell, kész a támadásra

A címvédő Stéphane Peterhansel nyugodtan sétálgatott az étkezősátorban. Mindenkivel kedélyesen elbeszélgetett, nyugodtan megreggelizett, és várta, hogy elrajtolhasson. Szó, mi szó, nem is volt túl sok oka az aggodalomra, hiszen bár döcögősen kezdődött számára a viadal, három szakasszal ezelőtt, az első mauritániai napon helyreállt a rend. Most már ő vezet, nem is kevéssel, és természetesen megint nyerni szeretne.
- Ön szerint jó ötlet volt törölni a pénteki szakaszt?
- A mezőny nagy része bent volt a sivatagban, ha ezt a napot nem törölték volna, a végén szerintem alig ért volna be néhány jármű a célba.
- Ha jól tudom, a verseny megálmodója, Thierry Sabine azon a véleményen volt, hogy ha egy ember ér be a célba, a Dakar akkor is Dakar.
- Igen, normális körülmények között egyet is értenék ezzel, de szerintem semmiképpen sem szabad a sorsára hagyni több tucat embert a sivatagban.
- No és persze azért sincs oka az izgalomra, mert vezet az összetettben.
- Pontosan - mosolyog.
- Milyennek értékeli eddig a versenyt?
- Klasszikus Dakar. Könnyebb marokkói szakaszokkal kezdődött, és nagyon nehéz mauritániai részekkel folytatódott. A gyors pályákon a ralis múltú versenyzők domináltak, utóbb azonban közülük többen is annak áldozatai lettek, hogy túl gyorsan akartak menni.
- Mauritániába érve aztán megváltozott a helyzet: ön vette át a főszerepet.
- Huszonnégy perc volt a hátrányom, amikor átjöttünk ebbe az országba, és igazából is elkezdődött a Dakar. Nem voltam túl boldog a tizenhatodik helyemmel, ugyanakkor tudtam, hogy nem történt katasztrófa. Elhatároztam: ha kell, támadni fogok, de mindenképpen találok valami megoldást a hátrányom ledolgozására.
- Így is lett. Jelen állás szerint kit tart a legnagyobb riválisának a győzelemért folytatott harcban?
- A mögöttem jövők mind nagyon gyorsak: Alphand, Kleinschmidt és el-Attijah egyaránt gyors, és mind arra várnak, hogy én hibázzak.


---- De Gavardo kiesett
A gyári KTM-es alakulat újabb tagját vesztette el: Jordi Duran után a chilei Carlos De Gavardónak is fel kellett adnia a viadalt, miután súlyos balesetet szenvedett. De Gavardo kiválása azt jelenti, hogy a motorosoknál is kiesett egy sztárpilóta. A Dakar első dél-amerikai szakaszgyőztese kétszer nyert tereprali Világkupát, és az idén az volt a célja, hogy megnyerje a 450-es géposztályt ezen a viadalon. A nagy sebességnél bekövetkezett bukás, a súlyos hátsérülés megakadályozza ebben.

Végeláthatatlan vonat
Bár a vasút nem a Dakar műfaja, mégiscsak közlekedésről van szó, úgyhogy nem hallgathatjuk el: Mauritánia büszkélkedhet a világ egyik leghosszabb vonatszerelvényével. A Zuérat és Nouadhibou közötti 600 kilométeres szakaszon közlekedő vonat 250 vagonból áll, a hossza majdnem három kilométer. A vonat egy vasbányából szállít ércet.

McRae 165-tel bukott
A Dakar szervezői közölték, hogy a szerdai szakaszon kieső Colin McRae 165 kilométer/órás sebességnél vesztette el az uralmát a Nissan Pick Upja felett, és perdült meg nyolc alkalommal a homokban. A skót és navigátora, a svéd Tina Thorner kisasszony szinte karcolás nélkül megúszta a becsapódást: McRae-nek látási gondjai voltak néhány órán keresztül, míg társának kisebb vérömleny keletkezett a hátán.

A legnehezebb Dakar?
Marc Coma - akit a spanyolok egyre inkább kezdenek az eddigi egyetlen győztesükhöz, Joan Romához hasonlítani - állítja, ez pályafutása legkeményebb versenye. "2002 óta indulok a Dakaron, és bátran kijelenthetem, hogy erőnléti, motorozási és navigációs szempontból eddig ez a legnehezebben teljesíthető Dakarom. Úgy érzem, hogy az idén igazi dakarossá válok, hiszen tényleg mindenfajta nehézséggel meg kell küzdeni a Szaharában."