Világosban elérni a tábort

Szalay Balázs immár hetedszer vág neki a Dakar-ralinak, és ő az egyetlen magyar autós, akinek sikerült teljesítenie a legutóbbi viadal távját.
Hogy mi hajtja, hogy mi viszi vissza újra meg újra a sivatagba, azt csak azok érthetik meg, akik már jártak ott, akik már tapasztalták, milyen fantasztikus érzés száguldani a dűnék között. Persze fárasztó és veszélyes is, de erre az induláskor még nem gondol az ember.
Az Opel Fronterával immár második sivatagi show-jára készülő mérnökember az eddigiekhez képest sokkal nagyobb csapattal indul. Ez egészen új problémákat vetett fel, mert ahhoz, hogy 11 embert jól tudjanak irányítani, sokkal komolyabb felkészültségre van szükség. Sokkal jobban meg kellett szervezni az egészet, és mindenkinek tisztázni kellett előre a pontos feladatát. Ez némiképp átformálta a csapatot, az idén például már októberben elkezdték pontosan megszervezni, hogy napra lebontva kinek mi a dolga.

A legutóbbi Dakaron sokszor előfordult, hogy a szervizkamion nem tudott időben odaérni a táborba, emiatt nem tudták kellőképpen felkészíteni az autót. A Volkswagennél vannak barátaik, tőlük lesték el azt a praktikát, hogy történjék bármi, az egyik kamion már reggel ötkor elindul a következő táborhelyre. Még akkor is, ha esetleg nincs kész a versenyautó. A szervizesek ott maradnak a másik kamionnal, és később követik a csapatot. Náluk is így lesz.
A központi kerékfújó betiltása nem jelent majd számukra leküzdhetetlen akadályt, az októberi, dubai verseny ugyanis jó volt arra, hogy minden részletre kiterjedően megállapítsák, milyen gumikkal, milyen nyomással kell majd autózniuk. "Úgy tervezzük, hogy 1.4-es guminyomással autózunk majd. Természetesen ha elássuk magunkat vagy süppedős, puha részhez érünk, akkor megállunk, és még jobban leengedjük a kerekeket. Csak viszonyításképpen: ha nem lenne veszélyes, homokos szakasz az útvonalban, akkor legalább kettes vagy két és feles keréknyomással mennénk."
Kellett ez a verseny ahhoz, hogy bízni tudjon az autóban, hogy megismerje a karakterisztikáját, a kanyarodóképességét. Hiszen ebben a formában, ezzel a kocsival korábban még sohasem versenyzett. Az egy évvel ezelőttihez képest más a kuplung, a sebességváltó és az osztómű is, ezektől az új alkatrészektől nagyon érzékenyen reagál az autó. Mivel ráadásul bitang erős is, óvatosan kell vele bánni, mert ha nem, akkor könnyen törhetnek a féltengelyek. Dubai után egyébként bekerült a Fronterába az új motor, amiről azt kell tudni, hogy a legújabb fejlesztésű erőforrás. Ezt építették bele az idény végén a német túraautó-bajnokságban sikereket arató Opel Vectrába is.
Érdekesség egyébként, hogy ez az első olyan év Szalay pályafutása során, amikor ugyanazzal a navigátorral, nevezetesen Bunkoczi Lászlóval vág neki a sivatagnak, mint egy évvel korábban, és a pilóta sokat vár attól, hogy végre egy tapasztalt mitfahrer ül mellette.
A cél mégsem lehet a gyári versenyzők megszorongatása, Szalay szerint ugyanis az szinte lehetetlen. Talán jó részeredményekre van esély, de ennél többről nem is álmodik. Vagy mégis. Arról, hogy mindennap világosban beér a táborba…