Három magyar endurós Afrikában

Azt mondják, a motorosok mind őrültek - és lehet ebben valami.
Két keréken száguldani, végigállni a Dakar szinte teljes távját, nos, ez bizonyára felőrli az ember idegeit, és erejét egyaránt. Mégis évről évre van egy-két magyar pilóta, aki úgy érzi, hívja a sivatag, aki úgy gondolja: mennie kell. Az idén minden eddiginél több motoros vág neki a távnak, és még többen is lehettek volna, ha nem zárul le idő előtt a nevezés a mérhetetlen túljelentkezés miatt. Nagy Péter, Varga Ákos és Hermann Henrik azonban már biztosan ott lesz a barcelonai rajtnál.

Nagy Péter és Varga Ákos Győrből indul Barcelonába. Mindketten négy-öt éve enduróznak, ami köztudottan a motorsport egyik legkeményebb válfaja. Hosszú viadalokat rendeznek, a versenyzők maguk szerelik a gépeiket, és állóképesség nélkül senkinek sincs esélye a túlélésre. Ebből a szempontból az enduro nagyon hasonlít a Dakarra.
A két fiú azonban nemcsak a magyar bajnokságban szerepelt, hanem az Eb-futamokon és a hatnapos világbajnokságon is kipróbálta magát, sőt rajthoz állt azon az extrém hegymászóversenyen is, amelyet kifejezetten motorosok számára találtak ki. Az 1300 indulóból Varga a 48., Nagy a 62. helyen ért célba.
S hogy mit keresnek most a Dakaron? Úgy gondolták, muszáj kipróbálniuk a világ legnépszerűbb terepmotoros viadalát. Már tavaly is indultak volna, csakhogy nem volt pénzük, mostanra azonban a hátteret is sikerült megteremteni. Mert a Dakar-induláshoz bizony nemcsak egy versenymotor szükségeltetik, hanem valamiféle szervizháttér is, hogy az ember ne álljon ott a sivatagban teljesen egyedül, magára hagyva.
Nos, ez a magyar fiúkkal nem fordulhat elő, hiszen szerződtek a KTM-mel alkatrészellátásra és egy francia csapattal szervizelésre. Természetesen számukra is az elsődleges cél a célba érkezés, de azért nemcsak tapasztalatszerzésnek szánják a viadalt, ők versenyezni is szeretnének. A felkészülés során rengeteget segítettek egymásnak, de a versennyel kapcsolatban az a megállapodás, hogy mindenki diktálja a maga tempóját, és csak akkor áll meg a másik mellett, ha az tényleg bajban van.
Nem becsülik le a sivatagot, tisztelik a feladatot, ugyanakkor azonban bíznak benne, hogy a fizikai felkészültségük révén végigmennek a Dakaron.

A harmadik magyar motoros, Hermann Henrik egy kicsit más kategóriába tartozik, mint a fenti két fiú, bár ugyanolyan motorral (KTM 660) rajtol, mint a többiek és ugyanazt a szervizhátteret kapja meg. Az ő helyzete nemcsak azért más, mert a hazai motorsportszövetség elnökeként egy kicsit többet várnak el tőle, mint a többiektől, hanem azért is, mert nem százszázalékos egészségi állapotban áll oda a startvonalhoz.
Még két hete sincs annak, hogy autóbalesetet szenvedett, szerencsére nem tört el semmije, viszont azóta is dagadt a bokája és a meghúzódott vádlija se jött rendbe. Természetesen efféle "apróságok" nem tántoríthatták el gyerekkori álmának megvalósításától, kérdés, hogy mennyire bírja majd a lába a kiképzést.
A három motoros közül ő az egyetlen, akinek van bizonyos tapasztalata a sivatagban: a nyáron egy hetet töltött el a tunéziai dűnék között, hogy közelebbi ismeretséget kössön velük. Totálisan megfertőzte a sivatagi versenyzés kórja, amint hazajött, megrendelte a motorját a KTM-től és elkezdte a felkészülést. Hosszú távra tervez, jövőre szeretne rajthoz állni a Világkupa-viadalokon is, hogy aztán újult erővel, újra nekivághasson a Dakarnak. Először azonban ezen szeretne túl lenni.