A KTM ötödik sikere várható

Az ellentétek jellemzik a 27. Dakar-rali motorosmezőnyét. Egyfelől az első Dakar, azaz 1979 után teljesen új korszak kezdődik a motorosoknál, hiszen radikálisan új szabályokat vezettek be. Másfelől azonban folytatódik a 2001 óta megszokott hagyomány, mivel immár ötödik éve csak az osztrák KTM képviselteti magát gyári szinten a világ legnehezebb terepraliversenyén. Ami egyben azt is jelenti, hogy már jóval a rajt előtt megjósolható, milyen motorral nyerik majd meg a szaharai viadalt.

A nagy lökettérfogatú, 750 és 950 köbcenti közötti, kéthengeres, V-elrendezésű erőforrással ellátott motorok voltak a Dakar-rali motorosmezőnyének királyai 1979 és 2004 között. Ilyen monstrumokkal nyertek a legtöbbször: az eddigi 26 versenyből 18 alkalommal. Ezek az erőgépek alkották a Dakar királykategóriáját, ez a géposztály volt a tereprali MotoGP-je. Annak idején presztízsszempontból nagy jelentősége volt, ha valaki egy V2-es BMW GS80, egy Honda Africa Twin, egy Yamaha Supertenéré, egy Cagiva Elefant vagy éppen egy KTM LC8 nyergében motorozott.
A legendás nagyvasak azonban a múlt ködébe vesztek, hiszen egy, az idén életbe lépő új szabály szerint a V2-es blokkal felszerelt motorok nem lehetnek nagyobbak 450 köbcentisnél. A korszakos jelentőségű szabálymódosítás mellett két másik vadonatúj regulát is bevezettek: a négykerekű motorok, azaz a quadok már saját, teljesen különálló kategóriában versenyeznek, és a két maratoni szakasz után - ezeken semmiféle külső segítséget sem lehet igénybe venni - a motorokat zárt parkolóban, úgynevezett parc fermében kell elhelyezni.

A V2-esek számára bevezetett 450 köbcentis felső lökettérfogat-határt két ok miatt hozták meg. Egyrészt a balesetek megelőzése érdekében csökkenteni akarták a motorok teljesítményét, másrészt azt kívánták elérni, hogy a csapatok költségvetése csökkenjen. A kisebb költségvetéstől pedig a szervezők azt remélték, hogy már a 27. Dakar-ralira is több gyártó nevez majd be. Ez a terv azonban egyelőre nem vált valóra. Úgy tűnik, a Dakar továbbra sem csábító a gyártók számára.
Ugyan egészen november elejéig úgy tűnt, hogy a Dakar legsikeresebb márkája, a kilencszeres győztes Yamaha 1998 után visszatér Afrikába, hiszen már intenzíven tesztelték a legendás XT500-as modell - ilyen motorral nyerték meg az 1979-es első Dakart - utódát, a kétkerékhajtású XT660-at, ám az utolsó pillanatban a háromhangvillások mégis lemondták a gyári csapatuk részvételét. A Yamaha emiatt - ugyanúgy, mint 2004-ben - csak egy félgyári alakulattal indul, amelyben ismét a francia David Fretigné lesz az első számú pilóta. Fretigné-nek pedig két célja van a kétkerékhajtású WR450 2-Trackal: szakaszgyőzelmeket szeretne szerezni, és meg akarja nyerni a 450-es géposztály versengését.

Az abszolút győzelemre azonban nem sok esélye van. Ez annak ellenére igaz, hogy a KTM-nél hiányzik két korábbi Dakar-győztes. Az első spanyol hódító, a 32 éves Joan Roma, aki legutóbb, pályafutása kilencedik versenyén jutott fel a csúcsra - ő az idén autóval vág neki a Szaharának -, és a háromszoros Dakar-győztes francia Richard Sainct, aki szeptemberben tragikus balesetben elhunyt.
A KTM így is három gyári csapatot indít, és lesz két gyári támogatott pilótája. A francia Gauloises KTM-csapatban motorozik a kétszeres Dakar-győztes olasz Fabrizio Meoni, a francia Cyril Despres (ő 2003-ban második, 2004-ben harmadik volt a Dakaron) a francia Jean Brucy, valamint a dél-afrikai Alfie Cox, aki 2002-ben másodikként végzett. A spanyol Repsol-Red Bull-alakulatban három spanyol kapott helyett Marc Coma, Jordi Duran és Isidre Esteve Pujol. A KTM Factory csapatnak a hatszoros olasz enduro-világbajnok Giovanni Sala a tagja. A KTM a nyolc gyári pilótája mellett - mindnyájan az LC4 660-as motort használják - még két motorosra fog nagyon odafigyelni. A norvég Pal Anders Ullevalseter az idén megnyerte a Világkupát, a chilei Carlos De Gavardo pedig a 450-es géposztályban lett világelső.
A KTM erődemonstrációja pedig nem véletlen, hiszen a márka új rekordra készül: a KTM lehet az első gyár, amely egymás után ötször diadalmaskodik a Dakaron. ---- Richard Sainct. Kevesen ismerték közelről, mert zárkózott, távolságtartó ember volt, afféle magányos farkas. Kölyökképű, kék szemű, ugyanakkor hihetetlenül elszánt, szívós fajta. Ez elengedhetetlen, ha az ember újra meg újra felveszi a küzdelmet a természettel, ha évről évre nekivág a sivatagnak.

Richard Sainct rendkívüli tehetség volt, olyasvalaki, akiben az ész és a higgadtság gyorsasággal párosult. Háromszor nyerte meg a Dakart, rengeteg terve volt, és most mégis nélküle vág neki a mezőny a távnak. A 34 éves francia motoros a szeptemberi Fáraó-rali egyik szelektív szakaszán tragikus balesetben életét vesztette.
Mindenki megdöbbent, a társak nem is igen tudták, miként történhetett ez meg. Megint gyászol a Dakar-család. Sainct emléke előtt tisztelegve az idén senki sem viseli az egyes rajtszámot a viadalon. ---- 1979: Neveu (francia, Yamaha)
1980: Neveu (francia, Yamaha)
1981: Auriol (francia, BMW)
1982: Neveu (francia, Honda)
1983: Auriol (francia, BMW)
1984: Rahier (francia, BMW)
1985: Rahier (francia, BMW)
1986: Neveu (francia, Honda)
1987: Neveu (francia, Honda)
1988: Orioli (olasz, Honda)
1989: Lalay (francia, Honda)
1990: Orioli (olasz, Cagiva)
1991: Peterhansel (francia, Yamaha)
1992: Peterhansel (francia, Yamaha)
1993: Peterhansel (francia, Yamaha)
1994: Orioli (olasz, Cagiva)
1995: Peterhansel (francia, Yamaha)
1996: Orioli (olasz, Yamaha)
1997: Peterhansel (francia, Yamaha)
1998: Peterhansel (francia, Yamaha)
1999: Sainct (francia, BMW)
2000: Sainct (francia, BMW)
2001: Meoni (olasz, KTM)
2002: Meoni (olasz, KTM)
2003: Sainct (francia, KTM)
2004: Roma (spanyol, KTM)