Állandóan nyitva az X-akta

Az Internek most már ezeket a csapatokat is sikerült felül- (vagy inkább alul)múlnia, hiszen a gárda a bajnokságban gyakorlatilag képtelen más eredményt elérni mint a döntetlen. A kék-feketék a campionatóban ikszeltek már kétgólos előnyről (a Roma és a Lecce ellen), kétgólos hátrányból (Cagliariban), többször előfordult, hogy ők érték utol az ellenfelet (a Chievót, a Parmát), és még többször, hogy őket érték utol (a Palermo, a Lazio, a Bologna). Nincsen tehát "tipikus" Inter-döntetlen, "csak" döntetlenek végtelen sora van, amit a napokban Massimo Moratti klubtulajdonos és a San Siro közönsége is megunt.

Az elnöki posztjáról egy éve lemondó, de a klubot továbbra is irányító Moratti 1995-ben vette meg az Intert Ernesto Pellegrinitől, felelevenítve a családi hagyományt, hiszen édesapja, Angelo Moratti a 60-as évek legendás Interének volt az elnöke. Moratti az elmúlt szűk évtizedben líramilliárdokat, majd eurómilliókat költött játékosokra, edzőkre, miközben egyetlen nagy sikert tudott felmutatni: az 1998-as UEFA-kupát.

Moratti elnök szerint biztos Mancini helye

A klub első embere a napokban így fakadt ki a sajtó képviselői előtt: "Ez a helyzet egyszerűen groteszk. Hiába játszunk jól elöl, ha a védelem állandóan annyi gólt szed be, hogy a végén csak döntetlent érünk el. Legutóbb Cagliariban is jól játszottunk, de három teljesen egyforma kontrából három gólt szedtünk be, ami elfogadhatatlan. Én nem vagyok edző, úgyhogy nem ismerem az okokat, de abban biztos vagyok, hogy nem a játékosokkal, hanem a védekezési rendszer alkalmazásával van a gond. Ha egy hiba ritkán fordul elő, akkor nem kell vele foglalkozni, de ha állandóan ugyanaz a hiba ismétlődik, akkor nagy baj van. Mancini edző biztos lehet a helyében, nincs veszélyben a kispadja, de megkértem rá, hogy tegye végre rendbe a védekezésünket."
Abban az olasz szaksajtó is egyetért, hogy az Inter védelme kész átjáróház, az okokról viszont megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint Roberto Mancini - aki egykor maga is kiváló csatár volt - az edzéseken elsősorban a támadásokkal foglalkozik, és elhanyagolja a védekezés gyakorlását. Mások szerint a védelem gyengült Fabio Cannavaro eladásával, és tovább gyengült Szinisa Mihajlovics megvásárlásával: a 35 éves szerb középhátvéd legalább három alkalommal (a Chievo, a Lazio és a Bologna ellen) "nyakig" benne volt az ellenfelek találataiban, elsősorban gyenge helyezkedése miatt. Ami a hibákat illeti, nem kell félteni a szintén a nyáron vásárolt Burdissót sem, aki különösen Cagliariban alkotott nagyot, és a vele együtt érkezett Favalli, Ze Maria kettős sem teljesített az elvárható színvonalon. ---- A tekintélyes La Gazzetta dello Sport a minap öt okot sorolt fel a gyenge szereplés magyarázatául (tegyük gyorsan hozzá, hogy az Inter ugyanakkor még veretlen, és a Serie A-ból ezt más már nem mondhatja el magáról): a rossz átigazolási stratégiát (egyedül Cambiasso és részben Verón bizonyult jó vételnek, még Davids sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket), a nagyképű környezetet (a vezetőség ragaszkodott a látványos játékot ígérő Mancinihez, ahelyett, hogy megszavazott volna még egy évet Zaccheroninak), a nem elég jól védett védelmet (amíg a Juventus Emersont és Blasit vette meg a nyáron, addig az Inter középpályáján sokáig csak egy ütköző ember - Davids, majd Cambiasso - kapott helyet), az alapcsapat és az alapfelállás hiányát (Mancio eddig minden bajnokin más tizenegyet küldött pályára, és a középpályán úgy váltogatja a taktikai elemeket és a játékosokat, mint más a zokniját), a rossz cseréket (az edző általában későn küldi pályára az új erőket).

Adriano tartja versenyben a csapatot

A sok döntetlen alaposan megmozgatta az újságírók fantáziáját, így kitalálták az "akut döntetlenitisz" (pareggite acuta) áltudományos szakkifejezést, míg Mancinit eleinte Mister X-nek nevezték el, majd Asterix mintájára Mancinix lett belőle, aztán előkerültek az X-akták is, legutóbb pedig azon poénkodtak, hogy anno a Sampdoriában nem Vialli volt Mancini legjobb barátja, hanem Pari (ami olaszul döntetlent jelent).
Maga a mester egyre növekvő kétségbeeséssel veszi tudomásul a döntetlenek szűnni nem akaró özönét, a Bologna ellen például az ellenfél második egyenlítése után egyszerűen nekiesett a San Siro betongerendáinak. Ugyanakkor mindig elmondja, hogy szerinte a csapata jól játszott, sőt, jobban játszott az aktuális ellenfélnél (ez egyébként többnyire igaz is), majd hozzáteszi, hogy sajnos az ellenfél "furcsa" góllal-gólokkal egyenlített (általában ez is így van), és hogy szerinte győzelmet érdemeltek volna.

Érdekes elemzést adott a kialakult helyzetről Fernando Orsi, Mancini másodedzője, aki két meccsen helyettesítette az eltiltott trénert: "Szerintem ez már pszichológia: ahogy vezetést szerzünk, elkezdünk azon reszketni, mikor érnek utol minket, ugyanakkor az ellenfelek egyre magabiztosabban állnak ki ellenünk, mert érzik, tudják, hogy előbb-utóbb képesek lesznek betalálni a kapunkba, és ez sajnos be is szokott jönni nekik."
Végül pedig említsünk meg még egy aspektust: a sok döntetlent az Inter-szurkolók - és maguk a játékosok is - megannyi elszalasztott nyerési alkalomnak tekintik, tehát azt mondják, hogy mennyivel előrébb járnánk, ha a tíz döntetlenre adott meccsből ötöt megnyertek volna. Pedig azon is el kellene gondolkozniuk, hogy ebből a tíz ikszből legalább öt könnyen vereség lehetett volna, ha a csatársorban nem játszik egy Adriano nevű brazil fiatalember. Az Imperatore (Császár) becenévre hallgató támadó eddig valósággal ontotta a gólokat, ami azért is fontos, mert csatártársai meszsze nem olyan eredményesek, amilyennek lenniük kellene.
Ráadásul a bajnokság hét végi folytatása sem ígérkezik sétagaloppnak, hiszen vasárnap este a listavezető Juventus lesz az Inter vendége, és akárhogy is nézzük, Del Pieróéknak bizony jó az iksz… ---- Forduló Eredmény (gólszerzők) Hátrány a listavezetőhöz képest

1. Chievo-Internazionale 2-2 2 pont
(Semioli 28., Pellissier 37., ill.
D. Sztankovics 15., Adriano 48.)
2. Internazionale-Palermo 1-1 4 pont
(Adriano 46., ill. Toni 67.)
3. Atalanta-Internazionale 2-3 4 pont
(Budan 25., Pazzini 84., ill.
D. Sztankovics 54., Recoba 79., Adriano 87.)
4. Internazionale-Parma 2-2 4 pont
(Martins 72. és 82., ill.
Gilardino 17., Marchionni 74.)
5. Roma-Internazionale 3-3 6 pont
(Montella 9., Totti 57., De Rossi 74.,
ill. Cambiasso 45., Verón 51., Recoba 54.)
6. Internazionale-Udinese 3-1 6 pont
(Adriano 7. és 12., Vieri 57., ill. Mauri 51.)
7. Milan-Inter 0-0 8 pont
8. Lecce-Internazionale 2-2 10 pont
(Bozsinov 36. és 49., ill. Adriano 3., Martins 33.)
9. Internazionale-Lazio 1-1 12 pont
(Adriano 46., ill. Talamonti 84.)
10. Fiorentina-Internazionale 1-1 11 pont
(Dainelli 26., ill. Adriano 80.)
11. Internazionale-Bologna 2-2 13 pont
(Mihajlovics 40., Adriano 72.,
ill. Petruzzi 49., Bellucci 87.)
12. Cagliari-Internazionale 3-3 15 pont
(Zola 6. - 11-esből, Langella 33., Esposito 61.,
ill. Sztankovics 35., Martins 75. és 89.)