Bár már a féltávhoz közelítenek a csapatok az európai zónában, még egyetlen csoport sincs, amelyikben biztosan ki lehetne jelenteni, melyik nemzeti tizenegy lesz ott a 2006-os németországi világbajnokságon. Vesztett pontok tekintetében ugyanis kettőnél nagyobb különbség egyik csoportban sincs az első és a második helyezett között!
Ha a tényleges diferenciát nézzük, akkor Ukrajna helyezete tűnhet a leginkább megnyugtatónak, Oleg Blohin szépreményű társulata a 2. csoportban öt ponttal vezet a nála eggyel kevesebb meccset játszó Dánia, illetve a hozzá hasonlóan öt ütközeten túljutó Törökország előtt. Az eddig egyetlen világversenyen sem járó együttes szekerét természetesen Andrij Sevcsenko tolja a legnagyobb lendülettel Németország felé. Az idei Aranylabda egyik fő várományosa a legutóbbi három selejtezőn négy gólt szerzett (az ukránok az öt mérkőzés alatt összesen kilencet), ezeken a találkozókon a csapat hét ponttal gazdagodott (Grúziát otthon, Törökországot idegenben verte meg, Görögországgal pedig hazai közönség előtt remizett.) A Milan gólgyárosa már hosszú ideje kergeti nagy álmát - sokak szerint a nemzeti tizenegy visszafogott teljesítménye miatt nem kapta meg eddig a France Football elismerését -, többször is nagyon közel járt hozzá, de az eddig összesen öt Eb-, illetve vb-kvalifikációt letudó gárda rendre elbukott. Az ukránok az 1996-os Európa-bajnokság előtt jelentek meg a kontinens futballszínpadán, de nem alkottak maradandót, mert 50 százalék alatti mérleggel (4 győzelem, 1 döntetlen, 5 vereség) csak a negyedikek lettek a csoportban.
A Milánóban profiskodó Andrij Sevcsenko a vb-selejtezôk európai zónájának eddigi sztárja – az ukránt eddig a nemzeti csapat eredménytelensége tartotta távol az Aranylabdától, de most az utolsó akadály is eltûnt elôle…
A franciaországi világbajnokság előtt sokkal reménytelibb volt a kép, a csapat tíz mérkőzésből húsz pontot szerezve a második lett, és kiharcolta a pótselejtezőn való részvétel jogát, ám ott fejet hajtott a később vb-bronzéremig jutó Horvátország előtt. A túlórák a későbbiekben mumussá léptek elő, hiszen a 2000-es Eb-re (Szlovénia; előtte a selejtezőben öt győzelem és öt döntetlen), majd a 2002-es vb-re (Németország; előtte négy győzelem, öt döntetlen, egy vereség) is hajszál híján kijutottak az ukránok, de a kiskapu mindig becsukódott előttük. A legutóbbi kontinensbajnokságról viszont "csont nélkül" lemaradtak, hiszen Görögország, valamint Spanyolország mögött, két-két győzelemmel és vereséggel, valamint négy döntetlennel a harmadik helyen végeztek. Ukrajnát leszámítva mindenütt a nagy tornák rutinos résztvevői (Szerbia-Montenegró esetében a jogelőd Jugoszlávia eredményei a mérvadóak) dübörögnek a csoportok élén, bár mindegyiküknek legalább egy, de inkább két jelentős kihívóval kell számolnia. (A mezőny kiegyensúlyozottságát jelzi, hogy a százszázalékos csapatok már réges-régen elfogytak.) Még az angolok helyzete tűnik a leginkább kényelmesnek, nekik csak Lengyelországra kell igazából figyelniük, de például a 4. csoport második helyén álló Franciaországnak a listavezető Írország mellett Izraellel és Svájccal is fel kell vennie a harcot. Pillanatnyilag a négy gárda a vesztett pontok tekintetében teljesen egyformán áll. A "magyar" csoportban is egyelőre minden a papírforma szerint alakul, hiszen úgy tűnik, a portugáliai Eb-t megjáró három nemzeti tizenegy, Svédország, Horvátország és Bulgária egymás között osztja majd el az első két helyet.
Út a döntőig
Az európai kontinenst a rendező Németországgal együtt összesen 14 válogatott képviselheti majd a 2006-os világbajnokságon. A nyolc csoportelső automatikusan tagja lesz a 32-es mezőnynek, akárcsak a két legjobb második helyezett. A további hat "ezüstérmes" oda-vissza vágós alapon megrendezendő pótselejtezőn dönt a további három rajtjog sorsáról.