Amíg a barcikaiak közül egyedül Tomanóczy Tibor villogott, addig a holland csapatban több remek egyéni teljesítmény akadt (Fotó: Mirkó István)
Amíg a barcikaiak közül egyedül Tomanóczy Tibor villogott, addig a holland csapatban több remek egyéni teljesítmény akadt (Fotó: Mirkó István)
Kazincbarcikán már nagyon várták ezt az összecsapást, már a kezdés előtt fél órával megtelt a csarnok. Eleinte a publikumnak egyáltalán nem kellett csalatkozni, hiszen a hollandok korántsem nyújtottak félelmetes teljesítményt. Ezt támasztotta alá, hogy az első játékrész során leginkább a hazaiaknál volt az előny. Két pontra viszont csak a hollandok tudtak elhúzni, igaz, ők is csak egyetlenegyszer, de - szempontunkból - a legrosszabbkor: 24:23-nál még a hazaiaknak volt szettlabdájuk, de onnantól kezdve csak a vendégek termeltek. A második felvonás hasonló izgalmakat tartogatott. Az eddig gyengélkedő Geiger is magára talált ekkortájt és a második technikai szünet négy pontot is begyűjtött. A baj az volt, hogy az ellenfélnél a 214 centis Van Dijk csak nyitásban tudott hibázni. Kis túlzással, akár felugrás nélkül is átüthette volna a labdát a barcikai sánc fölött. Apropó ugrás. A szintén válogatott Trommel hihetetlen rugóinak köszönhetően szintén gondtalanul ütögethetett, hiszen sajnos a magyar sánc nem mindig állt a helyzet magaslatán. Ebben a játékelemben alapvető különbség volt a felek között, ennél már csak nyitásfogadásban volt szemmel láthatóbb az eltérés - sajnos nem a borsodi együttes javára. A szett végén csökkent a vendéglátó összpontosítása, így máris hátrányba került. Már ekkor látszott, hogy az elvesztett első játékrész bizony rányomja bélyegét a hazaiak teljesítményére. A harmadik etap jól indult (4:1), azonban kapásból jött az egyenlítés. Viszont az igazi hidegzuhany 12:11-nél érte a szurkolókat, a világ egyik legjobb játékosának tartott Richard Schuilnak a testvére, Erik állt a nyitó helyre, és sorozatban ötöt szerválva megnyerte a meccset a holland bajnoknak.
