Likvidálás, tönkretétel, hazudozás, becsapás, arcátlanság, döbbenet, kóklerség - nagyjából ezek alkotják a választékot. Illetve mire való itt az udvariasság? Inkább nem is választok: legyen így együtt mindegyik.
Cseh László, az egyik athéni hős öt hónapja fizetés nélkül úszik, a saját költségén utazik egy hazai versenyre, amelyre a pénz hiánya miatt az ország legeredményesebb szakosztálya negyven helyett csupán két úszót nevezhet. Még szerencse, hogy Risztov Éva rokonai a közelben élnek, így kosztra, kvártélyra nem lesz gondja.
Ez az, amit a nyolc olimpiai aranyérem sem lehet képes eltakarni. Ez olyan szégyen, amely csak azoknak az arcára férhet, akik képesek leírni egy költségvetési tervezetben, hogy a magyar élsportnak a következő esztendőben 850 millió forinttal kell beérnie, ami - ahogyan mondani szokták - az éhenhaláshoz sok, az életben maradáshoz viszont vészesen kevés. Ezt a számot is lehet ízlelgetni: 850 millió forint. Annyira piti ez az összeg, hogy például mindöszsze fél kilométer autópályára futja belőle. Ennyi, ami a kormány tervei szerint a jelen és a jövő bajnokainak jut. A futballhuligánok megfékezésére 500 milliót tervez, ez a jelek szerint sokkal fontosabb, mint hogy a fiatalok Cseh László, valamint az athéni aranyérmesek, Janics Natasa, Kovács Katalin, a férfi kajak négyes, Igaly Diána, Nagy Tímea, Vörös Zsuzsanna, a világot tönkreverő vízilabdások vagy Majoros István példáját szem előtt tartva nőhessenek fel, hogy ne mellben és fejben is szilikonnal teletömött műsztárocskákat vagy valóságshow-k neoprimitív álhőseit akarják követni, hogy az egészséges életmód fontos részévé válhasson a mindennapjainknak.
A jelzők közül kizárólag a meglepő nem illik ide. Hiszen hogyan is hökkenhetnénk meg egy olyan országban, amelyben valaki sportminiszterből miniszterelnökké avanzsálva egyik első intézkedésével a saját korábbi hivatalát szünteti meg, illetve rangjától megfosztva besorolja a Miniszterelnöki Hivatal berkeibe, beismerve ezzel, hogy mit is gondol valójában ugródeszkája fontosságáról. Jópofizni persze lehet, ahogyan a sportminiszterségből dobbantó és a kormányfői székbe huppanó férfiú is tette, amikor kijelentette, így továbbra is közelről tarthatja szemmel az általa hőn szeretett sportot - a költségvetési tervezet ismeretében hajmeresztő belegondolni is, mi lenne, ha sorsára hagyná…
De hagyjuk az iróniát, a nagy szöveg mögött túlságosan is kicsiny és hamis szándék lapul ahhoz, hogy bárkinek is kedve támadhasson a viccelődéshez. A tettek és a tények leleplezőek, nem tűrik a mellébeszélést. Márpedig ez a 850 millió szikár és ijesztő tény.
Minden más csak rossz, nagyon rossz duma.