Egy teljessé vált pályafutás

Nem mondhatni, hogy mindennapos tettet hajtott végre a hét végén Tóth Krisztina azzal, hogy megnyerte az ITTF Pro Tour-sorozat dániai állomását: ezt megelőzően legutóbb másfél évvel ezelőtt, 2003 márciusában Katarban fordult elő, hogy európai születésű asztaliteniszező - nevezetesen Boros Tamara - győzött női egyesben. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a sorozat 1996 óta íródó történetében magyar asztaliteniszező még sohasem tudott egyesben aranyérmet szerezni, akkor bátran kijelenthető: Tóth Krisztina vasárnap délután sporttörténelmet írt Aarhusban.
- Ott abban a pillanatban ez nem is jutott az eszembe, de miután többen is mondták már, tudatosult bennem, hogy én vagyok az első magyar győztes egyesben - magyarázta az ötszörös Európa-bajnoknő. - Már csak ezért is marad örök emlék számomra ez a verseny.
- Pedig nem lehet azt mondani, hogy az elmúlt hónapok eredményei alapján ez a siker már benne volt a levegőben.
- Ha az olimpiára gondol, akkor valóban nem számíthattam rá, hiszen Athén nem úgy sikerült, ahogyan azt szerettem, szerettük volna Bátorfi Csillával. Nagy volt a nyomás rajtunk, mindenképpen jól akartunk szerepelni, aztán hiába készültünk, hiába akartunk, mégsem jött össze. Ezt követően átértékeltem magamban az egész asztaliteniszt, úgy döntöttem, mostantól megpróbálom lazábban venni, tényleg játékként fogom fel, s igyekszem nem tragédiaként megélni, ha kikapok. Korábban sokszor voltak álmatlan éjszakáim egy-egy vereség után, feszült voltam, s ez kihatott a játékomra és a viselkedésemre is. Most viszont megpróbálok nem "megőrülni", ha 10:9-nél véletlenül elpörgetek egy labdát.
- Ez ennyire egyszerű lenne? Egyik napról a másikra új Tóth Krisztina állt asztalhoz?
- Sokat segített, hogy az elmúlt hetekben csak Bundesliga-meccseim voltak, s jól ment a csapatnak, eddig veretlenek vagyunk. Nem kellett idegesítenem magam, ha esetleg nem úgy ment a játék, ahogyan elvárták tőlem, mert a lényeg, hogy nyertünk. Ha ehhez én is hozzá tudtam tenni, akkor örültem, de ha nem, akkor sem fogtam fel tragédiaként. És szerintem ez a higgadtabb, nyugodtabb hozzáállásom segített most Aarhusban is.
- A mezőnyből ezúttal hiányoztak a kínaiak és a dél-koreaiak, de a hongkongiak és a japánok ott voltak. Ennek tudatában mekkora sikernek értékeli ezt az első helyet?
- Tényleg nem volt teljes a mezőny, de ettől még nagyon boldog vagyok, úgy érzem, hogy ezzel vált teljessé a pályafutásom. Korábban kétszer játszottam már döntőt, s mindkétszer elveszítettem, miként két Európa-bajnoki fináléban is alulmaradtam. Már kezdtem elkönyvelni magamban, hogy bár jó játékos vagyok, de valahogy az igazán nagy egyéni siker mindig elkerül. Ezzel a győzelmemmel ezt az elméletemet is sikerült megdöntenem, s ki tudja, talán még az egyéni Európa-bajnoki cím sem elérhetetlen.
- A jövő évi kontinensbajnokság éppen Aarhusban lesz.
- Igen, s valószínűleg ugyanebben a teremben. Itt tavaly döntőt játszottam, az idén nyertem, remélem, ez a jó sorozatom jövőre sem szakad meg.
- Az idén még három Pro Tour-verseny lesz, mindhárom Európában. Mindegyiken indul?
- Valószínűleg csak a németországi versenyen leszek ott, a többit kihagyom. A Bundesligában lesz néhány fontos mecscsem, és egy kis pihenő is rám fér. Tavasszal elveszítettük az ETTU-kupa döntőjét, és a bajnokságban végül a harmadikok lettünk, jövőre azonban még ennél is jobb eredményeket szeretnének Busenbachban. A csapat jövőre lesz százéves, s ezt a jubileumot valami nagy sikerrel akarják megünnepelni.
- Egyébként jól érzi magát Németországban?
- Igen. Busenbach egy rendkívül csendes, nyugalmas kis falu, minden adott ahhoz, hogy az ember felkészüljön a meccsekre, de ha kell, tökéletesen kipihenje magát. Most már egyre többet vagyok kint, egyre ritkábban vállalom be a kilencórás autózást. Úgy érzem, nagyon megkedveltek, s szerintem csak tőlem függ, hogy meddig maradok még ott.
- És meddig marad?
- Egyelőre nincs okom a változtatásra. A Statisztikában tizenöt évet húztam le, itt, Busenbachban már az ötödik évet taposom. Nem szoktam egyik helyről a másikra ugrálni, valószínűleg nem lesz ez másként a közeljövőben sem.
- Mi a következő fontos feladat?
- A hét végén a Kroppach ellen játszunk, s ez mindig presztízsmeccs. Biztosan fantasztikus lesz a hangulat, hiszen szeretnénk megőrizni a veretlenségünket, meg aztán biztosan sokan kijönnek megnézni egy újdonsült Pro Tour-győztest.
- Ha így lesz, az nem feszélyezi majd?
- Miért feszélyezne? Tudja, az új Tóth Krisztina már könnyedebben áll az asztaliteniszhez…