Igaly Diána tandem ejtőernyős ugrása

Úgy tűnt, hogy Igaly Diána útja az olimpiai dobogó tetejéig sokkal simább volt - legalábbis a kívülálló számára, mert roppant magabiztosan lett aranyérmes -, mint az ígéret megvalósítása. Néhány napja már nekidurálta magát, de akkor az időjárás nem volt kegyes hozzá, el kellett halasztani a produkciót. Igen, produkciót, ugyanis erre a mutatványra nagyon sokan voltak kíváncsiak. Hétfőn is sokan sereglettek össze a budaörsi reptéren. Öt óra után fel is szállt a gép, de az ugrás technikai hiba miatt elmaradt. Diána és kísérői azonban nem adták fel, újra próbálkoztak - pedig akkor már többen a sötétedés "fenyegetésétől" tartottak.

Felesleges volt minden aggodalom, a bajnoknő fél hét után szerencsésen földet ért, és csak úgy dőlt belőle a szó.
- Hihetetlen érzés! Nem izgultam, nem volt időm izgulni, ugyanis valami hiba történt, és kétszer kellett fölmennünk a levegőbe. Csodás volt így látni a naplementét! A gépen elpróbáltuk a mozdulatokat, hogy mit kell majd tennem. A kiugrás után először nem kaptam levegőt, de eszembe jutott, mit tanítottak, mit kell tennem, hogy kapjak levegőt. A levegőben pedig, amikor kinyílt az ernyő, már beszélgettünk is. Egyáltalán nem bántam meg, hogy ugrottam, mert semmihez sem fogható érzés.
- Netalán újból ugrana?
- Most, ilyen fölpörgött állapotban azt mondom, hogy igen. Talán azonnal vállalkoznék egy újabb ugrásra, mert olyan szuper volt! De nem tudom, ha lehiggadok, akkor mit mondok majd. Még aludnom kell rá néhányat. Hadd köszönjem meg a velem ugró Kiss Györgynek, valamint a barátoknak, Domanyek Ákosnak, Gálos Péternek, Jászai Bélának, Vörös Zsoltnak és Osskó Andrásnak, akik felkísértek, hogy bátorítottak, erőt öntöttek belém a repülőn, aztán pedig előttem ugrottak. Felejthetetlen élmény volt.