Nem akar vezetni a Dortmund

A csak a hazai porondra összpontosító (szokatlan ezt leírni…) Dortmund alaposan megnyomta a találkozó elejét, és bár Bódog Tamásék hiába hangsúlyozták, hogy Koller miatt a beíveléseknél különösen figyelniük kell, mégis légitámadást követően kaptak gólt. A 9. percben Oliseh jobbról ívelt középre, Koller túlugrotta a teljes védelmet, és a tizenegyespontról a kapu jobb oldalába fejelt.

Ugyanakkor a mainziaknak nem kellett feladniuk a győzelem, de legalábbis a pontszerzés reményét, legalábbis az idei álmoskönyv szerint. A BVB ebben a szezonban korábban háromszor szerezte meg a vezetést, ezt követően viszont nyerni egyszer sem tudott (két döntetlen és egy vereség a mérlege). 0-1-et követően meg egyszer sem kapott ki, hanem egyszer nyert, egyszer remizett…
A második negyedóra kezdetén Azaouagh tehetett volna azért, hogy a statisztikusok dörzsölhessék a markukat, ám lövését Warmuz kitornázta. Ettől kezdve viszont ebben a játékrészben jobbára a Dortmund futballozott, és többször is növelhette volna az előnyét, de vagy a csatárai ügyetlenkedtek, vagy pedig - a Wache kapus által alighanem a gólvonal mögül kikotort labdánál - Wack bíró volt túl szigorú hozzá.
A második félidő eleje viszont egyértelműen a Mainzé volt, és ez az 56. percben már az eredményben is megmutatkozott. Babatz szabadrúgása még kijött a kapufáról, illetve Warmuzről, a kipattanó labdát azonban Gerber Auer fejére varázsolta, aki - Demel vállának segítségével - a hálóba bólintott. Utólag alighanem mindkét csapat tagjai azt mondják - nem alaptalanul -, hogy megérdemelték volna a győzelmet, csakhogy a helyzeteit mindkét oldal elhibázta - így pedig megérdemelt döntetlen született.
A Hamburg-Hertha összecsapáson viszont érvényesült a hazai pálya előnye, Takahara két góljára csak egy Christian Müller-találattal válaszoltak a Dárdai Pál nélkül kiálló vendégek, és így alighanem Klaus Toppmöller vezetőedző is a helyén maradhat. És nem kell ismét a Lothar Matthäus személyével kapcsolatos pletykákkal foglalkozni… ---- B ---- F