Ha nem nyernek, bezárhatnak

Carini - Gamarra, Mihajlovics, Burdisso, Pasquale (Coco) - Van der Meyde, Emre (C. Zanetti), Karagunisz (Cambiasso), Kily González - Recoba (Cruz), Martins.
Tudják, mi ez? Az Internazionale bővített második csapata, amelyből néhány játékost alig-alig fogunk látni a bajnokságban. Pedig kivétel nélkül egykori vagy mai válogatott játékosok, köztük friss (!) olimpiai bajnok és Európa-bajnok, vb-bronzérmes, Eb-bronzérmes, egyszóval csupa olyan futballista, aki - ahogy mondani szokás - szinte mindenhol "tuti" kezdő lenne. Az Interben azonban a cserék keserű (savanyú?) kenyerét eszik, mert vannak még náluk is jobbak.

Bizony, a kék-fekete milánói gárda annyira megerősödött ezen a nyáron, hogy a szurkolói bátran kijelenthetik: ha most sem nyerünk, akkor bezárhatjuk a boltot! Massimo Moratti klubtulajdonos szokásához híven a pénztárcáját nem kímélve újította föl a csapatot, amely az előző években is tele volt klasszissal, ám amely valójában sohasem volt "csapat", és amely immár 15 éve nem nyert bajnoki címet (ez új negatív klubrekord), továbbá amely az 1998-as UEFA-kupa-győzelem óta semmilyen trófeát sem tudott megszerezni.
Az átalakítást a fejnél kellett kezdeni, így a kispadra a gyorsan elküldött Alberto Zaccheroni helyett sikerült megszerezni Roberto Mancinit a Laziótól. (A trénernek ugyan 2008-ig szóló szerződése volt a római együttessel, de végül a két klub megegyezett egymással.) "Mancio" már játékosként is Moratti nagy (de be sohasem teljesült) "szerelme" volt, aki edzőként végre megérkezett Milánó kék-fekete felébe.
A fiatal tréner a 4-4-2 megrögzött híve, hiszen anno ő maga a boskovi Sampdoriában és az erikssoni Lazióban is ebben a felállásban aratta sikereit.
Nem véletlen, hogy Mancini hozta magával a fél Laziót, pontosabban Mihajlovicsot és Favallit, míg Sztankovics már januárban ideszerződött, Verón pedig némi londoni kerülővel érkezett meg. (César és Oddo átigazolása viszont meghiúsult.) Az említetteken kívül jött két argentin, a hátvéd Nicolás Andrés Burdisso a Bocától és Esteban Cambiasso a Real Madridtól, egy holland, Edgar Davids a Juventustól (via Barcelona), egy brazil, Zé Maria a Perugiától és még egy-két futballista. Nagyjából egy csapatra való játékos, és bár a távozók is közel ennyien vannak - Adani, Brechet, Cannavaro, Helveg, Almeyda, Farinós, Lamouchi, Okan, Kallon -, Milánóban biztosak benne, hogy "minőségi cserét" hajtottak végre. (Szakértők szerint egyedül Fabio Cannavaro távozása lehet fájó pont, annál is inkább, mivel a válogatott hátvéd egy közvetlen riválist, a Juventust ment erősíteni.)
A csapatrészek közül első ránézésre a védelem tűnik a leggyengébbnek, a középpályássor a legzsúfoltabbnak (nehezebb lesz ide bekerülni, mint a világválogatottba), a csatársor pedig a legérdekesebbnek. A lassan a világ legjobb támadójává fejlődő Adriano helye vitathatatlan a kezdőben, de nagy kérdés, hogy mellette ki legyen a másik - szélsőséges esetben a másik két - csatár. Vieri nagyszerű futballista, de az elmúlt idénye nem volt valami sikeres (a szurkolókhoz és a klubhoz való viszony szintjén sem), és sokak szerint túlságosan hasonlít a játéka a braziléra. Martins őstehetség, de taktikailag elég fegyelmezetlen, Recoba igazi zseni, de mint minden igazi zseninek, neki is vannak - előre nem látható - pocsék napjai, Cruz pedig talán maga sem hiszi el, hogy eséllyel szállhat harcba egy mezért ezekkel a nevekkel.
A védelemben nem számíthatunk hasonló harcra, itt a J. Zanetti, Córdoba, Materazzi, Favalli kvartett tagjainak a helye atombiztosnak tűnik, míg a középpályán rengeteg változat közül választhat Mancini mester. Az alap valószínűleg a Zé Maria, Verón, Davids, Sztankovics sor, de nem lesz könnyű kihagyni a kezdőből Kily Gonzálezt, aki az olimpiai bajnok argentin válogatott egyik legjobbja volt Athénban. (Apropó, ezen a ponton kinek hiányzik a középpálya bal oldaláról César vagy a cseh Jankulovski?) A kérdés inkább az, hogy Mancini rendet tud-e tartani ennyi nem játszó klasszis között, bár kétségkívül lehet benne tapasztalata, hiszen a néhány évvel ezelőtti Lazióban is hemzsegtek a sztárok.
Az Inter-szurkolók mindenesetre alig várják, hogy elkezdődjön az új idény, az érdeklődésre jellemző, hogy a hét végén már csaknem 40 000 eladott bérletről adott ki büszke jelentést a klub. Legalább ennyien vakon bíznak benne, hogy megtörik a 15 éves átok.

Az Inter kerete
Kapusok: 1 Toldo, 12 Fontana, 15 Carini, 71 Cordaz; hátvédek: 2 Córdoba, 3 Burdisso, 4 J. Zanetti, 11 Mihajlovics, 13 Zé Maria, 16 Favalli, 23 Materazzi, 24 Gamarra, 26 Pasquale, 77 Coco; középpályások: 5 Emre, 6 C. Zanetti, 7 Van der Meyde, 8 Davids, 14 Verón, 18 Kily González, 19 Cambiasso, 21 Karagunisz, 25 Sztankovics, 28 Rebecchi; csatárok: 9 Cruz, 10 Adriano, 20 Recoba, 30 Martins, 32 Vieri, 99 Hutosz ---- A Lazio megmenekült az anyagi csődtől, és sokak szerint ez már önmagában bajnoki címmel ér fel. Az igazi scudettóról persze ebben az idényben nemigen álmodhatnak Róma világoskék-fehér felében, hiszen a gárda - a pénzügyi gondok miatt - nagyon meggyengült a nyáron. A védelemből Stam, Mihajlovics, Favalli és Colonnese távozott, így az Oddo, Fernando Couto, Negro, Seric kvartettnek nemigen van alternatívája, míg a középpályáról Albertini és Fiore, a csatársorból pedig Corradi és Claudio López tűnt el.
A klub a nyáron sokáig senkit sem tudott venni a helyükre (egy ideig két veterán érkezett csak: a 33 éves Dino Baggio és a 36 esztendős Paolo Di Canio, aki valamikor itt kezdte a pályafutását), majd az átigazolási piac utolsó napjaiban több mint fél tucat új játékossal bővült a keret.
Korántsem biztos persze, hogy a zömmel dél-amerikai kluboktól érkező Esteban González, Bryan Robert, Angel Mea, Talamonti és társaik robbantani tudnak az olasz bajnokságban, míg más érkezők - Manfredini, a Filippini ikrek, Siviglia, Seric, Pandev, Rocchi - kvalitásában már biztosabbak vagyunk.
Sokak szerint a Lazio igazi erősítése az volt, hogy sikerült megtartani Peruzzit, Oddót, Césart, Liveranit és Simone Inzaghit, s valóban, köréjük épülhet az a gárda, amely elvben a 4-8. helyekért száll majd harcba.
A trénerről kell még szót ejtenünk, hiszen az 50 éves Mimmo Caso újonc a Serie A-ban. Az egykori kiváló futballista edzőként elsősorban fiatalokkal dolgozott (a Lazio korosztályos bajnokcsapatában Roma kapus, Nesta és Di Vaio is a keze alatt nőtt fel), majd alsóbb ligákban ténykedett, nem túl nagy sikerrel, hogy aztán visszatérjen a kékek juniorcsapatához.
El lehet képzelni, mekkora meglepetést jelentett, amikor Lotito elnök bejelentette, hogy ő lesz Roberto Mancini utóda. ---- Atalanta: Albertini és a totyogó ifjoncok.
A Serie A-ba egyetlen purgatóriumi év után visszatérő Atalantát edzőként Andrea Mandorlini, az egykori kiváló Inter-védő vezette vissza a legjobbak közé. A bergamói gárda tele van saját nevelésű tehetségekkel (Montolivo, Pazzini, Lazzari), akiket valószínűleg a Laziótól érkező veterán Demetrio Albertininek kell majd a sikerek felé terelgetnie. A középpálya elég erősnek tűnik, ami a védelemről is elmondható, bár kicsit sok védő van a keretben, míg elöl Saudatinak és Comandininek ez talán az utolsó lehetősége lesz, hogy bebizonyítsa: egykor nem véletlenül tartották őket óriási reménységnek.

Bologna: ki lép Signori helyére?
Carletto Mazzone, a Serie A legidősebb edzője pályafutása 37. bajnoki idényét kezdi meg a hét végén, és pontosan tudja, hogy a feladata semmivel sem lesz könynyebb, mint eddig bármikor. A nyáron távozott a piros-kék csapatból a gólzsák Giuseppe Signori (azaz BeppeGol), Gamberini kivételével a teljes védelem, a középpályáról pedig Dalla Bona, Guly, Nakata és Pecchia. Mazzone a Serie A legmagasabb átlagéletkorú csapatává "öregítette" a Bolognát, miután olyan játékosokkal töltötte fel a keretet, akiket jó ideje ismer (Petruzzi, Giunti, Daino, Binotto), és némi meglepetésre sikerült megvenni az Eb legjobb játékosának megválasztott 33 éves görög Theodorosz Zagorakiszt is. Elöl a Meghni, Locatelli, Cipriani, Tare, Bellucci kvintett tagjainak a feladata lesz a góllövés.

Lecce: Zemanlandiára várva.
A Lecce a nyáron eladta a Monacónak az uruguayi Chevantont, aki az előző idényben 19 gólt szerzett. Elment Bovo, Siviglia, Tonetto és Bolano is, azaz sokak szerint a csapat váza, viszont érkezett egy olyan edző, aki arról híres, hogy váz nélkül is óraműként működő gárdát tud csinálni: Zdenek Zeman, aki arra készül, hogy megismételje az egy évtizeddel ezelőtti foggiai csodát, amikor Zemanlandiának becézett csapata három éven át menetelt a Serie A-ban. A 4-3-3-hoz mereven ragaszkodó cseh mesternek a csatársorral aligha lesz gondja, itt Konan, Bjelanovics, Gautieri, Vucsinics és Bozsinov neve garancia a lendületre, de a védelem az olasz szakértők szerint kifejezetten tragikusnak tűnik. Persze Zeman sokkal jobban szeret 5-4-re nyerni, mint 1-0-ra…