Kényszerpályán mozogtak

Nos, Mocsai Lajos tanítványai nem jutottak a torna legjobb négy csapata közé, mert a franciák elleni negyeddöntőben (a tavalyi világbajnoki finálé visszavágóján) kikaptak. A fájó vereség után a mieink csak szemlélői voltak az érmekért folyó csatáknak, s eközben tették a maguk dolgát: Brazília és Spanyolország legyőzésével megszerezték az alsóház legjobb helyét, az ötödik pozíciót.
- A csapat az olimpia elejétől a zárónapig harcolt, előtte pedig tizenegy hetet készült iszonyú erőfeszítések közepette, a családjától távol, s ezért minden játékos dicséretet érdemel - kezdte értékelését Mocsai Lajos szövetségi kapitány. - Aki nem ismeri az elvégzett edzésmennyiséget, az nehezen tudja megérteni: ilyen munka kell ahhoz, hogy felvehessük a versenyt a világ élvonalával.

Az a végzetes ötödik összecsapás

- Az előzetes várakozás tükrében elégedett az athéni eredménnyel?
- Már az olimpia előtt minden interjúban hangsúlyoztam, hogy a lebonyolítási forma miatt az ötödik mérkőzés, azaz a negyeddöntő sorsdöntő. Itt dől egy csapat sorsa, hogy az érmekért vagy az ötödik helyért folytathatja a versenyt. Persze ki kellett mondanunk, hogy érmet szeretnénk nyerni, de ezt az utat nagyon nehéz volt megtenni. Egy ilyen sorozatban a részcélok is fontosak, minden kőre rá kell lépni útközben, ám közülünk néhányan túlzottan a végcélra koncentráltak. "Ha az ember nekiindul a meredeknek, mindig csak oda néz, ahova a lábával lépni akar" - mondta az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd. Nos, úgy érzem, csapatunkban itt volt tapasztalható polarizáció. Összességében elmondhatom, hogy közösen nem szereztünk érmet, s ezért nem lehetünk elégedettek. Pedig az alapvető célt teljesítettük, hiszen a csoportunkban az első két hely egyikét akartuk megszerezni, s ez sikerült. A négy közé jutásért hatalmas csatát vívtunk a világbajnok francia válogatottal, és végül alulmaradtunk. Természetesen nagyon sajnáltuk, hogy lemaradtunk az éremszerzés lehetőségéről, ám ezzel együtt az ötödik helyért folytatnunk kellett a küzdelmet, s a befejező meccseket hozta is magyar válogatott. Így szereztük meg az általam közepesnek ítélt ötödik helyet.
- Már az olimpia előtt sokszor szóba került, a sorsdöntő ötödik meccs, azaz a negyeddöntő. Ám a magyar válogatott athéni szereplését talán ugyanilyen mértékben befolyásolta a negyedik találkozó, az utolsó csoportmérkőzés, hiszen az ukránok legyőzésével jóval könnyebb ellenfél várt volna a lányokra a négy közé vezető úton.
- Ne feledjük, hogy a későbbi bronzérmes, vébénegyedik volt az ellenfelünk, és sajnos itt látszott először, hogy a magyar válogatottnak ezen a tornán kényszerből egy rendkívül nehéz védekezési rendszert kellett alkalmaznia. Csapatunkban Görbicz Anita, Pigniczki Krisztina, Siti Eszter, Ferling Bernadett, Lovász Zsuzsa, Pálffy Zsuzsa és Kirsner Erika is alulmaradt testtömeg és magasság tekintetében a közvetlen vetélytárs Ukrajna, illetve később Franciaország legjobbjaival szemben. Ezért a hatos zónánk nem lehetett elég stabil, és egy sokkal nehezebb, offenzív három-kettő-egyes védekezést kellett alkalmaznunk. Ez viszont sok energiát emészt fel, és a kihagyásokat kapott góllal bünteti. Nos, a két sorsdöntő meccsen a csapat zömében meg tudta oldani a feladatot, de sajnos éppen a hajrában jöttek a hibák.


---- - Úgy tűnt, a magyar válogatott a riválisoknál több játékost cserélt támadás és védekezés között.
- Ez az a pont, ahol feltétlenül előrébb kell lépnünk! Manapság már egy-egy specialista kivételével lassan eltűnik a menet közbeni csere a nemzetközi élvonalban, azaz olyan játékosokra van szükség, akik mind a támadásban, mind a védekezésben azonos teljesítményt tudnak nyújtani. Nekünk viszont a jelenlegi szerkezetben cserélnünk kellett, s ez lelassította a rendezetlen védelem elleni támadójátékot és a visszarendeződést egyaránt. Ráadásul éppen az ukránok és a franciák ellen nem mi választhattunk térfelet, s így a második félidőben kellett a pálya távolabbi oldaláról megoldani a cseréket, ez pedig nehéz helyzet elé állított minket.
- Mennyire volt más az athéni magyar válogatott, mint a tavalyi világbajnokságon ezüstéremig menetelő csapat?
- Tavaly Horvátországban a csapat szerkezetében és csoportegységben is folyamatosan épült, fejlődött. A világbajnoksághoz képest sok minden változott a csapaton belüli hierarchiában. Ezeket a dolgokat kell feltétlenül rendbe tenni a decemberi, magyarországi Európa-bajnokságig. Abban egyébként én is hibáztam, hogy túlzottan sokoldalú taktikai tervvel vágtunk neki a felkészülésnek, és ezt teljes mértékben nem sikerült megvalósítani.

Vesztesek és győztesek

- Decemberben hazai rendezésű Eb, most viszont, gondolom, legelőször kipiheni magát.
- Jó lenne egyből lazítani, de a Testnevelési Egyetemen konzultációs hét vár rám, így csak néhány nap múlva tudok elmenni kikapcsolódni. Ami a folytatást illeti, december utolsó napjáig szól a szerződésem a női válogatottnál, s az Európa-bajnokságon természetesen szeretnénk jól szerepelni. Ehhez jó alap lehet az idén eddig elvégzett munka, amelyre a klubokkal együtt dolgozva lehet építeni. Régóta tudom, hogy azok az emberek, akik mindennap, minden apró dologban eredményesek, minden apró céljuk teljesül, nos azok az igazi vesztesek, hiszen alacsonyra helyezték a mércét. A nagy dolog olyasmit vállalni, amiben benne van a rizikó s ezzel együtt a kudarc lehetősége… ---- Elképesztően sűrű a versenynaptár, a válogatottban is érdekelt játékosok szinte egész évben pályán vannak. Nem véletlen, hogy az olimpiai torna női mezőnyéből két olyan válogatott emelkedett ki, amely az elmúlt szezonban egy kicsit többet lazíthatott. A dél-koreai válogatott tagjai nem vesznek részt jelentős bajnokságban, illetve kontinentális klubsorozaton, míg a dánok, akik már a 2002-es Eb-győzelemmel megszerezték az olimpiai kvalifikációt, a horvátországi vb-t vehették egy kicsit lazábban, már a csoportmeccsek után búcsúztak, hiszen már akkor Athénra készültek. Ezzel szemben a magyar csapat kulcsjátékosai végigjátszottak egy bajnokságot, egy európai kupasorozatot, megspékelve egy vb-felkészüléssel. A szezon végén pedig kezdődött az olimpiai felkészülés.