Küldetése a két arany

- Mert arra gondolni pénteken, hogy a hét végére kétszeres olimpiai bajnok lesz?
- Nem. Illetve szabad pontosítani? Dehogynem! - jelentette ki nevetve Janics Natasa.
- Ezek szerint álmodott a diadalokról?
- Nincsenek álmaim, a valóságban élek. Ugyanakkor nem vagyok hideg és racionalista. Most is nehéz komolyan válaszolnom a kérdésekre, mert alapvetően komolytalan vagyok, és ráadásul most majd’ szét vet a boldogság.
- Már az egyes győzelem után is - teljes joggal - úgy örömködött, hogy azt hittük, menten kiugrik a tréningruhájából.
- Szerencsére elég nagy volt rám a melegítő… Amúgy az eredményhirdetés után tényleg gyorsan kiugrottam belőle, hogy odaérjek a párosok futamára. Igyekeztem visszafogni magam, nagyon nehezen is ment, de valahogy sikerült. Kati mögé már teljesen koncentráltan tudtam beülni. Az a döntő is jól sikerült, és fel sem tudom fogni, hogy egy óra alatt kétszeres olimpiai bajnok lettem. Magyar és külföldi újságírók faggatnak azóta, és én szívesen válaszolok mindenkinek, de úgy érzem, mintha valaki más bőrébe bújtam volna hirtelen. Most én vagyok Britney Spears!

Rögtönözte az ünnepi koreográfiát

- Az első és a második eredményhirdetés után is olyan tánckoreográfiát mutatott be, s úgy sikongatott, hogy akár ő is lehetne. Készült a show-ra?
- Nem, ez mind rögtönzés volt. Ha ünnepelni vagy bulizni kell, már elnézést: mindig dől belőlem a hülyeség. Remélem, megbocsátják ezt nekem, hisz most különös okom van arra, hogy szabadjára engedjem az őrült énemet.
- Ez csak természetes: különösen úgy, hogy Janics Natasa a magyar olimpiai csapat legeredményesebb sportolója.
- Mi az, hogy a legeredményesebb?!?
- Két aranyat más nem nyert…
- Az olimpiai aranyérem nem primőr zöldség, hogy darabra lehetne mérni. Mindenki egyformán eredményes, aki az olimpián tisztességes eszközökkel döntőbe tudott jutni vagy pontot szerzett. Nekem valóban minden sikerült, de keményen megdolgoztam azért, hogy ez így legyen. Valójában az idén nyújtottam kiugró teljesítményt, de ne feledjék, négy évvel ezelőtt már negyedik voltam egyesben, és 2002-ben és 2003-ban is nyertem világbajnokságot magyar színekben a 200 és 1000 méteren induló négyesben. Az, hogy a rövidebb és a hosszabb távon egyaránt eredményes voltam, azt sugallta, ötszázon is érthetem a dolgomat. Azt is el kell árulnom, hogy hiába voltam Sydneyben tizennyolc éves, bosszantott, hogy a negyedik helyen végeztem.
- Pedig más ezt pozitív meglepetésként értékelte.
- Kivéve engem.
- Mikortól tudta, hogy akár meg is nyerheti az olimpiát? Amikor legyőzte a világbajnoki címvédő Kovács Katit, vagy amikor megnyerte az Eb-t?
- Amióta megszülettem.
- Parancsol…?!
- Kérem, írja csak le nyugodtan, amit mondtam. Kajakos családból származom, apukám is világbajnok volt, olimpiát nem nyerhetett, így nekem ez volt a küldetésem.
- Mikor gondolt először a versenyen két éve elhunyt édesapjára?
- Amikor az egyes rajtjához álltunk be, éreztem, hogy odaföntről figyel, és tudtam, hogy percek múlva nagyon-nagyon büszke lesz rám. Az első érmemet neki ajánlom, a másodikat pedig mindenkinek, aki Magyarországon vagy Szerbiában szorított értem. ---- - Mikor utazik haza?
- Először hétfőn hazamegyek Budapestre, aztán hazamegyek Szegedre, aztán hazamegyek Palánkára, majd ugyanezt a kört teszem meg fordítva. Általában Budapesten és Szolnokon, az edzőtáborban is sok időt töltök, de mára elsősorban szegedinek vallom magam. Egyrészt a helyi Démász kajakosa vagyok, másrészt imádom a várost. Nagyobb, mint Palánka, kisebb, mint Budapest, mindkettőhöz közel van, ez való nekem. Az előbb küldtek a telefonomra egy mms-t a szegedi barátaim. A város közepén kitettek egy nagyon nagy plakátot, amin én vagyok. El sem akarom hinni, hogy ennyire szeretnek engem. Egy újságíró kollégájuknak az előbb azt sikerült kérdeznie: megérte-e átjönnöm Magyarországra? Szerinted?!? - kérdeztem vissza azon nyomban. Ilyen bugyutaságokra nem szívesen válaszolok. Magától értetődően megérte. Itt megbecsülik a munkámat, és hozzásegítettek a sikerekhez. Annak idején édesapám nem véletlenül gondolta úgy, hogy nem az ő, hanem Fábiánné Rozsnyói Katalin kezei alatt kell dolgoznom. A legeredményesebb edző irányításával értem el most a legnagyszerűbb eredményt. Ha pedig a nemzetiségemre céloznak, azt mondom: vannak magyar őseim, és én most Magyarországnak nyertem ezeket az aranyakat. És nem akarok ennyinél megállni, mert azt szeretném, hogy nagyon büszkék legyenek rám. Két év múlva Szegeden rendezik a világbajnokságot, akkor hazai közönség előtt szeretnék aranyérmeket nyerni.
- Egyelőre maradjunk ennél a két győzelemnél. Mély szakmai elemzésbe aligha lehet most bonyolódni: mégis, miként tudta ilyen parádésan megoldani egymás után a két döntőt?
- Egyszerű a magyarázat: erre edzettem. A felkészülés során gyakran előfordult, hogy a női kajak egyessel megközelítőleg azonos időt tudó kenussal, Joób Marcival mentünk egy pályát, majd jó egy óra múlva Katival teljesítettük az időmérő edzést. Nagyon úgy fest, hogy jól szimuláltuk az athéni döntőket.
- Mi volt nehezebb: nyerni az olimpián vagy a világbajnoki erősségű magyar mezőnyből kijutni a játékokra?
- Egyesben nehezebb volt otthonról kijutni, és könnyebb volt itt nyerni. Párosban könynyebb volt kijutni, és nehezebb volt nyerni.
- A szóló kajakban aratott diadala ezek szerint nem csak kívülről, belülről is ilyen simának tetszett?
- Magam is meglepődtem, de számomra nagyon egyszerű, majdhogynem könnyed futamot hozott a finálé. A végén már nézelődtem, és élveztem, hogy ünnepel a csodás magyar tábor. Amikor láttam, hogy a lelátón az emberek java része magyar zászlókat lobogtat, elszállt a fáradtságom, és tudtam, képes leszek a párosban is a legjobbat adni. Egyesben akkor lettem volna csak igazi meccselésre kényszerítve, ha Kati is elindulhatott volna. Jelenleg ő az egyetlen nagy riválisom, és milyen szép a mi sportágunk: ő a legkiválóbb partnerem K-2-ben. Azt gondolom, ha végül Kati indult volna szólóban, nyerhetett volna.
- És milyen eredményt hozott volna az a kajak egyes döntő, amelyben Kovács és Janics egymás mellett indul?
- Erre azt kell mondanom, hogy 2004-ben akkor is én vagyok az első. Az idén kétszer legyőztem őt a válogatókon, majd az Eb-n, s most, az olimpián sem akadt nálam jobb. ---- - Birgit Fischer nyolcszoros aranyérmes: kettesével nyerve az aranyakat akár be is érheti…
- Fischert tisztelem, a páros előtt csupán azért izgultam egy picit, mert ő is a mellettünk lévő hajóban ült. Félelmet nem éreztem, azon voltam, hogy revánsot vegyünk Katival az előző napi magyar vereség miatt. Hogy valaha lesz-e egyáltalán kettőnél több olimpiai aranyam?!? Nos, nem tervezek én ennyire előre. Az Európa-bajnoki, a világbajnoki és az olimpiai bajnoki cím után egy állandó lakcím kellene még egy szép családi házban… De ezzel a kijelentésemmel is túlontúl előre szaladok, miközben én tényleg a jelennek élek. Naponta jelölök ki magamnak rövidtávú feladatokat, amelyeket teljesítek is. Szerencsére ma már csak annyi a dolgom, hogy Kati nénivel és a többiekkel szépen bepezsgőzzünk.
- Az utolsó kérdésért előre elnézést kérek öntől és a kvartett tagjaitól, de megmondaná, hogy érzése szerint, mire lett volna képes a négyes, ha ön is benne ül?
- Semmire, mert nekem másik két számban kellett bizonyítanom. Két arannyal maradéktalanul elégedett vagyok, ezt a sikert is nehezen fogom még fel, három tehát egyelőre nem is kellene nekem.

"Anyám lánya vagyok"

"Az édesanyám nem volt itt velem Szkíniaszban, nem akartam kitenni ilyen izgalmaknak, televízión néztek a rokonsággal és a barátainkkal otthon, Bácskapalánkán. Újságírók is oda akartak menni a házunkhoz, de én próbáltam mindenkit visszatartani. A sajtóban nekem kell szerepelnem, anyunak a nyugodt háttér megteremtése a feladata. Sajnos a sok edzőtáborozás és a versenyek miatt nem találkoztunk eleget, ám az ősszel bepótoljuk, ami ebben az évben elmaradt. Természetesen ő volt az első, akit visszahívtam a döntők után. A mobilja nem írta ki a számomat, a nagy hangzavarban először nem is értette, hogy ki vagyok, és úgy köszönt a telefonba: Jó napot. Amikor aztán a nagy sziázásom közepette felismerte a hangom: sikítani kezdett nagy boldogságában, és sokat nem is tudtunk beszélni. A sikítozásból is láthatják: anyám lánya vagyok."