Argentin aranyhétvége

Alighanem kevesen fogadtak volna az olimpia előtt argentin-olasz döntőre a férfiaknál, de ha már így alakult a párosítás, egyértelműen a dél-amerikaiak voltak az esélyesebbek az aranyéremre, és lőn: végül 15 pontot verve az itáliaiakra megnyerték az erősebbik nem kosárlabdatornáját, ami az ország második aranyérme az athéni játékokon a futballisták diadala után. Bár számszerűleg nem sok, hogy mindössze egy kettes szám áll Argentína neve mellett az éremtáblázaton a legfényesebb medálok rovatában, valószínűleg sok másik ország kiegyezett volna a két legnépszerűbb csapatjáték férfigyőzelmével. Buenos Airesben pedig nyilván áll a bál, hiszen több mint fél évszázada nem nyert olimpiát argentin sportoló, most meg gyors egymásutánban két ekkora sikert ünnepelhetnek az emberek…
A 84-69-es eredmény ellenére egyébként korántsem alakult simán a finálé, Carlo Recalcati mester játékosai szívósan küzdöttek, és amíg a maguk sajátos stílusában eredményesen kosárlabdáztak, vagyis amíg beakadtak a hármasaik, szoros volt a meccs. A negyedik negyed elején már tíz triplánál tartott a squadra azzurra, miközben a Scola és Wolkowyski révén inkább a belső, tehát a palánk alatti játékot erőltető ellenfelük még egyszer sem talált be kintről, aztán jött Montecchia, aki megtörte a jeget, és rövid időn belül háromszor is betalált a köríven túlról. Ezzel egyértelműen nyerőemberré lépett elő a csereirányító, mert az ő kosaraival húzott el Argentína, és a centerpozíciót szinte teljesen mellőző európaiak innen már nem tudtak felállni - amúgy hasonló koreográfia szerint zajlott a bronzcsata is, ahol a litvánok szórták a triplákat, de hiába jutottak el 21-ig a távdobás műfajában, végül csak bedarálták őket az amerikaiak.