Gyurkovicsnak segített a buszos szaunázás

Gyurkovics Ferencnek tizenkét év alatt sikerült tökélyre vinnie mindezt. Hatba akart kerülni - erre a dobogó második fokán találta magát.
"Azért remélem, nem változik nagyon az életem, maradok, aki voltam, az viszont jó lenne, ha a sportágnak nagyobb anyagi stabilitást adnának az itt elért eredmények. És persze végre a férfi szakág is hozott valamit, Krutzler Eszter ezüstje után ugyanis a lányok már nagyon kezdtek a fejünkre nőni, mondtam is neki, most már rajtuk tartom a szemem."

Nem akármilyen produkcióval rukkolt ki: minden rontott gyakorlat után emeltetett a súlyon, aztán felemelte a nehezebb adagot. "Egyszer csináltam már ilyet, még a válogató versenyen - idézett a múltból. - Most a lökésnél azért is kellett kockáztatni, hogy több pihenőidőm maradjon, elvégre a sok kiesés miatt egyszerűen nem maradt idő a bemelegítésre. Ezért történhetett meg, hogy a harmadik gyakorlatom sikerült a legjobban, addigra visszajött a ritmus."

Így szorította maga mögé az egykoron tévén csodált ukrán legendát - illetve, még valami mással is. Kettejük között a mérlegelésnél 19 deka volt Gyurkovics javára, s minthogy ugyanolyan eredménnyel zártak, a 105 kilósok mezőnyében ez az apróság döntött. Meg talán az, hogy a magyarokért azon a délutánon épp egy olyan busz érkezett, amelyen elromlott a légkondi. "Nagyon meleg volt odabent, gondoltam, ezt kihasználom, felhúztam állig a tréningfelsőmet, hadd verítékezzek még egy keveset. Nem mentünk túl gyorsan, tartott vagy háromnegyed óráig az út, azaz volt idő az izzadásra" - idézte viszsza a végső deka-visszaszámlálás óráit a 106.3 kilóval ébredő, s indulás előtt még negyven dekával a 105 kiló fölött lévő emelő. Nyilvánvaló, enélkül is hozta volna a súlyát, ám a buszon megejtett "ajándékizzadás" erőlködés nélkül apasztotta testtömegét, azaz nem kellett értékes energiamennyiséget pazarolni extra mozgásokkal a mérlegelés előtt.

Az utolsó sikeres gyakorlat után a bemelegítő-várakozó helyiségben eltöltött perceket nem kívánja senkinek - "Idegőrlő volt követni az eseményeket, ahogy egymás után rontottak a többiek" -, de megérte a feszült várakozás. "Tizenkét év munkája igazolódott vissza - sóhajtott, majd a tiszteletkörökre tért. - Köszönöm mindenkinek Tatán, hogy végig kitartottak mellettem, köszönöm a családomnak, hogy segített, mindenkinek köszönöm!"
Végül néhány szó esett arról, hogy "Talán nem hangzik túl nagyképűnek, mostantól a Gyurkovics név is jelent majd valamit", meg hogy "Jövőre még ennél is jobbat szeretnék, és kár, hogy ez nem világbajnokság, mert akkor szakításban már lenne egy aranyérmem." Amikor az ezüstéremre terelődött a szó, nem tagadta meg vidám önmagát: "Ez az igazi, ez az alap, elvégre az első csak futtatott aranyat kap!"
Pekingben talán a futtatottat is beillesztheti kollekciójába.