Mentális csőd a félidő után

Szépen búcsúzni. Ezzel a fogadkozással szállhatott vízbe a magyar női pólóválogatott kedden az oroszok ellen, s elégedetten konstatálhattuk, hogy egy láthatóan felszabadult együttes tett-vett a medencében. Csak az első negyedben több olyan sikeres megoldást láthattunk a mieinktől, amelyekkel a korábbi mecscseken összességében alig-alig találkoztunk. Két csodálatos távoli bomba (Kisteleki, Györe), két lefordulás (Pelle, Drávucz) tanúskodott a magyar lelkek megnyugvásáról, öt találatunkra a másik oldalon mindössze hárommal válaszoltak. A második felvonásban csak fokozódott elégedettségünk, mert bár két előny kimaradt, Szremkó centerből remek csavarral mattolta Voroncovát, ráadásul Stieber gyors előnygólja is rosszabbik önmagunk végleges elűzését sejtette. A félidőben 7-4-re vezettünk.No, innentől már megy minden, mint a karikacsapás - örvendeztünk. Faragó Tamás is így gondolhatta, mert (egy ilyen jó széria után, tétmeccsen kissé furcsa módon) lecserélte a kapuból Tóthot, helyette Sós állt be. Húzását nem igazolta a harmadik játékrész, hiszen négy gólt szedtünk be, miközben egyetlen egyet sem szereztünk. 7-5-nél például Faragó időkérése után sem értékesítettük a fórt (a frissen bejövő, az egész meccsen alig több mint három percet játszó Primász lőtt a kapufára), majd hiába védekeztünk ki egy előnyt, Szalimova és Szmurova egy-egy alakítása 8-7-es orosz előnyt eredményezett.A lejtőnek azonban még nem értük el a végét, hiszen a negyedik negyedben sorozatban ötödször rakták a labdát a kapunkba az oroszok, ezúttal Konuh volt a "bűnös" előnyből (9-7). Mesebeli fordulat kellett a felkapaszkodáshoz, s lám, megvalósulni látszott a csoda. Kisteleki fórból, majd Stieber vette be a félidőben csereként beálló Zlotnyikova ketrecét, s bár Szalimova messziről beköszönt, Drávucz az általa kiharcolt előnyben visszakapott labdával, remetei magányban egyenlített (10-10). Egy hátrányt még ki is védekeztünk, s miután kiszórtak egy oroszt, Faragó időt kért, és tíz másodpercünk maradt az ötödik hely megszerzésére. A labdajáratás után (mint már említettük) a találkozón mindössze három percet játszó Primász kezén pihent a labda, ám ő ahelyett, hogy kapura zúdította volna azt, csak ejtett - a kapufa pedig hárított.Jöhetett a hosszabbítás, amelyben ismét Tóth védett. Nos, Vasziljeva góljával eggyel mentek az oroszok, mi elpackáztunk egy előnyt, csakúgy, mint a második három percben, Bogdanova viszont óriási gólt ragasztott a hálónkba. Ez bizony már túl sok, még akkor is, hogy megint maradt kevéske időnk (ezúttal kilenc másodpercünk) a gólszerzésre. Faragó természetesen időt kért, ám a centerbe bepasszolt labda elhalt az orosz védőkön, így elkönyvelhetjük: öt meccsből mindöszsze egyet nyert meg a magyar női csapat Athénban, ami óriási csalódás. Valami nagyon nem stimmelt az olimpián. ---- Túlmutat a taktikán

A félidőig látszott, kisebb terhet cipel a magyar csapat, mint korábban, ennek is köszönhetően érvényesült a két csapat játékosainak tudása közti különbség - a javunkra. A harmadik negyedtől megint jelentkeztek az olimpián addig látott stílusjegyek: pánik lett úrrá a csapaton, a lányok nem vállalták fel a befejezéseket, óriási pszichés kudarc lett a vége. Jelentős mentális gondok vannak, amit a mérkőzés sokszorosan bizonyított, és fokozta bennem ezt az érzést. Ezt figyelembe véve érdekes lesz elemezni, ki, hol, mit hibázott. Buta gólokat kaptunk, megint szabadon engedtük a kapásoldalukat, önbizalomhiány volt tapasztalható a befejezéseknél. Ez a meccs is túlmutat a taktikán, egy nagy görcs volt a csa-pat. Úgy pólózott, mintha a nagyobb kudarcot szeretné elkerülni, és nem a sikerért hajt.

Mihók Attila (a négyszeres bajnok, BEK-döntős Dunaújvárosi Főiskola edzője) ---- "Megint sokat hibáztunk a védekezésben, egyszerűen nem is értem, hogy lehetett ezt a meccset elveszíteni hét négyről - csóválta a fejét Stieber Mercedes csapatkapitány. - Egyáltalán nem volt mindegy számunkra, hányadikként zárunk, s most, hogy ötből csak egy meccset nyertünk, azt mondom, katasztrófa. Ellentét? Nem volt, mi is, a kapitány is felkészültünk erre a mérkőzésre, mondom, nyerni akartunk, azt meg különben is tudjuk, hogy Faragó Tamás ilyen, rögtön a meccs után elvonul, ha kikap a csapat. De a találkozó közben semmi ellentét nem volt, egyszerűen becsúsztak a hibák. Le vagyok sújtva, én olimpiai bajnok akartam lenni Athénban, nem sikerült. S talán többé nem is lesz már rá alkalmam, hogy olimpián játszhassak."
"Számunkra mindegy volt, hogy az ötödik vagy a hatodik helyen végzünk, hiszen ennél jobbat szerettünk volna elérni az olimpián. Nem tudtuk semlegesíteni magunkat attól a gondolattól, hogy vesztettünk a negyeddöntőben, a mai győzelem igazából nem mérvadó" - vélekedett a kétgólos Szofia Konuh.